Némelyik ember miért olyan mozdulatlan (merev)? (Többi lent! )

Én is ilyen ember vagyok.

Én tudom magamról, hogy nekem ez a kisebbségi komplexusom miatt van. Egyszerűen nem merek feloldódni, mert így is elég kellemetlenül érzem magam emberek között, és úgy godnolom, hogy ha "merev" vagyok, akkor tuti nem rontok el semmit, és senki nem fog rólam semmi rosszat gondolni (max. csak azt, hogy merev vagyok, és fap.na).

Furcsa, mert nagyon kevés embert engedek közel magamhoz, szeretek a neten ismerkedni, ott teljesen felszabadult tudok lenni, és merem vállalni a véleményemet, gondolataimat is.

A párom is mindig mondja, hogy ő sem látott még "lazítani" engem, egy merő görcs vagyok minden fotón. Nem tartom magam szépnek, alsóbbrendűnek gondolom magam, tudom, pszichológushoz kéne mennem.

Én ezért vagyok merev. Még otthon, egyedül is.

én is lehet hogy merevnek tűnök néhány ember számára. én általában leszarom, azért nem megyek oda másokhoz, meg azért nem beszélgetek hülyeségekről.

az ember nem annyira határozottan társas lény mint egy hangya, például. Meg az hogy társas lény, nem azt jelenti hogy akkor mindenkivel dumcsizni kell.

Ha az én fajtámhoz jössz oda, akkor egy idő után idegesítővé válsz számunkra. Mondj valami érdekeset, vagy hagyj békén minket. Persze lehet hogy sikerülni fog felkeltened az érdeklődésünket, és akkor dumálunk egy jót.

Alapjában véve viszont van hogy nincs semmi bajom egy emberrel, lehet még szimpatikus is, de mivel nincs mit mondanom neki, és neki sincs mit mondania nekem, nem beszélek vele. Szóval ne hidd azt hogy utálnak téged az ilyen emberek, viszont ha sokáig erőlteted a dolgot akkor lehet megutálnak :D

Én sem vagyok túlzottan olyan ember, hogy mindenkivel leálljak beszélgetni. Na de nem azért, mert utálnám őket, csak nem tudom nem vágyódom a beszélgetésre sokszor.

Volt már benne nem egyszer részem, persze elbeszélgetek vele meg minden (nem egyszer fordult ilyen elő) de aztán sosem jutottunk többre(sose lett belőle barátság), így maradt az egész csak annyiban, hogy beszélgetünk ha találkozunk. Szóval én valamiért mindig csak egy Bizonyos társaságnál , vagy embereknél érzem magam jól. Persze tudom, mindenki más, így velük 'csak elbeszélgetek'. És rajtuk is látom, hogy nagyon kínosan érzik magukat velem, mintha valami nem is tudom mi lennék.. Lehet van valami a ' kisugárzásomban'. Egyszóval én tényleg nem tudok minden emberrel jó barátságokat kialakítani, vagy kapcsolatot.

A merevség: Nos igen, lehet ez is azért van, mert kisebbségi komplexusom van. Másrészt pedig van amikor teljesen nyugodt vagyok, amikor semmire sem reagálok, vagy nem tudok nevetni dolgokon.

Nos. Valószínűleg én is merevnek tűnök sokaknak, meg komolynak* (bár reflexből mosolygok). Ugyanis rá kellett jönnöm, hogy igen furcsa világlátásom meg ízlésem (KOCKA, nagyon nagyon durván kocka) van, ezért ha szóbaelegyedek valakivel (hacsak nem maradunk a teljesen semleges témáknál pl. időjárás) előbb-utóbb vagy halálra untatjuk egymást vagy vitába keveredünk, és az (főleg nyilvános helyen) nem olyasmi amit szeretnék. Amúgy szerintem túlbecsülöd a saját fontosságodat. Az a tapasztalatom, hogy az emberek nagy részét egyáltalán nem érdekli a többi. Igen. Cinikus (is) vagyok. :3

* mert még nem láttak unalmamban (kontakt)zsonglőrködni, akik igen azoknál valószínűleg át vagyok pakolva a "hülye" dobozba, ami őszintén közelebb áll a valósághoz.