Mit csinaljak ha latok az utcan egy mozdulatlan, csukott szemu hajlektalant?

Hülye dolog, de én azért nem tudok az ilyen embereknek segíteni, mert túlságosan rosszul érzem magam, hogy nekem van otthonom (albérlet, de van). Olyan rossz, hogy odamennék megkérdezni mi van vele, és aztán otthagyom. Szó szerint szégyellném magam.

Miket gondolhat magában.

Persze, biztos van olyan, akinek jól esne a törődés, de közben lehet valakinek a szívét törjük össze, van akit meg felidegelünk. Nehéz helyzet. Haza meg nem vihetem az összes otthontalant, akármennyire is sajnálom őket, hogy nekik nincs.

(Barátnőmet a cipőjével hajigálta meg egy hajléktalan, pedig nem is ránézett.)