Miért hihetünk teljes bizonyossággal Isten létezésèben?

"Se az evolúcióra se Istenre"

Kivéve hogy az evolúció működésén alapuló módszereket nap mint nap használja az emberiség. Pl a gyógyászatban:

[link]

"Se az evolúcióra se Istenre."

Tévedsz, az evolúcióra ugyanis megszámlálhatatlanul sok bizonyíték van. Néhány ezek közül:

- vallásos emberek érve szerint az evolúció azért is nem lehetséges, mert hiányoznak az összekötő láncszemek, amely fajokat összekapcsolja. Nincs félig ez, félig az állat. Nos, akkor itt említeném meg a 2004-ben felfedezett Tiktaalik-ot, amely a halak és a kétéltűek közti átmenetet dokumentálja. Egy közönséges halról van szó, amelynél az uszony már lábakként funkcionál, és megjelent a nyak és a váll is. Ez bizony egy átmeneti faj, és erős bizonyíték az evolúcionisták kezében. Az állat kb. 350 millió évvel ezelőtt élt.

- tovabb maradva a fosszíliáknál: azok elhelyezkedése is az evolúciót bizonyítja. Ha teremtés történt volna, akkor az állatoknak összekeveredve kellene elhelyezkedniük a földben, ám nem így van. Legalul vannak az egyszerűbbek, majd ahogyan haladunk előre a rétegekben (és az időben), egyre bonyolultabb fajokkal találkozunk - pont úgy, ahogyan az evolúciós elgondolás szerint várható: a fajok kezdetben egyszerűbbek voltak, később váltak magasabb rendűekké.

És mit mondjunk még az elcsökevényesedett szervekről, az élőlények embriológiai hasonlóságairól, a genetikai vizsgálatokról, vagy az evolúciós pszichológiáról, amely magyarázatot ad az emberi viselkedésre?

+ az evolúciót kicsiben is meg lehet figyelni a természetben.

Ezek után azt gondolom, nagyon sötétnek kell lenni ahhoz, hogy valaki azt mondja, az evolúcióra nincs bizonyíték.

Szia,

Ez lehet segíthet:

1) Az első a világban tapasztalható mozgásból (motus) következtet a világ „mozdulatlan mozgatójára”. Ami mozog, az mástól kapja az indítást; ami változik, az szenvedőleges, s ami a változást létesíti, az cselekvő: de egy dolog sem lehet ugyanazon szempont szerint egyszerre mindkettő. A változást, mozgást előidéző mozgató okok sorának végtelensége lehetetlen: ha nincs első mozgató, a többi mozgató okok sem működhetnek, mert minden mozgató, amely nem első, csak abban az esetben működhet, ha valami működésbe hozza. Léteznie kell tehát egy mozdulatlan első mozgatónak, melyet mindenki Istennek ismer.

2) A második út a →létesítő okok működésükben szükségszerű egymástól függéséből következtet az →első okra. Egy létesítő ok sem működhet önmagától, mert akkor létében önmagát megelőzné, ami lehetetlen. A létesítő okok végtelen sora lehetetlen, mert az első ok (Isten) hiányában a többi sem működhetne. Ez a második út az előbbitől abban különbözik, hogy nem a változás, hanem a dolgok létének okát keresi.

3) A harmadik az esetlegességből következtet a szükségszerű létezőre. Az esetleges (contingens) dolgok közömbösek a →léttel és nemléttel szemben. Valamikor nem léteztek, s ha nem volna egy szükségszerűen létező lény, Isten, nem jöhettek volna létre, mert a semmiből semmi sem keletkezik.

4) A negyedik út a létfokozatokból következtet az abszolút tökéletesre. A dolgok különböző fokban részesednek a →létben, az →igazságban, a →jóságban. A léttökéletesség különböző fokai azonban csak úgy állapíthatók meg, ha van egy legtökéletesebb lény, Isten, mely minden tökéletesség mértéke.

5) Az ötödik a célszerűségből következtet az értelmes irányítóra. A természet dolgai célszerű működést mutatnak. Az értelem nélküli lények önmaguktól nem működhetnek célszerűen, tevékenységüket tehát egy gondolkodó lény, Isten irányítja.

[link]

Fölösleges ezt mindenhol leírni.

Régen meg van cáfolva.