Mi ez a szokás hogy aki gyászol annak feketében kell lennie?

7# Semmi gond nincs azzal, ha egy nő télen hosszúnadrágban (természetesen feketében) megy egy temetésre. Sajnos volt alkalmam idén télen, a lehető leghidegebben - az összes nő nadrágban volt, tinédzserkorútól az idősig. Senki nem találta tiszteletlennek vagy illetlennek, ugyanis egy felfázás, vese- vagy petefészekgyulladás és hasonló nyalánkságok senkinek nem hiányoznak. Szerencsére ma már elég intelligensek az emberek, hogy ezt belássák.

Fekete kabátom nem volt meleg, azt kértem kölcsön, de több idős néni volt világosabb (barna) kabátban. Ezt is meg lehetett érteni, nyilván nem volt módjuk fekete kabátot szerezni, de attól még a megjelenésükkel lerótták a tiszteletüket.

Hétköznapi viszonylatban pedig meg lehet érteni, ha az ember nem mászkál feketében, főleg forró nyárban, de ha közel álló halottról van szó, akkor egy-egy fekete ruhadarabbal, vagy egy szalaggal lehet jelezni a gyászt.

Nem kötelező a fekete, sokan fekete-fehérben, vagy sötét színekben (barna, szürke) mennek. De semmiképpen sem színesben, vagy pl. világoskék farmerban. És a rövidnadrág is eléggé illetlen.

Egyébként a szoknya sem kötelező nőknek.

Azért a temetésre megerőltethetted volna magadat egy normális hosszúnadrággal.

Igen meleg van, de el lehet viselni. Amikor apámnak segítettem a méhészetben, akkor pergetésnél 30-40 fokban pulóverben, hosszú nadrágban, zárt cipőben, fejemen a hálóval pakolgattam a nem könnyű mézes lépeket, mert vagy ez, vagy halálra szúrnak a méhek, mert ahány családot megbontunk, azok mind próbálják egyrészt a többiektől, másrészt tőlünk megvédeni a mézkészletüket, és bevadulnak.

Mégis kibírtam 2-4 napon keresztül is, napi sok órán keresztül.

Neked csak 1-3 órát kell így elviselni, de már nyavalyogsz. Nyilván hétköznapokban én is bolondságnak tartom ha valaki feketében járkál, mert tényleg nem ezen múlik. De ott és akkor egyszeri alkalommal kibírtad volna azt a nadrágot.

A gyász viselése hagyomány.

A gyászoló felveszi a gyászát jelző színt, ezzel is hagyományosan tiszteletét, szoros kapcsolatát fejezi ki az elhunyt iránt.

ÉS:

a külvilág számára is egy jel, tájékozódási pont, hogy ez az ember szomorú, gyászol- így pl. jelenlétében a disznó viccek vagy a dínom-dánom bántó lehet, ellenben egy együttérző szó, egy részvét nyilvánítás jól tud esni.

Tudom, mert én is gyászoltam és jó érzés- az elején talán terhes, de valóban segít.

Ezt hivatott szolgálni a gyászöltözék.

Természetesen nem a gyászolóban zajló belső folyamatokat akarja mutatni vagy azt helyettesíteni- de a külvilágnak egy jel (pl. célszerűen a feketébe öltöző asszonyt sem az udvarlás fogja érdekelni és ezt egy férfi honnan tudná egyébként?- nem kell megmagyarázni az, ha kisírt a szeme, ha csak bámul maga elé- munkahelyen is megértőbbek és általában mindenki).

Ha nem te vagy a gyászoló, hanem csak elmész egy temetésre, akkor illik megtisztelni az elhunytat és a gyászoló családot is a megfelelő gyászöltözékkel és illik személyesen részvétet nyilvánítani.

Alapvető illem része- nem törvény, csak egy nemes szokás a mi kultúránkban.

11-es!

Én nem azt mondtam hogy "baj" van a nőknek a hosszú nadrág viselésével. Ma már ez teljesen elfogadott.

De a hivatalos protokolli előírás szerint ( amit volt szerencsém elég átfogóan megtanulni) a nőknek a szoknya viselése az előírás, az illendő. De természetesen el lehet ettől térni bizonyos esetekben.

Szóval egy szóval sem írtam hogy "baj" lenne...

Pont olyan szokás, mint az esküvőt fehérben a menyasszonynak. Pont olyan szokás, mint karácsonykor ajándékot adni. és lehetne sorolni....

Ma már más a világ, lazábbak a szokások, elvárások.

Amúgy rengeteg fiatalt látok pl a Metrón tiszta fekete cuccban. És nem gyászol. Talán ő úgy érzi, neki ez a szín áll a legjobban.

Úgy gondolom, hogy temetésre illik feketébe menni, de még egy fehér ing is elfogadható. Teljesen mindegy, hogy milyen közeli viszonyban volt valaki az elhunyttal, azért ne tarka ruhában jelenjen meg.

Abban viszont igazad van, hogy nem a ruha színén múlik, hogy valaki mennyire gyászol. Nekem nemrég halt meg egy nagyon szeretett személy a családomban, de nem szeretnék fekete ruhát hordani. A meleg miatt, azért, mert nem szeretem a fekete színt, és azért, mert nem szeretném, hogy boldog-boldogtalan azt kérdezgesse, ki halt meg.

Ezt szeretném egyedül helyére tenni a saját lelki világomban, nem akarom, hogy ezt bárki kívülálló felhozza, főleg, ha nem is ismerte a családtagomat.