Miért fáj átadni az időseknek e helyet?

Engem is bánt ez a dolog, pl.: múltkor látom, hogy felszáll kb 5-6 idős néni. Az emberek bámulnak maguk elé, semmit sem tesznek. Gondoltam, legalább én nem leszek paraszt, átadom a helyem. Eléggé meglepődtem, utánam mindenki át akarta adni a helyét :D

Úgy tűnik, csak ösztönözni kell a társadalmat :D

Nevelés kérdése, hogy illik tisztelni az öregeket. A mai fiatalok szerint az öregek mind hülyék, csak a baj van velük. Aki öreg ne akkor utazzon, amikor ők, mert nyugdíjas , és ráér. Az az idősebb, aki még ad magára, tisztán, ápoltan megy ki az utcára, mert még embernek érzi magát, az szerintük vén k*rva. Szomorú, hogy eszükbe sem jut, hogy ezek az öregek nevelték fel a szüleiket, akik már szintén hülyék, mert nem értik meg őket, és nem tudnak haladni a korral.

Nevelés, nevelés, nevelés...a gyerek azt teszi, amit otthon lát. Volt már egy ilyen kérdés, hogy átadnád-e a helyed a járműveken.....hát el lehet olvani a válaszokat. Elszomorító. Én átadom a helyem, ha nálam idősebb ember állva utazik, és melengeti a lelkem, ha megteszi ezt egy fiatal is.

Én akárhányszor át akarom adni a helyem, mindig nemet mondanak, vagy átnéznek rajtam. Hiába próbálom.

Múltkor is kérdeztem egy nénit le tetszik-e ülni, rám se nézett, sőt, mereven bámult el, erre, aki velem szemben ült, attól elfogadta a helyet... Pedig nem vagyok egy bunkó ember, se nem büdös, koszos, igénytelen, akitől ne lehetne ezt elfogadni.

Viszont azt utálom, mikor van ülőhely, de le nem ülne, csak szenved és szidja a fiatalokat.

Én próbálkozom, de itt nem csak a fiatalok vannak "elrontva", hanem sok idős is.

Nevelés kérdése, hogy illik tisztelni az öregeket. A mai fiatalok szerint az öregek mind hülyék, csak a baj van velük. Aki öreg ne akkor utazzon, amikor ők, mert nyugdíjas , és ráér. Az az idősebb, aki még ad magára, tisztán, ápoltan megy ki az utcára, mert még embernek érzi magát, az szerintük vén k*rva. Szomorú, hogy eszükbe sem jut, hogy ezek az öregek nevelték fel a szüleiket, akik már szintén hülyék, mert nem értik meg őket, és nem tudnak haladni a korral.

Nevelés, nevelés, nevelés...a gyerek azt teszi, amit otthon lát. Volt már egy ilyen kérdés, hogy átadnád-e a helyed a járműveken.....hát el lehet olvani a válaszokat. Elszomorító. Én átadom a helyem, ha nálam idősebb ember állva utazik, és melengeti a lelkem, ha megteszi ezt egy fiatal is.

Én meg azt mondom, hogy ez egy gesztus, hogy átadom a helyet. Lehet, hogy egy teljesen elvárható gesztus, de attól még az. Nem azt mondom, hogy rendben van, ha egy idős néni felszáll, és senki sem adja át a helyét, de azt sem lehet elvárni, hogy mindenki árgus szemekkel figyelje, mikor száll fel egy idősebb ember, hogy ugrásra készen várja, mikor adhatja át a helyét. Tehát teljesen elvárni azt, hogy valaki azonnal ugorjon, nem teljesen korrekt. Mert nem alanyi jog.

Ilyenkor én azt tartanám a legegyszerűbb és legjobb, legelegánsabb megoldásnak, ha néni kedves mosollyal odafordul valamelyik közeli emberhez, hogy elnézést, de csontritkulásom van, nehezemre esik állni, megtenné-e azt a szívességet, hogy átadja a helyet. Mindezt nagyon kedvesen. Ilyenkor az esetek döntő többségében még az amúgy legtahóbbak is átadják a helyüket. Vagy lehet mondani, hogy nagyon sajnálom, de beteg vagyok / épp most műtöttek / stb. emiatt én se nagyon tudok állni, de a valamelyik szomszéd ekkor már biztosan átadja a helyét.

És teljesen kulturáltan le lett rendezve a dolog. Én odalennék egy ilyen néniért, aki ilyen kedvesen és kulturáltan el tudta intézni a dolgot.

Az a gond valószínűleg mind azokkal, akik nem adják át a helyet, és mind azokkal, akik nem kérik meg erre a másikat, hogy nincsenek meg a megfelelő formáik ehhez. A fiatal gyerek nem tudja, hogyan is kéne átadnia, és az esetek többségében nem azért nem adja át, mert bunkó, hanem mert félénk, és nem tudja, hogy hogyan is csinálja, ezért inkább nem csinálja. A nénikénél meg abszolút ez a helyzet, amikor nem kéri.

Ezért kéne az iskolákban illemtant tanítani, hogy az embereknek meglegyenek azok a formák, amikkel ilyen helyzetekben tudnak egymással érintkezni, amikre tudnak támaszkodni, hogy magabiztosan tudják kezelni a helyzetet.

Át szoktam adni, kivéve a következő esetekben:

- ha az idős pofátlan, lökdös, hisztizik, siet, elsöpri a többi utast, szidja a fiatalokat, és van másik hely is, de oda nem akar leülni

- ha a jármű másik végében vagyok

- ha nem érzem jól magam, fáj valamim

- És mostanában azért nem adom át, mert egy hete megcsúsztam egy lépcsőn, és nagyon beütöttem mindkét térdemet és a csípőmet baloldalon, és még mindig fáj, leginkább a csípőm, és pár napja levettem a védő puha kötést, de gondolkodom rajta, hogy visszarakom, mert még nincs jól, nem tört el, de zúzódott. Azért utaztam olyan nénikkel, akik a balesetem másnapján csúnyán néztek rám, amikor leültem, de mikor felhúztam a nadrágom szárát, hogy a kötést megigazítsam, elhallgattak gyorsan, és meg se szisszentek, mikor meglátták, hogy a nadrág sérült lábat takar.

Ha látom, hogy botja van, sok csomagja, beteg, vagy gipszelve van stb stb, akkor kortól független átadom...

velem még sosem csináltak ilyet, pedig nem egyszer utaztam gipszelten(kézzel, lábbal), sok csomaggal...

utálom a tahó g*ci öregeket akik pattognak a buszon. persze mindig csak a fiatalok... kicsit túlzás ez, nem? O.o