Mi az az Oltáriszentség gyakorlatilag és miért imádják?

Az aranynak tűnő tárgy neve monstrancia, a katolikusok nem ezt imádják, hanem amit beletesznek, az oltáriszentséget.

Az oltáriszentség pedig látszólag pusztán egy darabka kenyér és egy korty bor. Ha azonban hihetünk a Katolikus Egyháznak, a Bibliának, illetve magának Jézusnak, akkor az lényegében, s nem külső formájában Krisztus teste és vére, amit értünk adott és értünk ontott a Golgotán.

Tehát nem egy kenyeret imádunk, hanem Jézus Krisztust, az Isten Fiát, aki kenyér alakjában van megtestesülve.

Krisztus jelenléte az oltáriszentségben addig tart, amíg a kenyér illetve a bor állaga is megvan. Ha megpenészesedik, megecetesedik, illetve ha feloldják vízben, a jelenlét megszűnik.

"Hű, ez ilyen drága? Aranyból van?"

Monstancia a neve ennek az aranyozott tartónak. Nem tiszta arany az egész. Alig lehetne felemelni különben, pedig ezeket nem csak emelik, hanem körmenetben is viszi a pap.

"És a közepén van egy beépített ostya vagy csak sima üveg?"

Ki lehet nyitni az üveg részt és beleteszik a átváltoztatott nagy ostyát. Szokták amúgy cserélni, sőt van, hogy üres is. Elsősorban azért, mert ha kirabolják a templomot és elviszik a monstanciát, akkor az Úr testét ne gyalázhassák meg. De amúgy nem hiszem, hogy meg tud penészedni, semmi romlandó nincs az ostyában.

"És amiből áldoznak, az is Oltáriszentség akkor? És az ostya akkor az Krisztus teste?"

Igen. Sőt, ha leesik egy nagyon pici kis morzsa, az is Krisztus teste. A nagy szentségtartóknak és benne levő nagyobb ostyának az a célja, hogy jobban látható legyen.

"Az aranyozott tartó is az oltáriszentség része? Vagyis az imádás tárgya?"

Nem, csak az átváltoztatott ostya maga az Oltáriszentség. Akár egy fadobozban is lehetne, a lényegen nem változtat. Az aranyozott tartó a tiszteletnek szól, mert mi hisszük, hogy ez valóban az Úr teste.

"Ha már régen volt húsvét, akkor adva van egy arannyal bevont vas/műanyag tárgy, benne egy penészes ostya. Ezt imádják a katolikusok?"

Mint írtam, cserélik. De az alapanyagát tekintve nem hiszem, hogy amúgy meg tudna romlani. És továbbra is igen: Krisztust imádjuk, aki titokzatosan, de valóságosan jelen van az Oltáriszentségben testével és vérével.

"Az aranynak tűnő tárgy neve monstrancia, a katolikusok nem ezt imádják, hanem amit beletesznek, az oltáriszentséget."

A 11-es és a 14-es vélhetően katolikus hozzászóló pedig azt írta kétszer is határozottan elismételve, hogy ez az aranyozott tartó is oltáriszentség, vagyis az imádás tárgya, nem csak az "átváltoztatott" ostya. A 11-es véleménnyel minden katolikus egyet is értett. Ezek szerint vita van a római katolikusok között még erről az arannyal bevont tartóról, hogy isten-e (az "átváltoztatás" szavai után) vagy csak egy tárgy? Átlényegül, vagy tárgy marad?

"Krisztus jelenléte az oltáriszentségben addig tart, amíg a kenyér illetve a bor állaga is megvan."

Az a baj ezzel az érveléssel, hogy nem pontos. Az állag ugyanis nem diszkrét mennyiség, hanem folytonos, remélem érted mire gondolok! Nem csak kenyér állag van, meg penész állag, hanem:

friss kenyér (vagy ostya)

nem friss kenyér

kicsit megszárat kenyér

nagyon megszáradt kenyér

kicsit penészes kenyér

nagyon penészes kenyér

kicsit mozgó kenyér

hízott kukac, vagy kivirágzott penészvirág

és ezek között végtelen sok átmenet.

ugyanez a borra is érvényes, az levegővel érintkezve (még üvegen belül is) fokozatosan elecetesedik. De a bort gondolom nem tárolják hetekig-hónapokig a katolikus templomban, úgyhogy marajunk a kenyérnél vagy ostyánál.

Tehát ha kicsit megszárad a kenyér vagy az ostya kicsit állott, akkor Jézus is benne kicsit öregebb lenne, gyengébb lenne? Ha az állaga kicsit veszít a frissességéből, pélául meggörbül valami miatt, akkor Jézus is hajlott hátú lesz benne? Ez feltételezésnek is rossz.

Vagy úgy van, hogy Isten maj eldönti (szigorúan az állag alapján, ahogy írtad!), hogy mikor ugrik ki a tésztából? Akkor viszont a miséző papnak azon kell elgondolkodnia, hogy:

-Ajaj, elgörbült az ostya, ebből már kiugrott az Isten, kukába! Ajaj, mi van ha tévedek, nehogy Istent a kukába dobjam!

A Bibliában az áll, hogy evilág, és a benne található anyagok romlandóság alá vannak vetve:

"Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;"

"

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra."

Tehát a Teremtő Istennél az irány fordított: a romlandó test kap a feltámadás után romlatlanságot. Minden ember fel fog támadni az utolsó napon. Nehéz elképzelni, hogy Jézus Krisztus, miután az örökkévaló Isten feltámasztotta a halálból, és romolhatatlan testet kapott, ezek után beleugrik egy tésztába, hogy hónapokig ott avasodjon, száradjon, penészesedjen, kukacosodjon? Ez a katolikus tanítás - nem sértésnek szánom, hanem őszintén így gondolom - nagyon ostoba tanítás. Nem csak eretnekség, hanem ostoba eretnekség, a keresztény világ többsége el is veti, mint súlyos eretnekség.

A Bibliában szereplő Úrvacsorában természetesen hisz minden keresztény -köztük jómagam is -, csak a római katolikus klérus általi transzszubtanciális átváltoztatásában, és Istennek a hónapokig-következő húsvétig való penészes ostyában lakozásában nem hisz a keresztény irányzatok többsége (annak nem katolikus része).

Megjegyzés: A Jézus Krisztus által rendelt bibliai Úrvacsorának egyéb keresztény értelmezése is van, nem csak a római katolikus transzszubtancia, majd a miseáldozat dogmája. Tehát nem az a helyzet, hogy aki ezekben a dogmákban nem hisz, az nem hisz a Bibliában! (A miseáldozat már egy másik ostoba eretnekség, amit a keresztény világ többsége /református, kálvinista, baptista, metodista, stb. keresztény irányzatok/ szintén egyöntetűen nem fogadnak el.)

#25

"amit a keresztény világ többsége /református, kálvinista, baptista, metodista, stb. keresztény irányzatok/ szintén egyöntetűen nem fogadnak el."

Nem mintha az igazság szempontjából bármi jelentősége lenne, de ez a kijelentés nem igaz. A 2,42 milliárd keresztényből 1,313 milliárd katolikus a Wiki szerint.

@ "A 11-es és a 14-es vélhetően katolikus hozzászóló"

Ez egyáltalán nem biztos. Számos ide írogató állít hülyeséget a katolikusokról, ami persze nem is úgy van.

@ "az aranyozott tartó is oltáriszentség, vagyis az imádás tárgya, nem csak az "átváltoztatott" ostya."

Ez persze irgalmatlan hülyeség. Nem imádunk semmi aranyozott tartót, hanem egyedül az Istent. Az Oltáriszentséget is csak azért és kizárólag azért imádjuk, mert az valamiképpen Krisztus megtestesülése. Tehát nem egy kenyeret imádunk, hanem a kenyérré lett Krisztust, s ez nagy különbség. Ahogy Krisztus istenségét elfogadó keresztények sem egy embert imádnak, hanem az emberré lett Istent.

@ "A 11-es véleménnyel minden katolikus egyet is értett."

Én egyrészt nem mindig olvasok el mindent, másrészt csak nagyon ritkán pontozok, harmadrészt nem csak a katolikusok pontoznak.

@ "Ezek szerint vita van a római katolikusok között még erről az arannyal bevont tartóról, hogy isten-e (az "átváltoztatás" szavai után) vagy csak egy tárgy? Átlényegül, vagy tárgy marad?"

Aki egy kicsit is ért a katolikus hithez nem vitatkozik ekkora baromságon. Az aranyozott tartó nem Isten, s nem változtatja át senki semmivé, hanem marad aranyozott tartó. Az átváltoztatás pontosabban az átlényegülés csak a kenyeret és a bort érinti, ahogy Jézus szavai alapján ez köztudott.

@ "Az a baj ezzel az érveléssel, hogy nem pontos. Az állag ugyanis nem diszkrét mennyiség, hanem folytonos, remélem érted mire gondolok! Nem csak kenyér állag van, meg penész állag, hanem:"

A kenyér addig kenyér míg kenyérként tekintünk rá, a bor is addig bor amíg borként tartjuk számon. A romlott bor és a romlott kenyér már nem kenyér és nem bor, mert már nem minősül tápláléknak. Krisztus az átlényegüléskor nem a molekulák pontos arányát vizsgálja, hanem az emberek felfogását. Ha az emberek felfogásában az kenyér és bor, akkor az kenyér és bor.

@ "Ha az állaga kicsit veszít a frissességéből, pélául meggörbül valami miatt, akkor Jézus is hajlott hátú lesz benne? Ez feltételezésnek is rossz."

Igen ez valóban hülyeség, ezért nem is gondoljuk így.

@ "Akkor viszont a miséző papnak azon kell elgondolkodnia, hogy: Ajaj, elgörbült az ostya, ebből már kiugrott az Isten,"

A papnak mindössze arról kell gondoskodnia, hogy a félre tett Oltáriszentség ne romoljon meg, tehát ne tárolja túl sokáig, hanem cserélje.

@ "kukába! Ajaj, mi van ha tévedek, nehogy Istent a kukába dobjam!"

Az esetlegesen megromlott Oltáriszentséget biztos, ami biztos alapon feloldják vízben, így a kenyér kenyér mivolta és Krisztus jelenléte is egyértelműen megszűnik. Ugyanez az eljárás az összepiszkolódott szentséggel is.

@ "Nehéz elképzelni, hogy Jézus Krisztus, miután az örökkévaló Isten feltámasztotta a halálból, és romolhatatlan testet kapott, ezek után beleugrik egy tésztába, hogy hónapokig ott avasodjon, száradjon, penészesedjen, kukacosodjon?"

Krisztus azért lett halandó emberré, hogy megváltsa az embereket. Valakinek ezt is nehéz elképzelnie. Krisztus azért lesz ehető kenyérré, mert így akarja az embereket saját magával táplálni. Lehet, hogy nehéz elképzelni, de hát Isten azt csinál amit akar, s hát vagy hiszel Krisztusnak vagy nem.

@ "Ez a katolikus tanítás - nem sértésnek szánom, hanem őszintén így gondolom - nagyon ostoba tanítás. Nem csak eretnekség, hanem ostoba eretnekség, a keresztény világ többsége el is veti, mint súlyos eretnekség."

Van úgy, hogy az Isten bölcsessége ostobaságnak tűnik az embernek. (1Kor 1,22-25) Sokat számít a hit és az alázat. Ha nem hiszel Krisztusnak hát nem hiszel, lelked rajta.

"Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne." (Jn 5,53-56)

@ "A Bibliában szereplő Úrvacsorában természetesen hisz minden keresztény -köztük jómagam is -,"

Hát persze lehet válogatni Jézus tanításában, ezért van annyi felekezet és szekta.

@ "csak a római katolikus klérus általi transzszubtanciális átváltoztatásában, és Istennek a hónapokig-következő húsvétig való penészes ostyában lakozásában nem hisz a keresztény irányzatok többsége (annak nem katolikus része)."

Az ősi hitet követő felekezetek, mint a katolikus és az ortodox ezt hagyományozták át évszázadokon át. Az újítók többsége valóban nem hisz az átlényegülésben. Lelkük rajta. Mindenesetre az ősi hitet követők száma még mindig több, mint a naponta keletkező újítóké.

@ "A miseáldozat már egy másik ostoba eretnekség, amit a keresztény világ többsége /református, kálvinista, baptista, metodista, stb. keresztény irányzatok/ szintén egyöntetűen nem fogadnak el.)"

A miseáldozat Krisztus egyetlen áldozatának megjelenítése. Tehát nem másik áldozat, hanem ugyanaz az áldozat. Ez olyan mintha lenne egy időgépünk, s elhoznánk Krisztus feláldozott testét és kiontott vérét az oltárra. A különbség csak annyi, hogy Krisztus feláldozott teste és kiontott vére, nem a maga borzalmasságában, hanem a kenyér és a bor szelíd és fogyasztható színeiben van jelen.

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez:

„Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Jn 6,51-58

Krisztus teste és szent vére,

Angyaloknak étele,

Elevenen van itt jelen

A kenyér- és bor-színben.

Boruljunk le, és rettegve

Imádjuk e Fölséget:

Az Oltáriszentséget.

Bár e csodát, hitünk titkát

Elménk fel nem foghatja;

De biztosít az igaz hit,

Melyre Jézus taníta.

Boruljunk le...

A keresztfán haldokolván

Rejlett csak az Istenség;

Itt elrejtve és elfedve

Istenség és emberség.

Boruljunk le...

Orvosságát, tisztulását

Lelkünk itt feltalálja;

E nagy Szentség az üdvösség

Bőséges kútforrása.

Boruljunk le...

Szelíd Bárány! A keresztfán

Áldozatunk Te lettél;

És ezáltal szent Atyáddal

Nekünk békét szereztél.

Boruljunk le...

Jézus vére, lelkünk bére,

Az oltáron már nem hull;

A keresztfa áldozatja

Itten mégis megújul.

Boruljunk le...