Isten miért mészárol le mindenkit a bibliában?

Sziasztok!

Az egyik felhasználó feltett egy kérdést nekem itt a topioban:

"10-es: És egy keresztény ember hogyan viszonyuljon azokhoz a bibliai történetekhez, amelyekben Isten elfogadhatatlan dolgokat vár el a híveitől, például ártatlan emberek megölését? Erre mi a válasz?"

Kedves tgt!

Erre a kérdésre egy kereszténynek kellene igazából válaszolnia, bár nem biztos, hogy az jó választ adna. Én ugyan már nem vagyok hívő, de - nézd el nekem ezt a kissé nagyképű kijelentést - keresztény múltamból fakadóan rendelkezem annyi teológiai tudással, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak.

Az alapálláspontom az, hogy a bibliai kegyetlenségek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Akik azt hirdetik, hogy a Biblia a 21. században erkölcsi tekintély, annak szembe kell nézni azzal, hogy a mai erkölcsi mércével mérve a Szentírásban olyan leírások is vannak, amelyek elfogadhatatlanok, erkölcstelenek, és minden jó érzesű modern ember értékeivel szembe mennek. Hibásnak - sőt, taszítónak tartom - azt az álláspontot, amikor a szeretetet hirdető keresztények próbálják megmagyarázni az ószövetségi kegyetlenségeket, hogy Isten mit miért tett, és hogy neki ehhez joga van. Ez ugyanis olyan, mintha az sugallnák, hogy helyeslik Isten dühkitöréseit, bizonyos prancsait. Az ilyen emberek meg az én szememben hiteltelenek.

Milyen megoldást kínálok a kersztényeknek?

Azt a megoldást tudom javasolni, amelyet korábban kifejtettem, viszont most kibontom részletesebben:

Mint már többször is hangsúlyoztam, egy bibliai könyv értelmezését mindig az határozza meg, amit az eredeti szerző mondani akart. Hogy ez micsoda, azt a bibliatudomány a könyvek elemzésével fel tudja tárni. Vegyük pl. Eszter könyvét. Ez egy nehéz bibliai könyv, mert tömeggyilkosságról van szó benne. A kutatas azomban feltárta, hogy Eszter könyve nem történelemkönyv, hanem novella. Az erre vonatkozó érveket lásd: A Szent István Társulat (katolikus) bibliafordításában, az Eszter könyve elé írt bevezetőben. Tehát nem a részletek a lényeg, hanem a teológiai mondanivaló.

A keresztények tehát első körben gondolkozzanak el azon, hogy a Biblia nem történelemkönyv. Ha Isten sugallmazta azt a könyvet, simán elképzelhető, hogy az üzenetét a szerző novellisztikus formába öntötte. Könnyen elképzelhető, hogy bizonyos történetekben, amikben véres, kegyetlen részek vannak, szintén a teológiai mondanivaló a lényeg.

A Bibliában a végső istenkép szerintem fejlődés eredménye. Hogy ez sima vallásfejlődés-e, vagy az isteni kinyilatkoztatás vált teljessé, azt mindenki döntse el saját maga... Mindenesetre, az Ószövetségben lévő haragos JHVH-tól eljutunk Jézus szerető mennyei atyjáig. Azt gondolom, hogy ha elfogadjuk, hogy a Biblia sugallmazott könyv, akkor bizony fennáll a lehetősége annak is, hogy az Ószövetségben összekeveredett a szerző saját, haragos istenképe az isteni sugallmazottsággal. Tehát amikor Isten dühöng, az a szerző képzelgése. Jézus atyja viszont az ószövetségi szerzők istenével ellentétes.

Külön kitérthetnék még arra, hogy csak az az Ószövetségben JHVH alakja hogyan jöhetett létre vallástudományi, szemszögéből, vagy hogy az Újszövetségben is találok kivetnivalót...

De erre már nem térek ki.

A lényeg az, hogy amennyiben az ószövetségi erkölcstelen történetek tényleg mind valóság, és Isten - ha létezik - tényleg olyan, akkor ezt az Istent egy értelmes ember max félelemből tudná szolgálni. Persze azzal is számolni kell, hogy a Biblia csak egy könyv, és nincs köze semmilyen istenhez, sőt lehet, hogy Isten nem is létezik.

Ami a keresztényeket illeti:

Tartsák maguk előtt az újszövetségi istenképet, és ne akarják megindokolni az ószövetségi rémtetteket. Figyeljenek oda arra, hogy a Biblia nem történelemkönyv, több novella is van benne, ami teológiai üzenetet közvetít, és hogy a valós istenkép talán még nem is forrt ki az Ószövetségben.

Persze, fenntartom magamnak a tévedés lehetőségét, (lehet nincs igazam) és eszembe sincs megmondani a keresztényeknek, hogy mit tegyenek, csak azt írtam le, hogy én hogyan látom a dolgokat, és adtam egy ötletet.

De nem muszáj hallgatni rám. Ki lehet magyarázni, pl. az egyiptomi elsőszülöttek lemészárlását, a homomoszexuálisok megkövezésére vonatkozó rendeletet, a hímsovinizmust, ami átjárja az Ószövetséget, - és ami még az Újszövetségben is jelen van valamennyire - stb.

Csak nem biztos, hogy a magyarázat egy 21. századi modern, vallástalan embernek elfogadható lesz.

Nekem nem az.

Kedves Kérdező és Válaszolók!

Nem volt érzelmektől mentes ez a véleménycsere eddig sem. Talán, mert Istennek akkora súlya van az ember életében, hogy még a nem hívőkre is hatással van. :) Nézzétek el nekem, hogy ennyi mindenre nem tudok rövid módon reagálni.

Adám-Éva óta az ember a kifejezett tudatlanságból mára sokat fejlődött, de még mindig van hova fejlődnie. Hívőként azt hiszem, ez a folyamatos fejlődés Isten igéjének lépcsőzetes kinyilvánításának volt köszönhető.

A vallás által tanulmányozott spirituális és szellemi fejlődés mellett párhuzamosan ott vonult fel a tudományok által előidézett külső fejlődés is, de ez egy másik kérdés lehetne.

Számunkra itt úgy látom a vallási/spirituális létünk volt a téma. Úgy gondolom, Isten kezdetektől fogva ki akarta nyilatkoztatni számunkra az akaratát az ige által. Annak kifejezési szintje, módja azonban koronként változott. Egy-egy korábbi időszakban nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy Isten közvetlenebb tanítást adjon át, ezért fokozatosan nevelte fel az emberiséget. A tanítás fő eszköze az aktuálisan ismert Ige volt.

Szerintem Ige csak egy van, de annak kifejezési formája változott csak kortól, földrajzi helytől függően.

A teremtés egy pontból indult el, tehát logikusnak tűnik, hogy a gondviselő munka is egy pontból indult el. Számomra a célja világos módon az volt, hogy legyen egy kiválasztott család, majd később egy nemzet, ahová küldheti a Messiást.

Közben Isten nem feledkezett meg más régiókról, kultúrákról sem.

A kiválasztott nép a zsidók lettek, akik Ábrahám, Izsák és Jákob alapján álltak. Ábrahám hibája miatt azonban Isten csak 400 évvel később, Mózesnek adhatta az Igét első formájában, bár az Ószövetség már kezdetét vette Ábrahámmal. Azok törvények voltak, amelyeket Mózes be is vasalt rajtuk. A kiválasztott nép istenképe akkor nem lehetett jobb egy úr-szolga kapcsolatnál. Ezt tükrözte a törvény. Mégis, a semmi után ez nagy lépés volt. A helyes erkölcs felé tettünk egy lépést.

Amikor Jézus eljött, akkor az Igazságot magasabb szinten nyilvánította ki, az Evangélium formájában. A magam részéről sajnálatosnak tartom, hogy a tanításainak jelentős része a történelem homályába veszett. Azt is mondta továbbá, hogy "még sok mondanivalóm van, de nem vagytok hozzá elég erősek". Anélkül távozott el, hogy sok mindenre konkrétabb válaszokat adott volna. Mindenesetre bevezette az Újszövetség korát, amikor Isten és az ember kapcsolata szülő-fogadott fiú szintjére emelkedett. Ez megint egy nagy lépés volt. Eltörölte "hivatalosan is" az úr-szolga kapcsolat torz istenképét és bevezetett egy teljesebbet, ami magába foglalta és meghaladta az előzőt. A szeretet értékesebb, mint a törvény. Addig is az volt, de Jézus kellett hozzá, hogy megtudjuk.

Ha újra eljön, ki kell raknia a puzzle hiányzó részeit, ahogy ígérte is. Akkor már talán Isten igaz gyermekeivé válhat mindenki.

Nem szándékoztam prédikálni, de csak ezek alapján tudom a véleményemet elmondani, bocs a terjedelmes szövegért.

A fentiekkel együtt is megtörténtnek gondolom az ószövetségi történteket. Sajnálatos eseményeknek. Azokban Isten nem lelte örömét, de meg kellett tanítania az embert a törvény parancsainak engedelmeskedni. Újszövetségi szemmel nézve ez szörnyű. Isten nem csupán egy úr. De nem játszhatta a szülő(vagy Atya) szerepét azok előtt, akik mögött egy bűnökkel teli még barbárabb történelem volt. Azonban Jézusnak hála, mára a világ jelentős része hajlandó keresztény értékrendekből kiindulni és helyesebben ítélhetjük meg a régi időket.

Azt is mondhatnám, hogy a Kereszténység a Zsidóság alapján áll. De mielőtt hátradőlhetnénk, még találkoznunk kell az ige legteljesebb kifejezési formájával, ami pedig a mai embernek lesz nagy kihívás. Ez persze már nem a kérdéshez tartozik.

Köszönöm, hogy elolvastátok!