Hogyan lehet legyőzni a félelmet?
Van egy ismerősöm, akiről tudom, hogy hatalmas bűnöket követett el az élete során. Azt látom rajta, hogy a vallást azért követi, mert így tanulta gyerekkorában, de a bűneit nem akarja tiszta szívből megbánni. Szeretném, ha ez tudatosulna benne és belátná, hogy miket tett, hogy valóban jó ember lehessen.
A probléma ott kezdődik, hogy nagyon gyáva ember vagyok és Istenről nem merek beszélni senkinek és ennek az embernek a cselekedeteiről sem tudok ővele beszélni. Egy tipikus olyan szorongó ember vagyok, hogy még a boltba is félek lemenni, izzadok, remegek, ha beszélni kell a boltossal. De ezt az akadályt le tudom győzni, csak az nem, ha Istenről és a vallásról kell beszélni, lehet azért, mert régen ateista voltam és szidtam a vallást, ennek az embernek is. Tudom, hogy a helyes döntés beszélni vele, de nem megy egyszerűen, leblokkolok és már akkor is félek, ha csak a szituációt kigondolom magamban. Tudom, hogy a kereszténység többségében erről szól, hogy szenvedni fog az ember, ha valóban Isten útját akarja követni, de én akkor se tudom megcsinálni. Hiába ez lenne a helyes, valahogy nem sikerül. Számomra már szinte az, hogy valóban nyíltan beszélek Istenről vagy meggyőzöm ezt az embert szó szerint olyan elérhetetlennek tűnik, mintha te be akarnál jutni az olimpiába vagy egy üzletet akarnál vezetni. Kell lennie egy kiútnak, de nem tudom hol van, már mindent megpróbáltam.
Tud valaki megoldást?
válasza:Szeretettel. Fejlessz ki szeretetet mindenki iránt.
(1János 4:18) 18 A szeretetben nincs félelem, ugyanis a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem akadályoz minket. Valóban, aki fél, nem lett tökéletes a szeretetben.
A mások iránt érzett szeretet arra indit, hogy segitséget nyújts, mert bajban van.
De ha Ő nem akarja, akkor ne erőltesd.
Én tényleg szeretem és tényleg féltem, de ez akkor se megy. Hallottam már hasonló tanácsot, de nem megy. Egyszerűen nem tudom megtenni. És még ott van, hogy mi van, ha pletykázik és mások is megtudják. Plusz még ott van, hogy úgy érzem, hogy Isten ezzel a félelemmel sokszor inkább megóvott, mintsem, hogy bajom legyen belőle. Sokszor úgy voltam (nem csak ezzel a személlyel kapcsolatba), hogy "na most meg kéne szólalnom, mert itt valakinek ki kell mondania az igazságot", de mégsem mondtam semmit, mert úgy éreztem, hogy ezt csak akkor tudnám kimondani, ha már teljesen őszinte lennék és ismerném Isten akaratát minden szituációban. És a végén úgy jött ki, hogy jó, hogy nem mondtam semmit, mert mert gyökeresen megváltozott róla a véleményem és még őrültnek is néztek volna, ha mondok valamit. Meg amúgy se lenne jó, ha úgy beszélnék ezzel az emberrel, hogy csak erőltetetten jönnek ki a szavak a számból, annak nem lenne semmi jó vége. Amúgy meg abban se vagyok biztos, hogy ő is akarja. Tettem már próbát, sikerült is "megnyílnom" felé, de sajnos nem tudta mindent beleadni és lehet ő sem akarta.
Valami olyan pszichológiai trükkre lennék kíváncsi, amivel le lehet ezt győzni. Nem tudom gyakorolni valahogy (de az valószínűleg nem válna be) vagy mittudom én valami ilyesmik. Csak legalább kezdenék el a jó irányba haladni.
válasza:Jézus oktatási programja igen hasznos. Ő nem csak beszélt, és tanásokat osztogatott. A Tanitása sokkal művászibb volt ennél. Kérdéseket tett fel az embereknek. Még a Tanitványainak is. Ilyeneket pl: "Ti mit gondoltok erről, vagy arról? Vagy: "hogy olvastátok?"
Többször alkalmazott rávezető kérdéseket, hogy segitsen a halgatóinak. Tudtad, hogy Pl a hires hegyi beszédét, 20 perc alatt mondta el a tömegnek?
Nem tartott liturgiát, az életből vett szemléltetésekkel tanitott, amit a legegyszerübb "bácsika" is megértett. Egyébként biztos vagyok benne, hogy ügyesen fogod alkalmazni ezeket. Mindig gondolj arra, hogy akinek segitenél, milyen problémával küzd. Milyen a környezete, az egyénisége. Mik a gyegeségei. Miért gondolkodik úgy, ahogy gondolkodik? Neveltetése ilyen, vagy személyes egyénisége ilyen?
Ami nagyon fontos, hogy mindig képzeld a heléybe magad.
TE mit tennél, vagy mit várnál el, másoktól? A Tanitás müvészetét nem egyszerű elsajátitani, sokat kell tanulni, képezni magunkat.
válasza:Sehogy ne győzködd. Nem a te feladatot, nem is vagy alkalmas rá, kedves Kérdező, mint magad is állítod.
A rejtett nyeresége a jelenlegi viselkedésednek az, hogy az Isten megóvott. Egyelőre, míg gyáva vagy, erre koncentrálj.
Amúgy pedig "Amúgy meg abban se vagyok biztos, hogy ő is akarja." Hát akkor?
---
A dűne című sci-fi első cirka 30 oldala szól a félelmeink legyőzéséről (persze a maradék része a regénynek se rossz).
Ha összeszedted magad, menj kognitív terápiára.
válasza:Nagyon érdekes a beszédképesség fejlesztése. Ez egyfajta önbizalmat is ad.
Ha érdekel a Téma, és otthonosan mozogsz benne, akkor nem nehéz megtanulni beszélgetni. Persze arra vigyázni kell hogy ne essünk át a ló másik oldalára, és csak Mi beszéljünk. Ahogy irtam, Jézus is tett fel kérdéseket, vagy is bevonta a beszélgetésbe a halgatóit is.
Ez azért jó, mert igy megtudod, mit tud, vagy nem tud a beszélgető társad. Illetve megismered a gondolkodását, érzéseit. Ezzel jó irányba terelheted a beszélgetést. a Jó beszélgetésben elengedhetetlen, hogy jó halgatók is legyünk. Én is félénken kezdtem, a világ változása nem teszi könnyűvé hogy beszélgess, mert az emberek, nem igazán egymás felé fordulnak. Ami nem véletlen, hiszen bizalmatlanok az emberek, mivel a világ állapota a rossz irányban változik. S az nem baj ha van egy kis "lámpaláz", nekem is szokott lenni, de még a leggyakorolottabbak, mint Pl a szinészek is izgulnak, mikor játszanak.
05:54 Igen, tényleg úgy érzem Isten megóvott, ezért hálás is vagyok. Sokszor, ha szólnom kellett volna, akkor úgy éreztem, hogy még nem vagyok a teljes igazság tudatában, ezért nem szólaltam meg, és igazam is lett. Volt olyan például, hogy bűntudatom volt, mert nem kiabáltam közbe egy politikus beszédébe, közbe pedig hazudott. Aztán rájöttem, hogy ez a bekiabálósdi ez nem a jó út és csak az lett volna a következménye, mint amikor Puzsér Róbertnek szólogattak be, amikor polgármester akart lenni. A Péladbeszédekben is sokszor szerepel, hogy aki bölcs az inkább hallgat.
DE ettől még valakinek meg kell csinálni. Ezékiel próféta beszél arról, mia a következménye annak, ha nem figyelmeztetünk valakit a bűnére. Ha nem teszed, akkor Isten rajtad kéri számon, ha igen és nem fogadja meg, akkor rajta, ha megfogadja, akkor mindketten megmenekültök. Lehet most is inkább csöndbe kéne maradnom, de ez így már nem állapot. Jézus is azt mondja, hogy a aki szégyenli az Őt és a beszédeit egy ilyen gonosz nemzedék előtt, azt Ő is szégyellni fogja.
Az igazságért akkor is ki kell állni, ha a 7 milliárd emberből, csak te vagy az egyetlen egy, aki elfogadja. Ítélkezni fognak feletted, szenvedni fogsz, de akkor is ez az igazság. Viszont egy féligazság mellett már nem szabad kiállni, mert megkapod ugyanezt az ítéletet. Ott van például az a szegény gyerek, aki 14 évesen a közösségért akar tenni (Youtubeon: 14 évesen oldja meg a település problémáit) és csak a beszólogatás megy neki nagyrészt. Az igaz, hogy nem jól csinálja, de az emberek ahelyett, hogy örülnének neki, hogy a jó úton halad, csak lehúzzák és okoskodnak. Ez az, amitől egyszerre jogosan félek, de mégis csak rosszat teszek vele, ha nem csinálom.
A sci-fit meg valószínűleg megnézem. Köszönöm.
A kognitív terápiának utána olvastam és félelmetesen hasonlít a lényege ahhoz, amikre én szoktam gondolni. Lehet teszek egy próbát.
Jöhetnek még válaszok.
válasza:"Egy tipikus olyan szorongó ember vagyok, hogy még a boltba is félek lemenni, izzadok, remegek, ha beszélni kell a boltossal."
Ismerem az érzést, bár nekem a boltba menéssel nincs gondom, de vannak olyan helyzetek, amikbe hasonlóan félek belemenni.
"leblokkolok és már akkor is félek, ha csak a szituációt kigondolom magamban."
Itt a baj, nem szabad előre gondolkodni a szituáción. Én is voltam már így, és minél többször lejátszom magamban a szituációt, annál rosszabb, annál inkább szorongok tőle. Ebből kell kitörni és ezt az előre gondolkodást kell elengedni. Ilyen szituációkba úgy kell belemenni, hogy nem pörögsz rajta előre, lazán, hétköznapi módon kell kezelni, mintha csak a boltba mennél le (ja, bocs... neked az is gond. Akkor neked még hátrébb kell lépned a hétköznapi, nyugodt, laza állapot megteremtéséhez. Ha magadtól nem megy, pszichológusi segítség jól jöhet).
A konkrét helyzettel kapcsolatban: nem tudom, milyen viszonyban vagytok, de ilyen beszélgetésekhez egy kis alkohol jól jöhet. Hívd meg egy italra, beszélgess vele valami hétköznapi témáról, aztán egy alkalmas pillanatban térj rá a lényegre. De ne előre rágörcsölve, hanem lazán, mintha csak épp eszedbe jutott volna ez a téma. És magadat is így állítsd be ehhez a beszélgetéshez: beszélgetek vele egy jót egy sör mellett, és ha úgy adódik, felhozom a "témát" is - csak így készülj rá!
Amúgy meg egyetértek azzal, hogy nem a te feladatod, hogy meggyőzd. Erőltetni, győzködni meg főleg nem kellene, az csak ellenkezést szül. Egyszerűen csak mondd el neki a véleményed. Arról is beszélhetsz nyugodtan, hogy te korábban máshogy gondolkoztál, de már megváltoztál. És nem kell elhallgatnod Isten szerepét ebben, de azért ne érezze úgy, hogy térítgetni akarod, mert az senkinek sem szimpatikus.
Szerintem így, ha nem is első próbálkozásra, de előbb-utóbb menni fog. De hogy ennek a beszélgetésnek milyen hatása lesz rá, az már nem rajtad múlik.
válasza:Már ne haragudj jóember, de mi a f*sz közöd van neked mások lekiismeretéhez?! Mégis mi a fene vagy te, hadbíróság??
Fordulj magadba baszki és a saját bűneiddel foglalkozz!!
Jó, az egy pici füllentés volt, hogy a boltostól félek, de így tudtam legjobban elmagyarázni hogyan félek az emberektől. Igazából csak úgy nem merek odamenni vagy rossz érzésem van, ha idegennel kell beszélnem, amikor meg látom, hogy ő tök jól érzi magát a beszélgetéstől. De azért ezeket meg tudom oldani, csak nem szeretem.
Próbáltam már vele úgymond lájtosabban beszélni erről, nagyjából sikerült is. De bűntudatom van, ha nem teszek meg szószerint mindent. Minden alatt értsd, hogy térden állok és kiabálok neki, hogy csak gondolkozzon el azon, amit mondok. Na erre én nem vagyok képes, nem azért mert nem így látom jónak, hanem mer félek. Vagy ha nem is félelem ez, akkor valami más, mondjuk szégyen vagy nem tudom, valami hasonló.
Csak úgy érzem, hogy valamilyen szinten minden ember lelkéért és életéért felelős vagyok, mindent meg kéne tenni, hogy meg mentsem őket. Ha nem teszem, akkor az olyan, mintha attól függene az életük, hogy én segítek-e vagy nem. Hasonló ez ahhoz, amikor valakinek a nyakához kést tartanak és csak én vagyok a közelben (most azt ne nézzük, hogy én is meghalhatok). Én rajtam múlik az, hogy életbe marad-e vagy nem. Ha azt nézzük, hogy megmentem, akkor bele kell gondolni abba, hogy egy csomó helyzet van naponta, ahol ez történik és meg kellene oldania valakinek, de nincs a közelben senki. Akkor végül is nekem is felelősségem, hogy az utcákat járjam az ilyen esetek után kutatva. De ezt nem teszem és nem teszi senki ,de akkor legalább azokon kéne segíteni, akik körülöttünk vannak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!