Ateizmus mennyire elfogadott?

"pl. egy társaságban ha szó esik erről, mennyire titkoljam, vagy beszélhetek-e róla."

Nyilván társaságtól függ. Nekem pl. ahová járok társaságokba, ott azért néznek rám furán, mert hiszek Istenben, sőt hogy még keresztény vagyok, az külön skandallum. Az ateizmus teljesen elfogadott. Ettől függetlenül szeretem őket és jó emberek, meg szerintem ők sem utálnak, már nagyjából elfogadták.

A GyK-t és a többi netes oldalt leszámítva szerintem a hétköznapi ember nem fog ezért elítélni. Ezeken túl kell lépni. De ha azt hiszed, hogy pl. a keresztényeket nem éri verbális támadás, akkor pl. nézd meg az "ateista mémbázist", azért az se piskóta. De én is igyekszem nem az alapján megítélni egy ateistát.

"Egyszerűen csak én mást gondolok. Ezt mennyire ítélik el az emberek? Szerintem nem kötelező a hit."

Az ember már annyira távol került az Istentől, hogy már azt sem tudja, létezik-e vagy sem. Ez siralmas.

A másik siralmas dolog az, hogy az emberek már úgy kezelik a teizmus-ateizmus kérdést, mintha csak arról beszélnénk, hogy ki milyen zenét szeret, vagy kinek melyik a kedvenc színe, étele vagy bármi hasonló. "Egyszerűen csak én másfajta zenét szeretek. Ezt mennyire ítélik el az emberek? Szerintem nem kötelező a Tankcsapda zenéjét szeretni." Ilyen szintű kérdésre lett leszűkítve a hit kérdése. Az emberiség minél nagyobb bűnben él, annál távolabb kerül Istentől, és már ott tartunk, hogy ilyen jelentéktelen kicsinységnek számít az, hogy valaki egyáltalán hiszi-e, hogy létezik Isten. Nagyon sajnálom, hogy itt tartunk.

"És ennek ellenére senkit nem ítélek el, akkor Ti, vallásosok, mi jogon teszitek ezt? :)"

Nem ítéltelek el a nézeted miatt.

"Miért ne állhatna az ember távol Istentől? Miért nem mindegy Neked, vagy a többi vallásos embernek, hogy én, vagy más ateista nem hisz Istenben?"

Nekem azért nem mindegy, hogy mennyire vannak távol más emberek Istentől, mert sajnálom őket, amiért a világ ilyen messze sodorta őket. Olyan érzésem van, mintha szerinted teljesen tét nélküli lenne az, hogy ki mennyire áll távol Istentől. A bűnbeesés előtt az ember Isten közvetlen jelenlétében élt, de az ember megcsalta Istent, tehát bűnbeesett. Ezzel automatikusan kikerült Isten közvetlen jelenlétéből, és a bűn fennhatósága alá került, és ez azzal jár, hogy az ember meghal. Isten pontosan ezért küldte el Jézust, hogy az embernek megteremtse a lehetőséget arra, hogy visszakerüljön abba az állapotba, amelyben a bűnbeesés előtt volt. Ez azonban csak akkor lehetséges, amikor már az ember eltávozott a bűn fennhatósága alatt álló világból. Tehát a hívők kapaszkodnak abba a lehetőségbe, hogy kikerüljenek a bűn fennhatósága alól, és újra Isten közvetlen jelenlétében élhessenek, miután meghaltak. Én személy szerint azért sajnálom a nemhívőket, mert nem élnek ezzel a lehetőséggel, és azt hiszik, hogy ez a bűnös állapot az ember alapállapota, pedig nem az. Az alapállapotunk a bűntelenség, azonban ebből kikerültünk, és igyekeznünk kellene visszakerülni ebbe, de erre már itt a Földön nincsen lehetőség, mert ez a Föld ítélet alá van vetve, tehát értelemszerűen ahhoz, hogy visszakerülhessünk a bűntelen állapotba, meg kell várnunk, amíg elmúlik a földi életünk. Tehát a földi életünknek a célja az, hogy higyjünk Krisztus keresztáldozatában, hogy ezáltal legyen lehetőségünk visszakerülni a bűntelen állapotba, és hogy minél több ember tudja meg, hogy a bűnös, és ebből kifolyólag múlandó állapotunk nem az alapállapotunk, hanem ez egy negatív állapot, és az örömhír (az evangélium) az, hogy van kiút ebből, nem kell örökre megszűnnünk, mert Jézus Krisztus magára vette a bűneinket, megváltva ezzel az embert a bűn fennhatósága alól. Ha viszont nem adod oda neki a bűnösségedet, hanem megtartod magadnak, akkor neked kell elszenvedned a bűneidnek a következményeit. Akik odaadták a bűneiket Jézusnak, azok helyett már Jézus elviselte a bűneik következményét, tehát nekik már nem kell bűnhődni, hanem mehetnek az Isten közvetlen jelenlétébe.