Miért szólják meg rengetegen a tehetősebb embereket, amikor nem is beszéltek velük egy szót sem?

"Luxusvillára van pénzük,de cipőre nincs."

Ezen én jót nevettem volna a helyedben, amúgy nem zörög a haraszt ha nem fúj a szél. Az az ember miért mondta, hogy rohadt új gazdagok? Nyilván meg volt az oka, esetleg a szüleiddel volt korábban nézeteltérése. Vagy akkor úgy parkoltak be anyukád, hogy nem tudták megállni, hogy be ne szóljanak.

Az iskolára visszatérve, hogy miért voltak veled bunkók az osztálytársak, valószínű azért mert lekezelő voltál velük és éreztetted, hogy nektek jól megy! Mint ahogy itt is alig vártad, hogy megemlítsd ezt a kis történetet a "villátokról"... Szóval nem hinném, hogy a gazdagsággal van a baj, inkább azzal, ahogy viszonyultok a többi emberhez!

21:27-esnek: ez azért nem teljesen íg van... teljesen ismeretlen emberek beszólogatnak mindenkinek, akinek látszatra jobban megy a szekér... Van egy ismerősöm, egy nagyvállalat tulajdonosai, ők alapították a céget 15 éve, és ők maguk kezdték el a gyártást egyetlen egy géppel, ismerős segítőkkel. Ma már hatalmas gépsoruk van, gazdagok, gyakorlatilag bármit megengedhetnek maguknak, tengerentúlra, és Európa több országába is szállítanak termékeket, meg persze itthonra is termelnek. A szomszédjuk minden sz*rért beperli őket, mert neki olyanja van... alaptalanul. Hogy a locsolórendszer miatt beázik a faluk... a víz hozzá sem ér a falhoz, sőt, onnan két méterre sem ér el... Meg hogy a gyerekek hétvégén kint fociznak a kertben, hangosak, az ő falához rúgják a labdát. Nem is tudnák oda rúgni, mivel sűrű tujasor van a fal előtt. Másrészt ezek a gyerekek szinte csak hétvégén délután, este vannak otthon. Hol nagyszülők, hol barátok, hol tanulás, stb. Rosszindulat, mert ők életükben nem dolgoztak, leszázalékoltatták magukat, és alkoholisták... pedig ha normálisak lennének, minden segítséget megkapnának. A szülő nincs elszállva, szép háza és szép autója van, de nem kap meg mindent a gyerek, nem költekezik ész nélkül, nincs nagyra magával vagy a vagyonával, a takarítónő is ember számára... de azok szólják le, akik a takarítónőket lenézik...

Egyszeren sok ember ilyen...

Nem tudom, de mi sem merünk már semmit megmondani, ha valami új dolgot veszünk. Összevissza hazudozunk, különben lenéznek. A múltkor lecseréltük a 25 éves ülőgarnitúránkat, de azt hazudtuk, hogy szegény nagyim örökségéből van, közben meg semmit nem örököltünk.

A kocsit is 16 év után cseréltük le, de arra meg azt mondtuk, hogy részletre vettük (nem luxuskocsi, egy átlagos családi Toyota). Most ki lett festve a lakás 15 év után, azt mondtuk, hogy az egyik rokonunk festette jutányos áron, aki 15 évente jön hozzánk - ami igaz is, de fizetni fizettünk neki munkadíjat is. Tesóm a lakását állítólag szintén örökségből+hitelből kapta...

Azt meg meg sem mertem mondani még a legjobb haveromnak sem, hogy 2 évig költségtérítéses képzésen tanultam, csak utána kerültem át államira, mert egyszerűen féltem a reakciójától, mivel 800 ezer egy félév és "szégyellem", hogy volt ennyi pénzünk. Meg ha valaki 80 ezer/féléves képzésen van, az oké, de aki 150 ezer fölöttin, az rohadjon meg - ez jellemző az átlag magyar gondolkodására.

Egyébként pedig se gengszterek, se smucigok nem vagyunk. Anyát akármilyen alapítvány megkeresi, egyből utalja a pénzt. Beteg gyerekek alapítványainak meg amióta az eszemet tudom, azóta rendszeresen küldi a pénzt.

Apa meg _őstermelő_, csak egyszer belefektették a dologba az összes pénzüket és bejött, ennyi, de baromi sokat dolgozik, na meg egyfolytában ideskedik az időjárás miatt, mert attól függ az egész éves bevételünk.

Szóval nem élünk luxuskörülmények között, soha nem is éltünk. Évente 1x nyaraltunk, de mindig belföldön. 18 éves koromig semmit nem tudtam - és nem is sejtettem - arról a pénzről, amiből elkezdhettem a tanulmányaimat. Akkor viszont, és azóta is, baromi hálás vagyok a szüleimnek, hogy ezt félretették nekem, különben esélyem sem lett volna bekerülni erre a szakra. Nem hinném, hogy emiatt hazudoznunk kellene, de mégis erre kényszerültünk.

Ha majd egyszer családom lesz, én is megteszek mindent azért, hogy a gyerekeim a lehető legtöbbet kapják.