Keresztyének, kérdezhetek valamit?

Az én történetem a következö:

Bár meg vagyok keresztelve, nem kaptam vallásos nevelést. Anyám megtett annyit - amennyit szerintem mindenkinek meg kéne tennie, mert alapműveltséghez tartozik - hogy esténként felolvasott a képes Bibliából. De semmi több. Inkább egy szép képeskönyvnek fogtam fel.

Miután a család nem vallásos, engem sem érdekelt különösebben a téma.

Aztán ahogy kezdtem nagyobb lenni, olyan 10-11 éves, valahogy ösztönösen kerestem Istent. Imádkoztam hozzá, nevet adtam neki, de mintha nem igazi hit lett volna. Inkább csak olyan volt, hogy néha napján beszélgettem vele (imádkoztam hozzá), de inkább csak akkor, amikor szükségem volt rá.

Idövel az agyam meg is cáfolta a létezését, egész másban kezdtem hinni (ateista lettem teljesen, biológia, kémiai úton néztem az embert).

Aztán 15 évesen gyökresen magváltozott az életem. Elfordultam az addigi barátaimtól. Ráléptem a saját magam megismerésének útjára, és ez nagy változásokat hozott minden téren.

Elöbb a szeretet erejével kezdtem foglalkozni, úgymond ez lett a vallásom, és nem kellett hozzá Isten.

De aztán hirtelen ez nem lett elég. Nagyjából egy idöben kezdtem alaposabban foglalkozni a Bibliával (tananyag, majd miután nagyon érdekel a téma, jobban belemélyedtem), és ezzel egy idöben érte egy hatalmas csapás.

Így utólag kézenfekvönek látszik, Isten nem véletlen idözítette azt a csapást pont akkora.

Szépen lassan felépültem a csapásból, és Isten útjai kifürkészhetetlenek - pont ez a csapás segített rá a mostani utamra, arra az útra, ami az egész életem meghatározza.

Nálam valahogy így lett :)

Sok ateista lesz vallásos (és nem hívő, mivel a hit mindenkiben ott van) amikor túlél mondjuk egy balesetet.

Pedig pusztán szerencse.

xD

Am... Pál nem is volt ateista... a válaszoló is olvassa néha a bibliát... xD

Farizeus volt! Nagyon is hitt Istenben. Ez nem olyan mintha egy ateista megtérne, hanem inkább ahhoz hasonlítanám mint amikor áttérsz egyik vallásból a másikba. Pl ha egy muszlimból keresztény lesz...

xD

A kérdezőnek:

Azért van bőségesen példa arra is, hogy jómódban, vagy éppenséggel bőségben, anyagiakban gazdagon is mélyen hívő lesz valaki. Ehhez sem kell feltétlen "csapás". Sokan ismerték már fel, hogy lehetnek akármilyen gazdagok, de még attól szellemben szegényként csapnivaló lesz az életük.

A traumát lehet, hogy pont az okozza az életükben, mert azt hiszik, hogy a pénzükkel mindent el tudnak érni. Így kifejlődik bennük egy nagyon negatív és másokra nem tekintettel lévő szellem, mellyel a valóban értékes emberi kapcsolatokban kudarcot vallanak. Ez és még sok más tényező ugyanúgy depresszióhoz, szuiciditáshoz vezet néhányuknál, mint a bármely társadalmi rétegben élők között.

A csapásokat - ha vannak - nagyrészt mi magunk okozzuk a káros világnézeteinkkel és életviteleinkkel.