Németországban élők! Titeket ért már valamilyen hátrány azért, mert külföldiek vagytok?

Kb. 30 éve élek Németországban, eddig SOHA nem volt semmi problémám azzal, hogy nem német vagyok, sem személyesen, sem telefonon keresztül nem volt semmiféle megkülönböztetés.

A munkahelyen sincs olyan, hogy aki nem német, annak nem lehet igaza, ezt az adott heylzetben objektíven dönti el a fönök.

Egy kis - 2500 fös - faluban élek, és itt sem priblémázik senki azon, hogy más országból jöttem ide.

Szerintem rossz környéken és rossz munkahelyen élsz, nem Németországgal van baj.

"hogy el tudjam dönteni, hogy érdemes-e továbblépni"

Ha nem érzed jól valahol magad, mindenképp érdemes továbblépni, akár Németországban vagy, akár Magyarisztánban, akár Kambodzsában.

Még mindig nem írtad meg merre laksz.

Én két éve élek itt. Szintén vendéglátós. Soha nem volt semmi. NRW Ben élek. Mikor egy ideig Bayernben voltam akkor sem volt soha semmi baj, de itt aztán főleg. Inkább érdekesnek tartják az akcentusom.

A munkahelyen nem azt mondom hogy megbecsülnek hú de nagyon de olyan nincs hogy igazságtalan lenne bárki is. Akár a főnök. Elismerik a munkám, ahogy mindenki más munkáját is,barhonnan jön is.

Olyan hogy ne kapjak asztalt csak mert akcentusom van? Mondjuk mialatt elmondom hogy asztalt két főre. Reservierung nélkül az alatt nem veszik észre hogy nem lennék német... De el se tudom képzelni amit mondasz.

Ha az "akcentusod" miatt nem kapsz asztalt vagy idöpontot az orvosnál, akkor az nem akcentus, hanem az, hoyg nagyon töröd a nyelvet és jóformán nem értik, mit akarsz.

Nekem is - mind majdnem mindenkinek, akinek nem anyanyelve - (elég kis) akcentussal beszélek németül, de eddig senkinek nem volt problémája ezzel, senki nem kötött belém és nem ért semmiféle atrocitás, pedig 25 éve élek Bayernban.

Igen, van ilyen, amit a kérdező leírt.

Én három helyen éltem No.-ban>

az első két helyen egymást követő években szakmai gyakorlaton (szállodában, étteremben) voltam.

Bayernben (azon kívül, h. teljes ellátás volt) a főnök/ a tulaj mindig megkérdezte a "műszak" végén, h. mit szeretnénk enni: marha, csirke, hal, szarvas, stb. - tenyerükön hordoztak, szinte sajátjukként szerettek.

A másik helyen, BW-ben szó szerint náci konyhafőnök volt (amit később sok minden bizonyított, miután hazajöttük Mo.-ra, le is bukott), aki úgy utálta a külföldieket, hogy csak na...

Egyszer egy állati koponya volt némi főtt krumplival és szósszal a tányéromon vacsorára. Mikor megkérdeztük, h. mégis mi ez, azt válaszolta somolyogva, h. Kaninchenragout. :(

A harmadik helyen családosként éltünk, és 'el voltak ájulva' a némettudásomtól (rendszeresen megdicsérték, megkérdezték, h. hol tanultam, stb.) a különböző helyeken: intézményekben, hivatalokban ügyintézéskor.

Itt nem ért semmi hátrány (NRW).

Nekem felsőfokú nyelvvizsgám van, de a másik végletet, (azt, aki nagyon töri a nyelvet, kicsi szókinccsel, rossz nyelvtannal beszél), nem mindig veszik komolyan.

Neki nem túl nagyra értékelik a szellemi képességeit sem (még ha nem is idióta az illető). Ez jó szakmával (+ semmi nyelvtudással) rendelkező ismerőseim tapasztalata.

"Neki nem túl nagyra értékelik a szellemi képességeit sem "

Ez egy teljesen normalis, automatikus reakcio. A magyarok is igy vannak vele. Ha valaki tori a magyart akkor egybol ugy ertekelik hogy nem tul okos.