Miért engedik a hatóságok, hogy az internet a lélektani hadviselés és a kultúra sárba tipró eszközévé váljon?

Az interneten immár ezrével olvashatók olyan kereskedekmi célú honlapok és azokon közölt kommentek, amelyek neves magyar tudósok, művészek és más értelmiségiek lejáratására irányulnak. A kigúnyolt, megalázott és szakmai becsületükben megsértett emberek pedig állítólag hiába fordulnak a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz, az minden esetben megtagadja az intézkedést és polgári peres eljárást javasol a panaszosnak. Mindenki tudja azonban, hogy a bírósági eljárásoknak pusztán a megindítására is hosszú ideig kell várni, mert hasonló és még súlyosabb ügyek miatt a bíróságok is túlterheltek.

Sokáig azt hittem, pusztán arról van szó, hogy sokan összetévesztik a sajtó- és szólásszabadságot a lejáratás szabadságával. Végül egy barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy a lejárató kommenteket közlő honlapok tulajdonosai nem csak a kommentek mellett megjelenő hirdetési reklámokból, hanem a migránsok pénzelőinek megvesztegető pénzéből is gyorsan gazdagodnak. Aki nem hiszi, az vizsgálja meg pénzügyi szempontból az ilyenek magántulajdonát és magánéletét. Gyorsan ki fog derülni, hogy közülük kik azok, akik gyakran adótartozásokkal leplezik a korrupcióval szerzett igen gyors vagyonosodásukat. Egyikük állítólag részegen még azt is bevallotta, hogy migránsok hozzák részére a kenőpénzeket. A céljuk pedig az, hogy a külföld előtt nemcsak politikailag, hanem kulturálisan is lerombolják Magyarország tekintélyét. Akár igaz ez, akár nem, szerintem nagyon is jogos az a kérdés, hogy miért tűrik a magyar hatóságok a magyar értelmiségiek nagy nyilvánosság előtt való folyamatos lejáratását? Miért lealjasult kultúrában kell felnőnie a mai magyar ifjúságnak? Olyanban, amelyben trágár szavakkal közreadott lejárató szövegeket olvashatnak kormánykitüntetésekkel rendelkező értelmiségiekről? A Médiahatóság talán még sohasem hallott a közszeméremsértés fogalmáról? Valószínűleg nem, ha megengedi, hogy az interneten kommentelők napi rendszerességgel használjanak a célszemély nemiségére, nemi szerveire, becsületének és szaktudásának "leszartságára" nyíltan és konkrétan közölt kifejezéseket? Ez lenne talán a sajtó- és szólásszabadság?