Mi ez a szokás hogy aki gyászol annak feketében kell lennie?

kérdező látod ezért mondtam hogy proli vagy mert halovány fogalmad sincs arról mi az az illem és etikett de nem koptatom tovább a billentyűzetet

szép napot

16#

Én meg csak leírtam, hogy nem tekintik a gyakorlatban ma már illetlennek. Jól le is pontoztak miatta. :)

Én utálom az ilyen protokolláris viselkedést, emiatt volt annak idején, hogy mindig ugyanaz a 3 fiú ájult el évnyitón meg évzárón.

Aki szerint 36 fokban is öltönyben kell lenni temetésen, azt belökném a halott mellé, aztán földet rá.

A hétköznapokban teljesen mindegy, hogy miben vagy. Legfeljebb néhány konzervatívabb ember néz rád furán, de szerencsére ezek is egyre kevesebben vannak.

A temetés kicsit más tészta. Az egy szertartás, ahol a ruházattal is jelezzük a tiszteletünket (a halott felé, a többi vendég felé, vagy csak egyszerűen az alkalom felé). Ilyenkor a fekete, vagy fekete- fehér ruházat az elfogadott, vagy - végső esetben - valami szolid színű összeállítás egy fekete szalaggal.

HA itt élsz Európában, akkor tisztában kell lenned az európai szokásokkal.

A gyász színe a fekete, ahogy már többen is leírták, nem illik temetésre pirosban, hupililában, vagy tarka-barkában menni.

Ha közeli rokon hal meg, akkor illik legalább egy rövid ideig gyászolni. Én a nagymamámat 6 hétig gyászoltam, az első 2 hétben tiszta feketében jártam, majd fekete-fehérben.

Ha te nem akarod megérteni, vagy nem vagy képes ezt felfogni, akkor hiába is magyarázzuk neked.

Kérdező: Teljesen igazad van, nem az a lényeg, hogy milyen ruhában vagy, hanem az, hogy mit érzel a halott iránt.

De a temetésen ott vannak az ismerősök, rokonok is. Őket is megtiszteled a ruházatoddal. Lehet, hogy neked nem fontos, hogy miben mész (nekem sem, egyébként), de egyes embereknek ez rosszul eshet, főleg az idősebb rokonoknak. Ezért kell mérlegelni, hogy megéri-e?

Ha például valami rendhagyó temetést szeretnék, ahol mindenki színes ruhában lenne, és ünnepelnének, táncolnának, Mert tényleg nem a külsőségektől függ a gyász és az emlékezés, és így talán könnyebb lenne a családomnak is. Nem szeretném, ha mindenki komor feketében állna, és monoton búcsúbeszédben sorolnák fel, milyen király voltam életemben. De van, akinek fontos a fekete, és a búcsúbeszéd, ezért ezt is illik tiszteletben tartani.