Kertes házban élők! Rá szoktatok köszönni a szomszédra ha látjátok hogy kint tesz-vesz a kertjében, vagy csak akkor ha szemtől szembe találkoztok vele?

Amikor ideköltöztünk, és először futottam össze a szomszéddal bemutatkoztam neki, mint új lakó, és azóta szoktunk olykor erről arról beszélgetni! Ez tényleg nem lakótelep! :) Az emberek közvetlenek, ha szükséged van valamire, és jó kapcsolatot ápolsz velük, bármikor átmehetsz, nem néz rád senki hülyén! :)

Ha a szomszéd pl a kert végében kapál, én meg a teraszon ülök, értelemszerűen nem kiabálok oda, de ha közelebb vagyok, akkor megeresztek egy hangos köszönést a nevével együtt, így biztosan felfigyel rá, akkor is ha elfoglalt! :) Ezzel nem bántasz meg senkit, sőt! :)

Én sose köszönök rá a szomszédra, ha olyan messze van, hogy már fel kéne emelnem a hangomat. Ha egymásra nézünk, mondjuk mind a ketten a kertünkben állunk, de óbégatni kéne, intünk és/vagy biccentünk, esetleg közelebb lépünk a másikhoz.

Az kifejezetten zavar, amikor kiülök a teraszra, és a szomszéd a nyitott ablakából kiüvölt, át hozzám, esetleg be az én nyitott ablakomon, csak mert megpillant...

Ez ma már nagyon laza. Budapesten felesleges a másik kertjében keresgélni a szomszédot és köszöngetni neki. Elég az utcán, de ott sem muszáj. Ha a kerítésen nád vagy más takaróanyag is van, akkor meg nem is kellene átnézegetned, mert nem szeretik.

A vidék lehet más a szokás, de nekünk volt kisebb faluban (Bakonyban) hétvégi házunk és nem akart senki barátkozni. Az utcán köszöntek egymásnak, de nem is kiváncsiskodtak. A másik kertjébe meg nem köszöntek át és nem is keresgélték a szomszédot, hogy éppen mit kapál.