Egyedülállók, miben találtátok meg Isten számára kedves életcélotokat?

Az egyes számú Dharma követésében. A második is ugyanolyan értékes és fontos az Úr szemében, tudtommal, de én a kvázi-szerzetesi életet művelem.

Miért kérdezed?

Én abban, hogy valláskárosultakat próbálok visszaterelni a józan ész útjára.

(Nyomjátok a piros mancsot!)

Nálam az a tény vezetett el Istenhez, hogy egyedülálló lettem. Egy sok éves kapcsolat utáni mély depresszióbol emelt fel Isten és levette a vállamról a magány súlyát. Most úgy érzem, hogy bár nem vagyok kapcsolatban, de nem vagyok egyedül.

Nehéz leírni mi az életcélom, hisz én is keresem még a helyem a világban. Régen pont úgy voltam mint minden "normális" keresztény (annak ellenére, hogy nem voltam aktívan Istenkereső) az életcélom a család volt, feleség, gyerekek, saját otthon ilyesmi. Nyilván ez megszűnt, úgy érzem Isten engem nem apának és férjnek szánt, és mivel az életcél fogalom helytelen, ezért elhagytam annak kutatását. Mert mi van, ha elérem, mondjuk cégvezető leszek, megmászom a mount everestet, 6 gyerek apja lettem, stb mi lesz utána? Szereintem Istennek nem ilyen világi tervei vannak az emberekkel.

Egy biztos, nem tudom hova vezet az utam, de azon az úton Istennel megyek, sosem egyedül.