Tisztelitek az öregeket?

nagyon sok öreg el van szállva, az ilyenekről főleg az olyan helyeken olvashatsz ahol a buszon lévő szabad helyről vitáznak.

Viszont engem arra neveltek, hogy tiszteljem az idősebbet, így mindig megadom nekik. Nemegyszer volt olyan is, hogy bejövök a házba, a liftnél áll vmi néni vagy bácsi, köszönök neki, rám néz, azt visszafordul. Ilyenkor szívesebben mondanám fennhangon, hogy "Paraszt", de visszafogom magam, ennyi.

Aki megérdemli, azt tisztelem, függetlenül attól, hogy fiatal vagy öreg. Anyai nagymamámat pl. nem tudom mindig tisztelni, mert sokszor nagyon csúnyán bánik anyuval (sokáig velem is, de én megmondtam neki a magamét, fél évig nem beszélt velem, utána rájött, hogy nem vagyok kihasználható). Anyu is mondta már neki, hogy bántja, ahogy bánik vele, és bántja, hogy a 2 testvérét többre értékeli, pedig anyu segített legtöbbet (mikor volt az 50. házassági évfordulójuk a mamáéknak, és persze anyu is ott volt, sokan azt mondták, hogy nem is tudták, hogy mamáéknak 3 gyerekük van, anyuról nem is tudtak).

Nem tudom tisztelni azokat se, akik lehülyézik a fiatalokat, akik lökdösődnek, tolakodnak, akik futnak a buszhoz... stb. de amint felszálltak, egyből fáradt öregek (jön a következő busz, nem kell futni, és nem fáradnak el), akik indokolatlanul akkor utaznak, amikor a fiatalabbak iskolába-munkába mennek, és teszik a megjegyzést, miért van ennyi fiatal, és azt se tudom tisztelni, aki beáll az ajtóba és nem lehet leszállni miatta, vagy nekidől az alacsony kapaszkodónak (magasabbként is), elállja az utat az alacsony kapaszkodótól, és nem hagy helyet az alacsonyabb utasoknak kapaszkodni, akik nem érik el a magas kapaszkodót.

Volt egy eset, amikor vártam egy buszt egy olyan buszmegállóban, ahol 3 különböző útvonalon közlekedő busz áll meg. Nem volt tömeg. Jött egy, de nem az én buszom volt, és megfelelő távolságra álltam, hogy aki akar, fel tudjon szállni, és ne akadályozzak senkit. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a szememtől pár centire egy bot suhan el, egy bácsi rohant felemelt bottal, jó, hogy a szemüvegemet nem verte le, vagy a fejemet nem ütötte meg a bottal. Hát őt se tudom tisztelni. Azt a botot elvileg azért kapják, mert nehezen tudnak járni, úgyhogy annak az öregúrnak erre a botra nincs szüksége, nem arra használta, amire kell, sőt, másokra veszélyes módon használta...

Nem. Az embert tisztelem, ill. próbálom sem negatív, sem pozitív előítélettel szemlélni addig is, míg a megnyilvánulásaiból meg nem ismerem jobban.

A gondoskodás v. törődés megint más kérdés, az indokoltnak látott mértékben hajlandó vagyok a gyengébbeken segíteni. Természetesen nem annak függvénye, hogy mit kapok cserébe.

Én is úgy vagyok vele, hogy nem fogok valakit csak azért tisztelni, mert öreg, az öregek is lehetnek taplók. Ha ismerem, és tudom, hogy rendes ember, mint pl. a nagymamám, akkor tisztelem. Persze kinevetni se fogom őket csak úgy ok nélkül, ahogy a fiatalokat sem. Buszon, villamoson át szoktam adni a helymet, ha látom az illetőn, hogy szüksége van rá.

Amúgy nem kötekedésből, de tényleg mindenünk, amink van, az öregektől lett, pl. a környezetszennyezés, a világháború is...

Tisztelni meg szeretni nem ugyanaz. Lehet, és kell is az öregeket tisztelni, de szeretni nem kötelező. Ha úgy vesszük, hiába szólogatnak is be, mégiscsak ők a gyengébbek. Elég durva a gyengébbet bántani.

Attól még, hogy nagy a tapasztalata az életről a kora miatt, nem biztos, h helytálló. Főleg ha ők meg a fiatalokat nézik le, mert kik ők, mit tettek le az asztalra, meg ha nem hajbókolnak nekik szüntelen, és mások egyszerűen, attól még a fiatal is ember!