Miért baj az, hogy tehetősebb vagyok?

szerintem ez a dolog nem ilyen egyszerű. én úgy érzem, talán nem csak az ő hibájuk a dolog - lehet, hogy nem véletlenül gondolják azt, hogy beképzelt vagy. félre ne érts, nem bántásból mondom, de lehet, hogy el kellene ezen gondolkoznod, hátha rájössz valamire:) azon kívül pedig feltűnt neked, hogy lenézed őket? attól, hogy ők nem ilyen tehetősek, még nem hiszem, hogy el akarnák vinni a cuccaidat, ha áthívnád őket... te is ugyanúgy elítéled őket, ahogyan ők téged. lehet, hogy a te hozzáállásodon kellene változtatni :)

azonban ha tényleg neked van igazad teljesen (mert én tényleg nem akarlak bántani), akkor pedig az a helyzet, hogy sajnos bele kell ebbe szoknod, az emberek állandóan irigykednek másokra, akiknek jobban megy :)

Szerintem is magadban nézz körül először. Én nem mondanám, hogy beképzelt vagy, de az nagy életigazság, hogy olyannak tartanak a többiek, ahogy te vélekedsz magadról. Ebbe semmi misztikus nincsen. Például azt gondolod, hogy ha azok a bizonyos emberek átmennének hozzád, elcsórnának ezt-azt. Ezt nevezhetjük előítéletnek, félelemnek, de ez ott munkál benned és befolyásolja a viselkedésedet kifelé. Ha próbálod is elrejteni, megérzik a bizalmatlanságot és valószínűleg erre reagálnak azzal, hogy beképzeltnek tartanak. Az, ami szerinted az ő fejükben zajlik, az a te fejedben van, a te félelmed.

Az én szüleim is tehetősebbek és amíg velük éltem, a látszat azt mutathatta, hogy irigylésre méltó lehetek, megvan mindenem satöbbi, de engem ez sosem érdekelt. Sosem állt közel hozzám a pénzes élet, így nem is foglalkoztam vele. Volt olyan barátom, aki szó szerint nyomortanyán, ilyen putriban lakott és párszor átjött, de sosem vitt el semmit, pedig neki akár érthető oka is lett volna rá.

Az, hogy kinek mi a tárgyak megbecsülése, szubjektív.

Szóval én első körben azt a kérdést tenném fel magamnak, hogy mi van bennem, ami miatt nem szeretnek? De ha ezzel nem jutsz semmire és az egész, amit leírtam, nem helyénvaló, akkor az egyetlen megoldás: beszélj velük. Mondd el, hogy ezt és ezt érzed és szeretnéd tudni, hogy ez igaz e és ha igen, miért. Ha pedig egy ilyen kezdeményezésre kinevetnek, vagy nem veszik komolyan, örülj, hogy elkerülnek, mert ilyen emberekkel nem akarsz barátkozni.

„Miért baj az, hogy tehetősebb vagyok?”

Ez nem baj, ez egy kiváló lehetőség, hogy egy nagyszerű emberré válj.

A válaszokban többször elhangzott az ajánlat, hogy magadban nézz körül, és ez helyén is van. Igaz az, amit az utolsó válaszoló írt, hogy „olyannak tartanak a többiek, ahogy te vélekedsz magadról” Ennek fordítottja kevésbé ismert, de éppolyan igaz, az, hogy olyanná válunk, amilyennek a többiek tartanak bennünket, és a többiek olyanná válnak amilyennek mi őket tartjuk.

Ha tehát körültekintünk magunkban ne csak arra ügyeljünk hogy magunkról mit gondolunk, hanem, hogy másokról is a lehető legjobb képet alkossunk, mert ők aszerint fognak viszonyulni hozzánk.

Sztem adok-kapok módon működik. Tuti, hogy van a te viselkedésedben is taszító dolog... főleg, mert mint mondtad, tényleg lenézed őket dolgok miatt, és azt, még ha nem is mondod ki, LÁTSZIK. Egy-egy fintorból, szemforgatásból, grimaszból. És ezt lehet, hogy félreértik. Az meg másik dolog, hogy mindenki azt csinál a cuccával, amit akar, ha firkálva szereti, firkálva szereti, ezért most miért kell rögtön lehordani mindennek meg magadat fényezni, hogy bezzzzeg te ezzel ellentétben blablabla...

Az meg a másik oldalról van, hogy alapjáraton irigykednek arra, aki tehetősebb, főleg ha ő még egy szalmaszálat sem tett keresztbe a pénzért, aztán mégis minden az ölébe hullott, amikor nekik meg semmi. Ezzel meg asszociálják a beképzeltséget... amit meg lehet, hogy a te elítélő, lenéző magatartásodból félreértenek, mert nem mondod meg nekik, csak látszik rajtad, hogy vmiért elítéled őket. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, elkezdenek agyalni rajta, miért viselkedsz így, és mi az első, ami eszükbe jut? Hát naná, hogy azért, mert csórók. Mert kényelmesebb, mint magukba nézni, meg ezt látják, hallják, hogy a gazdag az lenéző.

Köszönöm az elismerést (# 7/9 Időpont 06-11 08:48), most bátorkodom hozzátenni, hogy ábrándjainkkal, elképzeléseinkkel embertársainkról azok viselkedését, cselekedeteit annyira, befolyásolhatjuk, hogy azok kényszerítve érzik magukat bizonyos dolgokat végbe vinni, gyakran olyan dolgokat, melyeket másképp nem tennének meg. Ha tehát azt gondoljuk, hogy irigykednek vagy lopnak, akkor talán mi leszünk az első áldozatai.

Nagyon fontos tehát hogy óvakodjunk mindenféle előítéletektől, és másokra vonatkozó ábrándjainktól mert gondolatainknak, ábrándjainknak kényszerítő ereje van. A kényszer pedig nem segít senkit előbbre, mert nem belülről jön.