Isten tudja mindenki jövőjét?

"Éppenséggel az a nézet nem fogadható el az Írások fényében, hogy a Fiú nem valóságos Isten, hanem csak egy angyalka."

Pedig az világosan bizonyítható, hogy Jézus a földre jövetele előtt, alatt és utána sem volt egyenlő az Atyával, hanem alárendelt volt és maradt! Valójában minden Jézusról szóló információ ezt támasztja alá.

A "pipogya teológusainkról" szóló modortalan és gúnyos megjegyzésedre (mellyel gyakorlatilag sportot űzöl - valami "igaz keresztény módjára) válaszul írtam a gyümölcsök megtermésére vonatkozó részt.

Az igazság az, hogy ez csak neked és a hozzád hasonlóan gondolkozóknak jelent flegma vállrándítást, mert Jézus igen-igen félreérthetetlenül figyelmeztetett rá, hogy az ő tanítványait arról fogják felismerni, ha szeretet van köztük.

Ha ez mellékes, akkor megeszem a kalapom!

"Mert ha nem tűnt volna fel, kedves barátom, a második világháborúnak már egy ideje vége, bár ahogy elnézem, te még megakadtál akkoriban. Menj el bármelyik keresztény gyülekezetbe, nyugodtan megláthatod, hogy ott nem valami megátalkodott ördögfattyak ülnek, hanem őszinte hívő emberek. És ami azt illeti, én ezt különbnek tartom az őrtornyos parancsra szeretős pártfegyelménél."

Ne aggódj, sokkal súlyosabb tragédiák következnek, mint a világháborúk! Miféle egységes, egymást szerető (bármelyik) keresztény gyülekezetre gondolsz?! Legalább ne ámíts már! Jól jellemzi ez a való (hit)életről alkotott idealista és téves nézetedet.

És az ijesztő, hogy te minden valószínűség szerint el is hiszed, hogy erre-arra egy-két kis csoport látszólagos "egysége" elegendő ahhoz, hogy ne ismételjék meg, vagyis elkerüljék azt, amit már rengetegszer elkövettek az őseik is egymás ellen a múltban.

Innen tudatom veled, hogy nem lesz elegendő!

"Őszinte hívőnek" lenni pedig nem nagy dicsőség, ha az igazság megismerésére nem hajlandó valaki. Nagyon jól kéne tudnod, hogy a hitben az őszinteség önmagában nem elég.

Képmutatásnak tartom, mikor a gyakorlatban is jól működő, világméretekben is bizonyító, (az ún. kereszténység nagy részével ellentétben) igazi globális szerető egységet felmutató Jehova Tanúit próbálja valaki ilyen ostoba módszerekkel besározni.

"... és természetesen Isten volt az, aki saját elhatározásából kezdeményezte azt, hogy az emberiséget meghívja az üdvösségre."

Ezt én is leírtam!

"Teológiailag korrekt kereszténység" - tán Istent kellene a Szava alapján megkérdezni erről.

"Náluk az üdvösség útja: tanulás és cselekedetek („munka”) – lefordítva: az Őrtorony kiadványok magolása és osztogatása. A keresztényeknél a kulcsszó: tevékeny hit és kegyelem."

Vajon a "tevékeny hit" miből van - nem kell hozzá tanulás??? Ezzel születsz netán? És vajon a Tanúk nem hisznek? De, hisznek! Csakhogy ők jellemzően az igazságban hisznek és nem elégednek meg azzal, amibe beleszülettek, mintha szükségszerűen az lenne a teljes igazság!

Ez az összehasonlításod is egy gőgös manipuláció.

„Vajon Jehova kezdettől fogva előre elhatározta, hogy Ádám és Éva bűnbe fog esni, és szükség lesz a Jézus Krisztus által biztosított váltságáldozatra?” – Szalmabáb érvelés klasszikus esete. Mi NEM így beszélünk, hogy ezt „elhatározta”, hanem, hogy eleve tudott erről, és ennek megfelelően építette fel üdvtervét. És ténylegesen ez szerepelt Isten eredeti tervében is. Márpedig az Ef 1,9-10 éppen ezt mondja. Isten eleve elrendelte magában, hogy Krisztusban mind főben összefoglal (vagy "újra egybeszerkeszt") mindent mennyen és földön. Isten már az ember teremtésekor tudta, hogy az el fog bukni, hiszen "eleve" engesztelő áldozatul rendelte a Fiút (Rm 3,25). Tehát ha az "eredeti" isteni tervet keressük, sokkal inkább abban kell keresnünk, ami végül megvalósult, hszen Isten nem szorul rá, hogy lélekszakadva B-terveket készítsen. Ő parancsot adott, de titokzatos bölcsességében nem azt rendelte el, hogy az ember azt megtartsa. Ahogy Pál mondja: Isten mindeneket bűn alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

"Jézus a Lukács 11:50, 51-ben a ’világ megalapítását’ Ábel idejével azonosítja." - Nem azonosítja, hanem behatárolásul alkalmazza ezt ahhoz. Kend elemi nyelvtani kategóriákkal nincs tisztában.

"Tehát Isten az édeni lázadás után, de még Ábel fogantatása előtt határozta el, hogy létrehoz egy ’magot’, amely által gondoskodni fog a szabadulásról [1Móz 3:15]." - Aha, tehát az édeni lázadás megelőzte a teremtést (mert ez az "elhatározás" az általam idézett hely szerint korábban történt a világ megalapításánál). Szép logikájuk van kendteknek: minden ellentmondás eltűrhető a legtriviálisabb kérdésben is, csak a kendtek ideológiája épen maradjon.

Ez után egy kis nyelvészkedés, majd spekuláció következik, amire nem fogok válaszolni, mivel nem te írtad. Ez után pedig az Őrtorony kétosztályos megváltástanát eiszegézis-szerűen beleolvassa a szövegbe. Amire szintén nem fogok válaszolni, hiszen maga az alaptan az vérzik.

A Biblia tanítása szerint a kereszténységnek nincs két külön osztálya, és mindenkinek egy és ugyanaz a reménysége van. Ezt az Őrtorony találta ki 1935-ben. Ez az orwelli világ belső és külső pártjához hasonlít. Hitünk szerint nincs "két osztályos" üdvösség (hogy egyesek teljesen célba érnek, mások csak részben). A feltámadás mindannyiunk végső sorsa, csak ez egyesek számára az élet feltámadása, mások számára az ítélet feltámadása lesz (vö. Jn 5,29).

Te eleve úgy olvasod Pál leveleit, hogy azt kívánod mögé látni, hogy az csak valami speciális „osztályra” vonatkozik, noha az Őrtorony-kiadványok nélkül ilyen butaság soha nem jutott volna eszedbe, hiszen sehol nem látsz olyasmit, hogy „de ez csak a felkent osztályra vonatkozik”.

Persze tudom, kendtek szerint ez "csak a felkenteknek szól", mint a Biblia oly sok helye. Már várom, hogy kendtek kiadjanak egy olyan Bibliát, amelyben a kizárólag "felkenteknek" szóló igeversek jól láthatóan meg lesznek jelölve. Tekintettel ezek egyre apadó számára, ez a kiadás sokkal fontosabb volna, mint az a szövegkiadói harakiri, amiről kend az imént álmodozott. A kendtek tanítóhivatala óriási mulasztásban vesztegel, amikor kiadásában nem különíti el ezeket a helyeket a lehető legélesebben a többiektől, nehogy a leendő "Jónadábiták" tilosba menjenek legelni.

„Miért mondod, hogy nem lehet tudni azt, hogy hány személyről van szó?” – Hát ha egy külön felkent osztály számát akarod kérdezni, akkor én azzal kapcsolatban nem azt állítom, hogy nem tudni a számukat, hanem hogy ilyen külön-osztály nem is létezik.

„Az, hogy nem Pál leveleiben, hanem történetesen a Jelenésekben van ez konkrétan leírva, nem szokatlan Bibliai érvelés, hisz gyakran csak így összerakva lehet pontosan érteni az adott verset, vagy szakaszt.” – Természetesen itt a „pontosan érteni” alatt a kész Őrtorony-dogmát kellene érteni. Csakhogy a Jelenések könyvében a 144000 egyszerűen egy jelképes szám, és Izrael üdvözülő "teljességét" jelképezi, nem holmi mennyei reménységű kiváltságos csoportot. (Nem, nem kell bemásolni az érvelést, hogy ez határozott, amaz meg határozatlan, mert sokadszor elmondtam, hogy ismerem az érveiket, mint a tenyeremet.)

Az Őrtorony Társulat azt állítja, hogy a Jelenések könyve 7:1-8 és a 14:1-5 a mennyei reménységet öröklőkről beszél, míg a 7:9-17 azokról, akik örökké a Földön fognak élni a földi paradicsomban.

A Jelenések könyve képi kifejezőeszközeinek értelmezése nem tartozik a legegyszerőbb feladatok közé, ennél fogva a könyv képeit gyakran kihasználják különféle teóriák alátámasztására.

Ebben az esetben számtalan ellentmondás figyelhető meg a Jehova tanúi érvelésében:

Ha Izrael törzseit szimbolikusan értik (azaz nem a zsidó keresztényekre, hanem különféle népekből kiválasztott keresztényekre vonatkoztatják), akkor milyen alapon értik szó szerint a 144 000-et? 12x12=144 szimbolikus szám, éppígy az "ezer" is, mely a teljességet jelképezi.

Mind a 144 000 (Jelenések 14:3), mind a nagy sokaság (Jelenések 7:9 és 15 - ahol az ő templomában szolgálnak!) Isten trónja előtt állnak, így igen önkényes dolog azt állítani, hogy a 144 000 a mennyben, míg a nagy sokaság a Földön található!

A nagy sokasághoz tartozók fehér ruhába vannak öltözve, ez a győzteseknek ígért jutalom (Jelenések 3:5) azzal a bizonyossággal együtt, hogy a nevük be van írva az élet Könyvébe, s így jogukban áll, hogy belépjenek a mennyei Jeruzsálembe! Hasonlatosképpen, akik győznek, Isten templomában lesznek, és Jézus trónján fognak helyet foglalni. (Jelenések 3:12.21)

Nincs utalás arra, hogy a győzteseket 2 csoportra lehetne osztani, s néhányan csak fehér ruhát öltenének ugyan, de nem részesülnének a többi ígéretből.

Aztán te itt alárendelt-nem alárendelt kategóriákról kezdtél el beszélgetni, pedig én nem innen kezdtem. Abból kéne kiindulni, hogy Jézust a Biblia ugyanazokkal a címekkel ruházza fel, mint az Atyát: ÚRak és ISTENnek mondja. Persze tudom erre kendtek válasza a kisbetűs isten, ami egy fából vaskarika, hiszen a Szentírás eredeti nyelvén nem tett különbséget kis és nagybetűk között, csak kétféle ISTEN-kategóriát ismert: az egy igaz Isten, és a pogányok hamis istenei. Köztes, teremtet félisten angyalkáról nem volt szó. Tamás sem "egy istennek", hanem a maga Istenének nevezte Jézust, holott mindketten ismerték a parancsolatot: Ne legyen más istened. Az alárendeltség megléte sem teszi Jézust angyalkává, mint ahogy te sem leszel nem-ember, hanem majom, ha alárendeled magad egy másik embernek: szüleidnek, tanáraidnak, munkahelyi főnöködnek, stb. Jézus a Biblia szerint nem teremtetett, hanem született, a kettő között pedig világos különbség van.

Nem modortalanságból és gúnyból tettem azt a megjegyzést, hogy akik ezeket a kiadványokat írják azok pipogya teológusok, hiszen alapvető dolgokkal nincsenek tisztába. Maga Raymond Franz, aki anno a vezető testület tagja írja, hogy semmiféle szakértői gárdájuk nincs, az írások előtt annyi volt a dolguk, hogy könyvtárakat túrjanak, hogy találjanak egy-egy kiragadni való mondatot, amit aztán úgy idéznek, hogy „még dr. Rosenfeld is elismeri, hogy….” A másik lehetőség az, hogy sunyik, mert ismerik a valóságot, csakhogy a könnyebb bevakítás kedvéért egy ilyen átdolgozott valóságot nyomnak le híveik torkán. Ez a lehetőség szerintem rosszabb, mint az előző.

Ezek nekem nem a helyes tettek okoznak vállrándítást, hanem az, hogy ha ezeket elém, mint teológiai érvet akarod tolni, noha én ezerszer elmondtam, hogy én nem fogok ebbe a játékba belemenni.

Én sem vagyok a kendtek felekezetének tagja, mégsem élek erkölcstelen életet, nem gyűlölködöm, nem veszekszem, és ismerem a Bibliát. Életem vizsgálható, nevem és arcom is vállalom, ha kell, nem élek kettős életet. Ismerőseim előtt is leszerepelnék, ha alakoskodni próbálnék vagy megjátszanám a szentet, miközben szentségtelen volnék. És ugyanezt mondhatom ama keresztények jó részéről, akiket személyesen ismerek. De a kend részéről ez a hirtelen és részemről semmivel nem indokolt kirohanás nagyon is sokatmondó: látatlanban mószerolja a többi felekezetet, hogy ezen mint ugródeszkán följebb lendülhessen, és a magáét ajnározhassa. De egy dolgot nem érthetek: hogy jutott kend odáig, hogy az én érveim láttán ez a gondolatsor buggyanjon fel kendben, mégpedig érvként?

Az Őrtorony-féle szeretet meg ne lobogtasd előttem, mivel egy sokat próbált, „a Szervezetben” már több évtizedet lehúzott felekezettársad írta ezt nekem:

„Ha igaz Krisztus állítása, miszerint „arról ismernek meg benneteket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy a szeretet lesz kozottetek“, akkor a Tanúk nem Krisztus tanítványai. Az, amit ok szeretetnek neveznek, egy ures, lélektelen, papírszagú színjáték. Vezényszóra szeretik egymást, de csak akkor, ha te is a helyes irányban vagy, és azt mondod, amit kell, ami a megszámozott bekezdésben szerepel. Egy tanú egész élete egy nagy, megszerkesztett, megszámozott bekezdéshalom, itt-ott megtarkítva egy-két bekeretezett résszel. Nincs egyéb alternatíva. Ha bármit is megkérdojelezel, azonnal public enemy leszel. Én egy ilyen diktatórikus rendorállamban nevelkedtem, és ennek ellenére sikerult engem újra becsapni. Mélyen megrendultem. Mindazonáltal szuntelenul deklamálják kifelé, hogy micsoda határtalan testvéri szeretet, tolerancia és keresztényi béke uralkodik kozottuk. Mit gondoltok, ha ezek a sorok a kezukbe kerulnének, a szellem gyumolcsei kozul melyiket gyakorolnák rajtam? Úgy kirúgnának, hogy a lábam sem érné a foldet. Egy tikos, rogtonítélo bíroi bizottság, anelkul, hogy nyilvános meghallgatáson meg tudnám védeni magam, azonnali exkomunikációra ítélne, és megtiltaná mindenkinek, hogy a kozelembe keruljon, és gyakorolja a krisztusi szeretet-parancsot.”

De mint mondottam nem leszek hajlandó ebbe a játékodba belemenni. Bármelyik keresztény felekezet őszinte híveiről nyugodt szívvel elmondhatónak tartom, hogy Istent őszinte lelkülettel szolgáló emberek. De persze még egyszer sem hallottam, hogy elismerték volna az igaz Isten imádóinak azokat, akik a kendtek kerítésén kívül lakoznak. Kifelé inkább a fenekedés és gyűlölködés árad kendtekből: a többi felekezet lebabilonozása és általánosító lesöprése. Ugyan mit várjak ezek után tőled?

Tanulás? Nos, tanulni egyszer kell, amikor nagykorúvá válik az ember, az Őrtoronyéknél permanens hitoktatás folyik, mivel utána nincs semmi. Az Őrtorony tagjai egyszerűen soha nem érik el a szellemi nagykorúságot, mindig csak tudatlan nebulók maradnak a „bölcs” rabszolga osztály szemében, akiket „a kiadványok” permanens magoltatásával kell lekötni. A beleszületést meg természetesen csak más felekezet esetén tartják rossznak, ha a JT-be születik bele valaki, az már jó, mert akkor „az igazságban nevelkedett” bla bla bla.

A permanens „kiadványtanulmányozás” kötelezettségének igazolása végett még a Bibliát is meghamisították, hiszen így szól az ÚVF-ben a János 17:3

"Az pedig az örök élet, hogy >ismeretet szerezzenek rólad<, az egyedüli igaz Isten>ről<…" (János 17:3).

Pedig ez a fordítás teljesen rossz. Az "ismeretet szerez" helyett a görög a "ina ginwskwsin se" ("hogy megismerjenek téged") szavakat használja, azaz személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését. Az Őrtorony Társulat oktató programjához híven az ÚVF-ban az örök élethez nem az kell, hogy valaki megismerje az Istent, hanem az, hogy "hogy ismeretet fogadjanak magukba". JT-inak felekezete ettől a személyes istenkapcsolattól fosztja meg a gyaloghírnökök túlnyomó többségét, mikor az Isten megismerése helyett könyvek és brosúrák százain keresztül önti a fejükbe a Brooklynban éppen kiötlött "pontos ismeretet." Ez az igevers az (Atya-)Isten és Jézus Krisztus személyes megismeréséről szól - nemcsak nekem, hanem elvben neked is. Más kérdés, hogy te ezt egy rossz fordítással rögtön ki is siklatod.

Az ismeretszerzés és a megismerés nem ugyanaz. Épp ezért galád dolog meghamisítani a biblia szövegét, mert az eredetiben "ινα γινωσκωσιν σε" szerepel, amit amint mondtam megismerésről, és nem ismeretszerzésről szól, vagyis személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését.

Az ÚVF-en kívül minden bibliafordítás így fordítja a Jn 17:3-at:

"Az az örök élet, hogy >megismerjenek< téged...."

Érzed a különbséget? Az eredeti verzió személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését. Az Őrtorony Társulat oktató programjához híven az ÚVF-ban az örök élethez tehát nem az kell, hogy valaki megismerje az Istent, hanem az, hogy "hogy ismeretet fogadjanak magukba". JT-inak felekezete ettől a személyes istenkapcsolattól fosztja meg a gyaloghírnökök túlnyomó többségét, mikor az Isten megismerése helyett könyvek és brosúrák százain keresztül önti a fejükbe a Brooklynban éppen kiötlött "pontos ismeretet."

Ennek megfeleően úgy tűnhet, hogy a JT-k ismerete széles és több. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a JT a modern kor gyermeke, és több köze van a hatékony marketinghoz, mint a hithez. Az "összejövetelek" jobban hasonlítanak egy sima végigülős egyetemi előadáshoz, mint egy istentisztelethez. Szinte már úgy hiszik, hogy a tudás üdvözít, holott nem!

"Többnyire a csalhatatlanság látszatával idézik a Bibliát, mást nehezen hagyva szóhoz jutni. A Szentírásban kevéssé járatos ember számára imponáló, ahogy dobálódznak a bibliai idézetekkel és helyek pontos megjelölésével. Valójában bibliai ismereteik általában felületesek, s csak saját céljaikra összegyűjtött helyeket idézgetik folytonosan."

Mi nem hitvitázásra, idegen emberek megtérítésére készítjük fel a tagokat, hanem arra, hogy a hitüket élni tudják. Ehhez pedig nem szükséges az, hogy hitvitázni tudjál egy másik felekezet nagyobb tudású tagjával.

A hit nem bibliaismereti kvíz, hanem eleven kapcsolat az élő Istennel.

Majd írok a többire is választ, de ez ütötte meg a szememet:

Az jelent örökké tartó életet, hogy [egyre jobban] megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit elküldtél, Jézus Krisztust” (János 17:3). Így szólt Jézus imában égi Atyjához, és ezáltal egy olyan életfontosságú dologra világított rá, amely nélkülözhetetlen az örökké tartó élet elnyeréséhez. Vajon miért fordítja az Új Világ fordítás e verset úgy, hogy „[egyre jobban] megismerjenek téged . . . az Istent” ahelyett, hogy az „ismernek téged . . . az Istent” szavakkal adná vissza a verset, ahogyan a legtöbb más bibliafordítás teszi? (Lásd még a János 17:3-hoz tartozó lábjegyzetet is [ÚV.].)

Az itt ’[egyre jobban] megismerni’ vagy ’ismerni’ kifejezéssel fordított szó a görög gi·no′sko ige. A szó Új Világ fordítás általi tolmácsolása, amennyire csak lehetséges, kihangsúlyozza annak teljes jelentését. A gi·no′sko alapjelentése „ismer”, de a görög szónak számtalan jelentésárnyalata van. Figyeljük meg a következő meghatározásokat:

„A GINŌSKŌ (γινωσκω) szó azt jelenti: megismer, ismeretet szerez, felismer, megért, vagy teljes mértékben felfog” (Expository Dictionary of New Testament Words). Ezért a gi·no′sko szó ’[egyre jobban] megismerni’ kifejezésre való fordítása nem ’változtatja meg a Bibliát’, amint azt az Új Világ fordítás kritikusai állították. A szó különböző jelentésárnyalatainak meghatározhatóságáról folytatott vitában egy ismert szótárszerkesztő, James Hope Moulton kijelentette: „A jelen idejű szótő — a γινωσκειν — tartós cselekvést fejez ki, vagyis ’[egyre jobban] megismerni’ ” (A Grammar of New Testament Greek).

Az A Grammatical Analysis of the Greek New Testament megmagyarázza, hogy a János 17:3. versében használt gi·no′sko kifejezés ’folyamatos előrehaladást jelent’. E görög szó egyéb megjelenési formáiról további megállapítást találhatunk Marvin R. Vincent: Word Studies in the New Testament című könyvében. Ott így mondja: „Az örökké tartó élet ismeretből áll, vagyis inkább az ismeretre való törekvésből, mivel jelen idejű formája egy folyamatra, egy haladó jellegű megértésre utal.” (Kiemelés tőlünk.) A. T. Robertson a Word Pictures in the New Testament című művében a „tovább halad a tudásban” kifejezést ajánlja a szó fordítására.

Ezért az eredeti görög szövegben Jézusnak a János 17:3-ban mondott szavai folyamatos erőfeszítésre utalnak az igaz Isten és Fia, Jézus Krisztus megismerésére vonatkozóan, és ez világosan kitűnik az Új Világ fordítás szerinti tolmácsolásból is.

Ja, elég nagyképűen hangzik az a gondolat, hogy Istent csak úgy, teljes valójában meg lehet ismerni! Mik vagyunk mi ahhoz, hogy ez sikerüljön.

Nem, folyamatos erőfeszítést követel és hosszú-hosszú időszakokon át tart majd a Róla szerzet ismeret befogadása, de még akkor sem fogunk a végére érni!

Te úgy néz ki nem olvastad el a kritikámat. Én nem az "egyre jobban megismerni"-t vitattam, hanem "az ismeretet szerezni rólát". Mert ez amit bemásoltál bizonyára egy régebbi, a magyar ÚVF elkészülte előtt készült, és nem is úgy fordítja, ahogy ebben a védő pamfletben írják. Úgyhogy ez nem kicsit mellément.

De ilyen kis pamfletem nekem is van:

Mit jelent "ismerni Istent"?

Sokan ismerik Jézus szavait a János 17:3-ból: "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust " (Magyar Bibliatársulat Ref. ford.). De mit foglal magában Isten megismerése?

Az 'ismerni' kifejezés az Írásokban gyakran érzékeltet többet, mint az egyszerű jelentés: értelmi megismerése valaminek vagy valakinek. A The New International Dictionary of New Testament Theology (vol 2, Page 398) hivatkozik esetekre, ahol:

...személyes kapcsolatot fejez ki a megismerő és a megismert között...

A Példabeszédek 3:5-6 buzdít, hogy " Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon megismerd őt, és egyengetni fogja ösvényeidet. " Itt, több fordítással egyezően, a héber 'yada' szót 'megismerés'-sel adják vissza. Az ilyen fordítások elfogadhatók, ám nem tudják eljuttatni az olvasókhoz a héber szó ebben az összefüggésben hordozott jelentésének pontos árnyalatát. Más fordítások: Stone Edition Tanach, Young's Literal Translation, the NET Bible (lábjegyzet), C.K. Barrett (The Gospel According to John, second ed. [Philadelphia: Westminster, 1978], 503.), fordítja így a kifejezést (= da`ehu): Ismerni Őt." A 'yada' (ismerni) szó a bibliai héberben a jelentések széles skáláját jeleníti meg. Különböző szövegösszefüggésekben a 'yada' és rokon kifejezései jelenthetnek érzékkel felfogást, értelmi megértést, megtanulható és átadható tényeknek és információknak birtoklását, gyakorlati tapasztalatot, megkülönböztető megítélést, még testi intimitást is. Ám ha a 'yada' tárgya Isten, jóval többet jelent, mint egyszerű megismerés. Nahum Sarna írja:

A bibliai elgondolásban az ismeret lényege vagy alapja nem az értelemben, nem az értelmi tevékenységben gyökerezik. Inkább megtapasztalás, ami az érzelmekben gyökerezik, így azt körülvehetik ilyen minőségek, mint érintkezés, bensőégesség, rokonság, kapcsolat, és kölcsönösség

Exodus, JPS Torah Commentary, p. 5

Más referenciaművek támogatják ezt a véleményt. Ismerni Istent-, magyarázza a New International Dictionary of Old Testament Theology and Exegesis - annyi, mint jó kapcsolatban lenni vele, ezt jellemzik a bizalom, elismerés, és nyílt kommunikáció. (II. 313). Amikor a 'yada' Istenre vonatkozik, magyarázzák mások, intenzív beleélést jelent, ... ami felülmúlja a puszta értelmi kapcsolatot. (Theological Lexicon of the Old Testament, s.v. "Yada ) Jósiás királynak Isten az Ő prófétáján keresztül azt mondta: "Jogához segítette a nyomorultat és a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz az aki ismer engem " (Jer 22 16)

Az ilyen kommentárok tisztázzák a közeli összefüggést a Pl 3:5-6-ban lévők, az Istenben való bizalom és az ő ismerete között. Ismerni Istent: olyan élő kapcsolatban lenni vele, melyet a hit(hű)ség jellemez és a szeretetben, bizalomban gyökerezik , és mély kitartással kapcsolatos. Bizalom és ismeret együttes és szétválaszthatatlan szempontja az ilyen kapcsolatnak. Az egyetlen út az összes közül megismerni Istent: cselekedni azon a módon, ami nemesít, ami megszilárdítja, elősegíti a jólétet és kimutatja a gondoskodást minden más fölötti szinten. (Vö. 1 Kron 28:9). Ez Istenre hagyatkozik, az ő útjainak igazságára, és az általa való vezetésre tekint minden körülmények közt. Hogy így ismerhessük Istent, kérjük Őt (Jer 9:24; 22:16; Hos 6:6; Zsolt 36:10). Krisztus Jézus az ő földi életében példázta, mit jelent ismerni Istent: " Láttam az Urat mindenkor magam előtt" (Apcs 2:25, ; Jn 8:29; vö. még Mózes példájával -Zsid 11:27)

Szembeállítva: míg Isten ismerete szükségszerűen magába foglal bizonyos tényeket, adatokat; valakinek lehet intellektuális ismerete Istenről és az ő útjairól. és mégse ismeri Őt magát. Jeremiáson át Isten megfeddte Izrael vallási vezetőit: "A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem nem ismertek engem " (Jer 2:8). Természetesen, a papok és mások, akik a törvényt kezelték, felfogták Isten létezését és hatalmát, biztos, hogy volt értelmi ismeretük Isten törvényéről, közismertté tették érvényességét, de nem ismerték Istent, aki adta azokat, soha nem szerették, vagy tisztelték, vagy bíztak benne. (vö. Jer 4:22; 9:3-6, 23; Hos 5:4-5; 8:1-3). Hasonló volt igaz Jézus napjaira is. (Jn 7:28-29; 8:15, 19; vö. 5:44). Amikor Jézus válaszol azoknak, akik az Ő nevében végzett cselekedeteikre hivatkoznak, ezt mondja nekik: "Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem gonosztevők! " (Mt 7:23), egyértelmű, hogy nem azt érti ezen, hogy nincs értelmi ismerete felőlük, különben nem tudná azt, hogy az elismerés iránti igényük nem hiteles, és valójában gonosztevők. Tehát nem ismerte őket abban az értelemben, hogy nem volt közösségben velük, vagy ahogy a fenti szótár értelmezi szavait: soha nem cselekedtem veletek semmit. Magyarázva a 2 Kor 5:21-et és a kifejezést, hogy Jézus nem ismert bűnt a The New International Dictionary of New Testament Theology elmondja: [Ez] nem azt jelenti, hogy nem volt intellektuális ismerete a bűnről, hanem hogy Jézusnak nem volt személyes bűne.

Feltűnő ellentétként Pál apostol elmondhatta: "Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. " (2 Tim 1:12) Pál ilyen meggyőződéssel beszélhetett, nem csak mert ismerte az Írásokat, hanem mert mert Istenre bízta az útjait és ismétlődően megtapasztalta Istennek és az Ő ígéreteinek igazságát. Ezért örvendhetett ilyen nagy bizalomnak Istenben és az Ő szavában. (2 Kor 4:7; Fil 4:12-13; 2 Tim 4:16-19) Bízott Istenben, mert ismerte Istent, megtapasztalta a barátságát, szerető gondoskodását és vezetését. Istent ezen a módon megismerni felbecsülhetetlen értékekkel bír: megingathatatlan alapra épül - Istennek és az Ő Fiának szentségére; a Szentírás által igazolt és táplált; ígéri és megelőlegezi az Istennel és az Ő Fiával való örökké tartó közösség tartós áldásait (Jn 17:3; vö. Zsolt 84:10-12; Rm 5:6-8; 14:9; Fil 1:21-23; 3:20-21; 2Kor 4:18-5:2, 6-8; 1 Tim 6:19).

Tehát összegezzünk: tehát azt mondod, hogy Isten "határozta el" a teremtéskori történetet (Ádámék bűnbeesését), csak tudott róla "és ennek megfelelően építette fel üdvtervét".

Mégis azt írod, hogy "És ténylegesen ez szerepelt Isten eredeti tervében is".

Most akkor "elhatározta", vagy nem?! Mert ha ezt Ő így gondolta volna ki, vagyis finomítva a dolgot: előretudásával tudta volna, hogy ha embert teremt szabad akarattal, akkor az biztosan bűnbe fog esni, ezért mindent előre elrendezett Jézussal kapcsolatban is, akkor semmiképpen nem játszik velük, nem csapja be őket, nem hitegeti őket azzal, hogy van választási lehetőségük, mert valójában NEM VOLT! Ezt Isten pontosan tudta volna, így Jehova eljárásmódja semmiképpen nem lett volna tisztességesnek és korrektnek nevezhető.

Jehova pedig ilyet nem csinál!

"Márpedig az Ef 1,9-10 éppen ezt mondja. Isten eleve elrendelte magában..."

De mikortól?

(Efézus 1:9-10) "azzal, hogy megismertette velünk akaratának szent titkát. Ez jótetszése szerint való, melyet elhatározott magában 10 egy olyan igazgatás felől, mely a meghatározott idők teljességének végén történik, hogy tudniillik ismét egyesít mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket. Igen, őbenne"

(Lukács 11:50-51) "hogy számon kéressék ettől a nemzedéktől minden prófétának a vére, melyet a világ megalapítása óta kiontottak, 51 Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg.« Igen — mondom nektek —, számon kéretik majd ettől a nemzedéktől."

""Tehát Isten az édeni lázadás után, de még Ábel fogantatása előtt határozta el, hogy létrehoz egy ’magot’, amely által gondoskodni fog a szabadulásról [1Móz 3:15]." - Aha, tehát az édeni lázadás megelőzte a teremtést (mert ez az "elhatározás" az általam idézett hely szerint korábban történt a világ megalapításánál)."

Igazad van, Jehova már réges-rég elhatározta mindezt, Pál szavaival élve még „a világ megalapítása előtt” (Efézus 1:4) (emlékezz "megalapítás": "magok elszórása"). Ez nem a föld, illetve az Ádám és Éva megteremtése előtti időszakra utal. Az a világ „igen jó” volt, nem nyomta még rá a bélyegét a lázadás (1Mózes 1:31).

Milyen „világra” utalt akkor Pál apostol? Ádám és Éva gyermekeinek a világára, vagyis az emberiség bűnös, tökéletlen, megváltásra szoruló világára. Jehova már az első gyermek megszületése előtt tudta, hogyan fogja megoldani a helyzetet, és hogyan fog enyhülést hozni Ádám megváltható leszármazottai számára (Róma 8:20).

Korábban történt Ábel idejénél, vagyis a "világ megalapítása előtt", de ez nem azt jelenti, hogy a teremtéskor. A bűnbeesés után.

Itt nem 'b', 'c' tervekről van szó, mintha Isten határozatlan lenne, hanem arról, hogy Jehova gyakran figyelembe veszi értelmes teremtményei döntését és aszerint cselekszik! Nehogy azt mond, hogy erre nem találni elegendő példát a Szentírásban?

"Isten már az ember teremtésekor tudta, hogy az el fog bukni, hiszen "eleve" engesztelő áldozatul rendelte a Fiút (Rm 3,25)."

(Róma 3:25) "Az Isten úgy állította őt oda, mint felajánlást a kiengeszteléshez, amely a vérébe vetett hit által van. Ez azért volt, hogy bizonyítsa saját igazságosságát, mivel megbocsátotta azokat a bűnöket, amelyek a múltban történtek, amikor kimutatta béketűrését az Isten"

Most ez a vers mit bizonyít? Válasz fent.

"Tehát ha az "eredeti" isteni tervet keressük, sokkal inkább abban kell keresnünk, ami végül megvalósult, hszen Isten nem szorul rá, hogy lélekszakadva B-terveket készítsen."

Az eredeti isteni terv a föld paradicsommá alakítása, Ádám és Éva tökéletes és engedelmes földi leszármazottaival, mely azóta sem változott. Megígérte, hogy véghez viszi szándékát, még ha később is.

Szomorú lenne, ha Isten eredeti "szándéka" - még ha csak megengedés szintjén is - ezek az állapotok lettek volna a teremtéskor!

"Ahogy Pál mondja: Isten mindeneket bűn alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön."

De az ember döntött úgy, hogy ezt a bűn útját választja.

Én azt mondtam, hogy elhatározásának meghatározásakor figyelembe vette azt, hogy az ember (nyilván saját akaratából) el fog bukni. Ez által nem azt mondtam, hogy Isten buktatta el őket, és ők afféle szabad akarat nélküli bábként elbuktatódtak, hanem azt, hogy Istennek nem kell két szelvényt vennie a lottón, hogy telitalálatot érjen el. Miért építene fel egy olyan tervet, amiről biztosra tudja, hoyg úgyse jön be.

Isten "eredeti terve" nem valami eleve bukásra ítélt kertészkedős földiparadicsom, ami különben is csak az Őrtorony egyik osztályára áll.

Kend hiába ismétli meg spekulációját: a menny és pokol csak kijelentve nem volt az embereknek, de Isten tervében már benne volt mindkettő. És súlyos tévedés az kendtől, hogy Istennek lett volna külön egy "eredeti terve" és egy második, afféle vészterve: ő nagyon jól tudta, hogy az ember el fog bukni, és evégett rendelte el eleve Krisztust engesztelő áldozatként (Rm 3,25). Őt nem érte váratlanul a bukás, és nem is B-tervként kapta elő a mennyei üdvösség ötletét. Arról meg, hogy a föld örökké fennmarad, idéztem Pétert, aki szerint az ég és a föld meg fog égni, az elemek felbomlanak, de új eget és földet várunk, satöbbi.

Természetesen az új ég és az új föld meg fogja haladni az eredetinek minden szépségét, és mikor a menny leszáll a földre, áldás birodalma lesz minden üdvözülő számára. Ezt kend egyre csak "hibridvilágnak" csúfolja, de hasztalan, mert nincs abban semmi Istenhez vagy a teremtéshez méltatlan, ha magának az Istennek a közelebbi lakóhelye száll le a Földre, afféle felékesített menyasszonyként.

Nem kudarc az Istentől, ha az általa teremtett föld után mennyei áldást is oszt az embereknek, hiszen nem tudhatja kend, hogy bűnbeesés nélkül a menny nem szállt volna-e le ugyanúgy a földre. Kendtek úgy beszélnek a terv "visszatereléséről" az eredeti mederbe (azaz tkp. a kendtek földi reménységéről), mintha belelátna Isten gondolataiba. Különben ha kendnek itt igaza volna, akkor kendtek között sem lehetnének mennyei reménységű tagok, mert az is megcsúfolná Isten eredeti tervét - legalábbis a kend logikája szerint. Miféle beteljesülése az "eredeti tervnek" az, hogy némelyek kilépnek az emberi sorsból, és angyalokat helyettesítenek? Tán Ádám angyalnak teremtetett? Az a válasz meg, hogy ők "szükségesek az irányításhoz," igen furcsán fest annak fényében, hogy Ádámot uralkodásra rendelte az Úr, miközben neki adta a földet, kendtek meg a földieket szolgáivá teszik a "királyságkormányzatnak," azaz a "felkenteknek" is. Hol itt a következetesség?

"Én azt mondtam, hogy elhatározásának meghatározásakor figyelembe vette azt, hogy az ember (nyilván saját akaratából) el fog bukni. Ez által nem azt mondtam, hogy Isten buktatta el őket, és ők afféle szabad akarat nélküli bábként elbuktatódtak..."

Ez idáig érthető, de én abban hiszek, hogy Isten nem játszott volna el egy szerető és óvó apát, aki nyilvánvaló valóságos választás lehetősége elé állítja a teremtményeit, amikor tökéletesen tisztában azzal, hogy valójában nem fognak jól dönteni. Ezzel csak ámította és becsapta volna őket, de mindenkit, aki olvassa ezt a történetet. Ez a módszer nem Jehova egyenes útja lenne.

"Isten "eredeti terve" nem valami eleve bukásra ítélt kertészkedős földiparadicsom, ami különben is csak az Őrtorony egyik osztályára áll."

Az eredeti (földi) terve Ádámékkal a legvilágosabban fel van tárva a teremtési beszámolóban. De ez a terve végigvonul a teljes biblián is, kibővítve a mennyei reménységűek jutalmával, melyet Jézus mellett, mint társuralkodók élvezhetnek.

A két osztálynak egyébként lényegében egyforma feltételeknek kell megfelelni, csak a helyszín változik. Így Jehova Tanúi is elismerik, hogy vannak égi reménységűek, de az is nyilvánvaló, hogy Isten "üdvtervében" az eredeti szándékának megfelelően sokan lesznek, kik nem kerülnek a mennybe, vagyis nem minden arra érdemes ember mennyei reménységű.

"Miféle beteljesülése az "eredeti tervnek" az, hogy némelyek kilépnek az emberi sorsból, és angyalokat helyettesítenek? Tán Ádám angyalnak teremtetett? Az a válasz meg, hogy ők "szükségesek az irányításhoz," igen furcsán fest annak fényében, hogy Ádámot uralkodásra rendelte az Úr, miközben neki adta a földet, kendtek meg a földieket szolgáivá teszik a "királyságkormányzatnak," azaz a "felkenteknek" is. Hol itt a következetesség?"

Angyalokat nem kell "helyettesíteni" gondolom. A lényeg az, hogy az emberek közül kerülnek ki. Így nyilván első kézből ismerik az emberi lét viszontagságait és ügyeit, mivel megtapasztalhatták azt. Ádámot a föld teremtményei fölött való uralkodással bízta meg Isten, de nem az embertársai felettivel - ez igaz. Ettől még nagyon szívesen élnék én "alattvalóként" Istennek ama királyságában, melyben a földről "áron megvásárolt" felkentek a társuralkodók Jézus mellett!

De mit értesz te azon, hogy: "Természetesen az új ég és az új föld meg fogja haladni az eredetinek minden szépségét, és mikor a menny leszáll a földre, áldás birodalma lesz minden üdvözülő számára."?

Hogyan képzeled el a "menny leszállását a földre" és mi alapján?