Nőként te mint tennél, vagy, hogy reagálnál arra, ha egy férfi azt mondaná neked, hogy a vallása miatt nem akar szexet esküvő előtt?

Ha vallásos ember lennék, és tényleg hinnék is benne, akkor teljesen természetes lenne a férfi reakciója, mert akkor én is hasonlóképpen ragaszkodnék a szűzességemhez.

De én nem vagyok vallásos. Ha megiskednék egy férfival, és az elején közölné, hogy szex csak esküvő után, tiszteletben tartanám a döntését, de nem hiszem, hogy lesz esküvő. Nem a szex miatt, hanem a buzgó vallása miatt. Ez nagyobb gondot okozna a későbbiekben mint a szex. Én nem tudok vallásos lenni, a férfit meg nem kényszeríthetem, hogy eldobja a hitét.

Szerintem ha valaki a vallásához ennyire hű, az csakis olyan társat válasszon, aki szintén hű a vallásához. Akkor a kérdés nem is lenne kérdés.

A gond nemcsak a szex hiányával lenne, ez csak a kezdet. Ha még ebbe bele is mennék, mert szeretem, elfogadom, és csak őt tudom elképzelni az életemben, bár nem hiszek abban, amiben ő, akkor később ez generálna olyan problémákat, amik mindkettőnk, a gyerekeink, a rokonaink, a barátaink életét is megkeserítenék, pl.

- akkor már a gyerek is mindenképp vallásos neveltetést KELL, hogy kapjon

- hogyan kezelne engem mint nőt? Jönne a ,,nők, engedelmeskedjetek a férjeteknek!" szöveg?

- mi lenne a fogamzásgátlással? Ha beteg gyerek fogan, azt a vallás nem engedi abortálni sem.

- Jógázni, meditálni, animét nézni nem lehetne, mert az mekkora okkultság...

- Egyházadó? Rosszabb esetben még tizedet is adni kellene (minimum, lásd Hitgyüli).

- stb stb...

Lehet előre ítélkezem, de aki ezt a házasság előtt ne szexeljünk dolgot is ennyire komolyan betartja, az valószínleg a fent felsorolt pontokat is.

25/N

nem fogadnám el, nem jönnék össze ilyen emberrel. én 100%ig meg akarom ismerni azt, akivel az életemet tervezem összekötni, és ebben a szex is benne van, plusz pár év együttélés. nem akarok meglepetéseket az esküvő után (vagy legalábbis szeretném minimalizálni).

meg ateista is vagyok, így a vallásosság alapvetően kizáró ok.

"És miért mondod, hogy te nem tudnál hinni?"

bocsi hogy helyette válaszolok, de a hit nem úgy működik, hogy ha akarom, akkor van. te se tudnám nem hinni, ha úgy döntenél. ahogy azt se tudod eldönteni, hogy milyen ételeket szeretsz, milyen zenét hallgatsz szívesen, vagy kibe szeretsz bele. ezeket nem lehet tudatosan irányítani

Fiatalabb koromban az volt az elvárás,hogy szüzen mennek férjhez a lányok,a hófehér menyasszonyi ruha is ezt jelképezi /ártatlanság,tisztaság/

Akik nem voltak vallásosak,azok is betartották a szüzességi fogadalmat,mely a férfiakra nézve sokkal elnézőbb volt!

Nem akarom ismételni az előttem szólókat:mégis mennyire vallásos a társad?

Rendszeresen eljár misét hallgatni,az egyház keretén belül van valami reszortja? /esetleg ebből fakadóan neked is lesz olyan feladatod amit vagy szívesen teszel vagy sem?/

Más kúlturát kíván a vallás napjai, annak megünneplése,mi több a társad családja elvárja tőled,betéve tudd az összes szabályt!

Mennyire toleráns a partnered a te érdeklődési köröddel kapcsolatban és téged teljes egészében embernek,nőnek tart?

Nem értek egyet azzal,hogy a szexuális élet csak házasságkötés után jöjjön létre!!

Neked is kijár az öröm hosszútávon!

Nem mennék feleségül hozzá!

Azt mondanám, hogy még ma tegyünk esküt.

Ha a jogi dologra gondol, akkor megmondanák, hogy a jognak nem sok köze kéne legyen a belső értékrendjéhez, és ha ez így van, akkor nem vagyunk egy szinten. Valamint a jog szempontja nem tartozik az életem szempontjai közé. Akkor akarnék jog alapú házasságot, ha az valami előnnyel jár.

Szóval aki a vallásaként nem a saját morális, filozófiai, elvi, stb, stb, értékrendek összességét tartja, hanem egy egyház által sugrázott agymosást, azzal nem vagyunk egy szinten, kellemes szenvedésben szegény sporituális fejlődést kívánnék neki, és hogy mihamarabb találja meg az igaz utat a boldogsághoz, ürességet betelítő élethez, önismeret növeléséhez.