Isten tudja mindenki jövőjét?

"1. Isten számára nincs idő."csak" örökkévalóság."

Ezek a 11, 12, 13,-ik parancsolatok?

Mivel is bizonyítod őket?

Isten nagyon is tisztában van az idő fogalmával, még akkor is, ha Ő maga kezdet-nélküli és örök. "Istennek ezer év annyi, mint nekünk egy esztendő" - nyilván ezt sem szó szerint vesszük.

[link]

Egyedül Isten mindentudó (1Kir 8:31-32, Zsolt 44:21-22, 94:9-10, 139:2, Jób 21:22, Dán 2:20, Róm 11:33-34). Mindentudó az Atya (Mt 6:4,32, 10:29-30), a Fiú (Lk 2:46-47, Jn 2:25, 4:19,29, 16:30, 21:17, Kol 2:3, Mt 25:31-45, Zsid 4:12-13) és a Szentlélek (Ézs 11:2, 40:13, Dán 4:6, Jn 14:26, 16:13, 1Kor 2:10-11), mégsincs három mindentudó Isten, csak egy.

ISTEN ISMER MINDEN LÉTEZÔT, ELÔTTE NINCS TITOK

a) Isten ismeri az összes múltbéli és most létezô teremtményeket és történéseket, ismeri továbbá a jövôben szükségszerűen bekövetkezô eseményeket és a jövôben biztosan létezô dolgokat, sôt a jövô szabad tetteket is.

b) A Biblia ennek a tételnek részleteit konkrét formában tárja elénk:

aa) Isten ismerete kiterjed a számunkra jelentéktelennek látszó apróságokra is. Tudja a tengerpart homokszemeinek, az esô cseppjeinek, a világidô perceinek számát, és hogy milyen magas az ég és milyen mély a tenger (Sir 1,2; Jób 28,23). Megszámolta és néven szólítja a csillagokat (Zsolt 146,4), sôt számon tartja az emberek hajszálait (Mt 10,30).

ab) Lát a rejtekben (Mt 6,4), tekintete mindenen áthatol (Zsid 4,13), ismeri gondolatainkat és szándékainkat (Zsolt 139; Jer 11,20; 17,10; 20,12), a szívek és vesék rejtekében is olvas (Lk 16,15; ApCsel 1,24; 15,8; Róm 8,27).

ac) Ismeri a jövendôt, és fôleg ez különbözteti meg a hamis istenektôl (Iz 41,23; Sir 42,15-25; 23,19-20).

ad) Tudását megmutatta az ószövetségi jövendölésekben, méginkább kinyilvánította Jézus Krisztusban, akirôl álmélkodva kérdezték ellenfelei, hogy hogyan érthet az Írásokhoz, noha nem tanulta azokat. Ô pedig így felelt: ,,Tanításom nem tôlem való, hanem attól, aki küldött'' (Jn 7,15-16).

ISTEN ISMERI AZ ÖSSZES LEHETÔSÉGEKET

Ez nem dogma, hanem a hittudósok egyetemes véleménye. A teológia ugyanis úgy fogja fel a lehetôségeket, mint Isten tökéletességeinek utánozhatóságait. Istennek ezekre vonatkozó ismerete tehát annak a tudása, hogy mennyiben és milyen formában valósíthatók meg a teremtett világban az ô tökéletességei.

A tanítóhivatal nem foglalkozott hivatalos formában ezzel az ismeretfajtával, de mivel nem-hivatalos megnyilatkozásaiban szerepel, teológiailag biztosnak vehetô.

Bibliai alapja az a kijelentés, hogy a meglevô dolgok már akkor is ismeretesek voltak Isten elôtt, amikor még nem léteztek (Iz 46,10; Sir 23,20), tehát amikor még csak lehetôségek voltak. Az elsô századokban a szentatyák sokat írtak errôl a témáról, különösen azok, akik az isteni gondviselésrôl és -- platóni hatás alatt -- Isten teremtôi eszméirôl elmélkedtek. A legmegragadóbb idevágó gondolatmenetek Szent Ágostonnál olvashatók.

ISTEN ISMERETE KITERJED A FÉL-JÖVÔ SZABAD TETTEKRE IS

Fél-jövô szabad tetteknek (latinul futuribile-k; más néven futura contigentia; vagy inkább libera conditionate futura) olyan szabad állásfoglalásokat nevezünk, amelyek sohasem következnek be, de biztosan bekövetkeznének, ha bizonyos föltétel beteljesednék; például az, hogy egy akár most élô, akár pár száz év múlva élô Titusz megtérne a halálos ágyán, ha papot hívnának hozzá. A Szentírás nem egy esetet említ, amelyben Istennek ez a tudása jut szóhoz. Mikor Dávid megtudta, hogy az ôt üldözô Saul Keilába készül, a templom papja révén megkérdezte Istentôl, hogy ha ô Keilában marad, utána megy-e Saul, és ha igen, kiszolgáltatják-e ôt Saulnak a keilaiak (1Sám 23,7). Az Úr igennel felelt, Dávid elhagyta Keilát, és Saul sem ment Keilába. Ez esetben kettôs féljövô szabad tettrôl volt szó: utána menne-e Saul, és kiszolgáltatnák-e ôt a keilaiak? -- Hasonló tudást feltételeznek Jézus szavai: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidonban mentek volna végbe a benned történt csodák, már régen hamuban és szôrzsákban tartottak volna bűnbánatot'' (Mt 11,21-23).

A fél-jövô szabad tettek ismeretét az atyák bennfoglalólag képviselték. A manicheusok ezt kérdezték: miért teremtette Isten az embert, mikor úgyis tudta, vétkezni fog, ha megteremti; vagy ha már elhatározta megteremtését, miért nem gondoskodott olyan körülményekrôl, amelyek kizárták volna a vétkezés lehetôségét? A szemipelagiánusok azt állították, hogy a kezdô-kegyelem (gratia prima) megadása érdemek alapján történik. Ennek következtében a kisdedek megkeresztelését azért engedi meg Isten, mert elôre látja, hogy ha majd eljutnak értelmük használatára, érdemeket fognak szerezni; a keresztség nélkül elhunytak pedig azért nem juthattak hozzá a keresztség szentségéhez, mert ezeknél az ellenkezôjét látta elôre az Isten. -- Amikor ilyenfajta kérdésekre válaszolnak az atyák, sohasem tagadják Istennek ezt a tudását, hanem más oldalról közelítik meg a nehézség megoldását. A szemipelagiánusok állításában sem azt kifogásolják, hogy Isten elôre tud az ember érdemeirôl vagy érdemtelenségérôl, hanem azt cáfolják, aminek bizonyítására az eretnekek Istennek ezt a tudását felhasználták.

Isten elôre látása nem befolyásolja-e szabad tetteinket?

Elvileg azt kell válaszolnunk, hogy nem, különben nem lehetne szabad akaratról beszélni. Hogy azonban ez az elôre látás hogyan egyeztethetô össze a szabadsággal, arra a kérdésre -- mint láttuk -- más elmélettel válaszolnak a tomisták és mással a molinisták.

A tomista-molinista vita elôtt általában olyan válaszokat adtak, amelyek az isteni tudást az isteni akarástól elkülönítve szemlélik.

Azt mondották, hogy ha Isten elôre tudását önmagában szemléljük, akkor nem lehet befolyással az emberek tetteire. Szent Jeromos ezt írja: ,,Nem azért fog bekövetkezni valami a jövôben, mert Isten elôre tudja, hogy az bekövetkezik; hanem azért tudja Isten elôre, mert be fog következni (Dial adv Pel 3 6). Hasonlóképpen nyilatkozik Origenész, Euszébiusz, Epifániusz, Khrüszosztomosz, Augusztinusz stb.). Modern hasonlat: ránézek az órámra és megállapítom, hogy egy vonat fél óra múlva befut a Keleti pályaudvarra; nem azért fut be, mert tudom, hanem azért tudom, mert befut. Szent Ágoston mondja, hogy amint visszaemlékezéseink nem másítják meg és nem befolyásolják a múltban történteket, éppúgy Isten elôre tudása nem befolyásolja a jövôben bekövetkezôket (Lib arb III 4 4; vö. Civ V 10).

,,Ez a megoldás azonban csak addig áll helyt, míg merôben az isteni tudásra vagyunk tekintettel, elvonatkoztatva az isteni akarástól. Valójában azonban Isten nem merôben szemlélôdô szerepet visz a jövendô dolgokkal szemben; hiszen azoknak nincs az ô akaratától független olyan létük, amely determinálná az isteni értelmet''.

,,Isten nem utólag mérlegeli tetteinket, azok indítékait és az értük járó felelôsséget. Mindezt elôre látta, és minden úgy történt, ahogy látta. Tudásában a dolgok és cselekedetek teljes oksággal, értékrenddel, kölcsönhatással szerepelnek''.

Sajnos, az idézett sorok sem adnak teljes választ arra, hogy miért nem befolyásol bennünket Isten elôre-tudása. A teljes válasz ugyanis egy másik kérdés megválaszolásán fordul: miben látja elôre Isten szabad akarati tetteinket? Az utóbbi kérdésre pedig három felelet kínálkozik: vagy a tomistáké, vagy a molinistáké, vagy az, hogy számunkra ez megfejthetetlen misztérium.

Szia!

A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy Isten mindent előre ismer: "Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat"

Arról, hogy ez a személyes életünkben is igaz, azt írja a Biblia, hogy Ő már ismert bennünket születésünk előtt, és elhívott bennünket.

Üdv. Péter

Nem egészen így van!

Ha csak a Bibliát olvasom, akkor is ellentmondásos és zavaros a tartalma. A történések után pár száz, esetleg ezer évvel írták le és jónéhányszor felülvizsgálták, kiigazították. Valószínű fordítási félreértések is vannak benne, így nem lehet az isteni írás.

- Isten az embert saját képmására teremtettte - tehát ő is "csak" ember (lásd látogatását Ábrahámnál, fehér ruhában és két kisérővel - ők is istenek voltak!),

- megalkotta a tízparancsolatot, amit Mózes hozott le tőle és rögtön szét is törte népe fején., Így csak egy "másolat" maradt ránk, ami nem biztos, hogy egyezik az eredetivel,

- a tízparancsolat nem az embernek készült, hanem az istenek fiainak (akik bementek az ember leányaihoz és ... óriások születtek),

- Isten nem tud semmit előre, füleg nem a jövőt. Ugyanis ha tudná, akkor megmondaná a végitélet dátumát és az elszámoltatást (lásd maya prófécia 2012. december 21.)

-mindenki elfelejti, hogy a tudás fájáról a gyümölcs fogyasztásáért nem büntette meg Ádámot és Évát - ezt csak a papok sújkolják belénk gyerekkortól kezdeve - az Isten. Azt mondta, hogy ha a másik fa (örök élet) gyümölcsét is fogyasztják, akkor olyanok lesznek mint közülünk egy. No ezért kaptuk a kiűzetést és a büntetést,

- az Isten az ó-testamentum végén leírtaknál már nincs jelen, valószínű már távozott a Földről,

- és még egy érdekesség: Jézus családfáját viszavezetik Ádámhoz, olvasd el és rá lehet jönni, hogy semmi köze hozzá - csak egy kapaszkodó, egy eredet kellet, hogy a népnek hiteles legyen.

Ha mégis tudja a jövőt, akkor meg kegyetlen. Az embernek nincs szabad akarata. Önmaga szabályozza a tudásával cselekedeteit. Ha Isten "rejtett fájlokat" is helyezett belénk, igazán megmondhatta volna a "megnyitás" módját.

És végezetül: ha olyat cselekszem, amitől hirtelen halok meg pl. baleset, és Isten nem lép közbe, akkor nyilván a halálomat akarja, mint "szerető apa"!

11:37.

Amikor leülsz sakkozni, akkor odaállok melléd, és az összes lehetőséget végiggondolom, amiket léphetsz és az ellenfeled léphet, mivel korlátozott a sakktábla és a bábuk lépése...ezért előre tudom mindegyik lépést, és következményeit...de mégis te döntöd el szabadon, mikor melyiket válaszd. :)

üdv

25/F

LastOne.Left