A Biblia a fizikai gyermek fenyítésről határozottan ír, a mai viszonyok között hogyan valósítható ez meg?

Szia

Az első hsz-nak igaza van. Ahogyan az Úr fenyít, ugy kell a gyermekeket is, meg kell tANULNI A "HOGYANT" az Úrtól... „Apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem az ÚR ÚTMUTATÁSA SZERINT neveljétek és FEGYELMEZZÉTEK őket!” Efézus 6:4. Rengeteg útmutató van arra, hogyan tegyék ezt a szülők. pl.

Példabeszédek 4:1 "Fiaim, hallgassatok az apai fegyelmezésre, és figyeljetek, hogy értelmesek legyetek,..."

Kolosszé 3:21 "Ti apák, ne bosszantsátok a gyermekeiteket, nehogy elkeseredjenek."

Héberek 12:9 "Továbbá minket emberi apáink fegyelmeztek, és mi tiszteltük őket. Vajon akkor ne rendeljük alá magunkat még készségesebben szellemi életünk Atyjának, hogy éljünk?"

Példabeszédek 1:8 " Fiam, hallgass apád fegyelmezésére, és ne vesd el, amire anyád tanított."

Kolosszé 3:20 " Ti gyermekek, engedelmeskedjetek mindenben a szüleiteknek, mert ez igen kedves az Úr szemében."

...ez csak néhány tanács....ha verésre gondoltál, annak is meg van a helye a nevelésben, persze a fentebb írt tanácsokat figyelembe véve. Minden egyes helyzet más. Nekem elég volt ha a vessző egy magasabb szekrényen állt, de látszott a vége....emlékeztetőül. Soha nem volt rá szükség :-)

Szerintem ökörség, hogy a gyerekre nem lehet rácsapni egyszer-kétszer, ha annyira rossz. Több ezer évig működött a dolog, nem tudom mi változott hirtelen az utóbbi néhány évben, amiért úgy néznek a gyerek fenekére csapó szülőre, mint egy gyilkosra.

Persze túlzásba sem szabad esni, mert az valóban káros lehet. Viszonyt szerintem pont ennyire túlzás és káros a fizikai fenyítés teljes nélkülözése szükség esetén.

"Az Ószövetség határozottan fogalmaz, az Újszövetség is határozaton utal rá, ma is érvényesek a fizikai gyermekfegyelmezés elvei?"

Igen, de ezt egy normális pszichológus is megmondhatja, hogy a nevelő hatása elég jó a verésnek, ha szükséges. A Biblia is írja: "Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki."

" Szerintem ökörség, hogy a gyerekre nem lehet rácsapni egyszer-kétszer, ha annyira rossz. Több ezer évig működött a dolog, nem tudom mi változott hirtelen az utóbbi néhány évben, amiért úgy néznek a gyerek fenekére csapó szülőre, mint egy gyilkosra. "

Néha ezek azért visszahozzák az emberiségbe vetett hitem. Pont ma csapott rá a gyerekre apuka,mert az hozzávágta az arcához a fém játékát....lehet jönni ránk gyújtani a házat.

Attól függ, a világnak melyik részén.

Magyarországon hivatalosan azt hiszem 2005 óta tilos a gyereket megütni, ennek ellenére én egyetlen családot sem ismerek, ahol olykor-olykor ne fordulna elő, és senkire sem hívják rá a gyámügyet emiatt. Vagy ha a hatóságok tudomására jut, hogy a gyerek kezére csaptam, mert a konnektorban nyúlkál, akkor sem történik semmi.

Más országokban ez már nehezebb ügy, mert van, ahol a gyerek elmondja az oviban, hogy anya a fenekére csapott, és már viszik is el. Még azt sem vizsgálják, igaz-e, csak utólag, tehát a gyerek megy állami gondozásba, és ha a szülők be tudják bizonyítani, hogy ilyen nem történt, akkor talán visszakapják a gyereket.

És nem, kérlek, ne mondjátok, hogy a gyerek nem talál ki ilyet, mert de. Az én lányom egy különösen nehéz reggelen, amikor öltöztettem, elkezdett kiabálni, hogy "Ne verj ököllel!" Annyi történt, hogy az öklöm hozzáért a combjához, ahogy húztam fel a nadrágját. Egy "fejlett" gyermevédelmi rendszerrel rendelkező országban, ha ezt meghallja a szomszéd, vagy ugyanezt előadja az oviban, már nem nevelhetném.

Őszintén remélem, hogy Magyarországra az őrületnek ez a szintje soha nem fog eljutni.

Sehogy nem kellene megvalósulnia. Az egyetlen célravezető módszer a gyereknevelésben a példamutatás lenne. A fizikai erőszak mindig annak a jele, hogy a szülő képtelen más eszközt találni, mert tehetetlen az adott helyzettel szemben. A testi fenyítésből annyit tanul meg a gyerek, hogy nem csinálhat valamit addig, ameddig vannak nála erősebbek. Nem minden lelki törés látványos, nem minden hatás ad közvetett reakciót.

Az történt mostanában, így az utóbbi években, hogy az emberek, a szülők egy része elérkezett az érzelmi intelligencia azon szintjére, amikortól evidensé válik, hogy sem a testi, sem a lelki fenyítés, sem a megfélemlítés nem alkalmas gyerekek nevelésére, ahogy az emberi kapcsolatok összességében sincs helye semmilyen formában.

#mirőlszól

Véleményem szerint ha egy családban már bántalmazásig fajul a dolog,akkor nyilván meg kell tenni a szükséges lépéseket. De amíg ez csak egy kis pofonban mutatkozik meg,ami után sokszor a gyerek beleröhög a képembe (igen,rettenetesen össze van törve,biztos már bekattant szegény az irgalmatlan fenyítéstől,azért vigyorog),addig senkinek semmi köze hozzá,hogy a másik mit csinál. Tehát joga sincs tehetetlen szülőnek nevezni a másikat. Nem tudom,van-e gyereked,ha nincs,akkor kb lövésed nincs a dolgokról,ha van,akkor meg azt kéne tudomásul venni,hogy ami nálad beválik,nem biztos,hogy másnál is,mivel más nem a te gyerekeddel él együtt,nem ugyanaz az egyéniség.