Mindenki utál engem, mit tegyek?

Úgy érzem bárhová megyek, engem mindenki csak utál, irigyel (sokuknak van rá oka, sokuk viszont csak nem becsüli meg a saját életét, lehetőségeit)

Konkértan ami történik: ha pl. összejön egy társaság általában én vagyok az, akibe először belekötnek. Ami még nem nagy szám, mert visszaszólok én, CSAK: ha próbálom magamat megvédeni, frappánsan válaszolni, és visszaalázni az illetőt, a többiek csak fapofával ülnek, míg ha engem aláznak, mindenki röhög. Pedig marha vicceseket szoktam beszólni. Ha valamit mondok, sokszor úgy tesznek, mintha nem hallanák meg, ha valaki szavába vágok, visszakérdez a harmadik fél a másiktól, hogy "Mit mondtál?", de ha az én szavamba vág valaki mindig megy tovább a társalgás, mintha ott se lennék. És MINDENFÉLE társaságban így van ez, visszatérően. Mintha egy rossz filmben lennék. Ahol találkozok egy zombival és megfordulok, és ott is egy zombi áll, és aztán mindenfelé. Kész tébolyda.

Ugyanakkor egyedül se maradhatok teljesen, mert a legzúzosabb pszihopaták akkor találják csak meg igazán az embert, ha látják, hogy "kilóg a nyájból". Tehát akármelyik utat választom, a vége mindig az lesz, hogy én leszek az adott társaságban a lábtörlő.

Egyébként nagyon társasági embernek tartom magam, utálok egyedül lenni, szeretnék meghívni embereket, eljárni helyekre, kirándulni emberekkel, régebben jártam is, de ilyen körülmények között az embernek előbb utóbb elmegy a kedve tőle, hogy a szerencsétlenül járt emberek folyton rajta éljék ki a szadisztikus hajlamaikat.

Amiért irigyelnek (ezeket én érzem felőlük, nem gondolom magamról, sőt tudom, hogy nem igazak)

- szép vagyok (szerintem nem valami feltűnő szépség, inkább szépnek látszó)

- okos vagyok (vettem a fáradtságot, hogy tanuljak, és fejlesszem magam, de tisztában vagyok a határaimmal és nem szoktam okoskodni vagy nagyképűsködni)

- gazdag vagyok (nem vagyok, viszont nem költök hülyeségekre, drága utazásokra meg hogy méregdrága bárokban igyak stb.)

- jó a magánéletem (ha tudnák......., de hiába mesélnék, és igazából a problémákat is összevetve, még mindig tényleg sokkal-sokkal jobb magánéletem van, mint másoknak)

Ti mit tennétek a helyemben? Vannak mások is ilyen helyzetben?

Vagy vannak itt olyanok, akik pont az ellenkező oldalon állnak? Kíváncsi lennék az ő nézőpontjukra is, az is nagyon sokat segítene.

Előre is köszönök minden választ mindenkinek, aki ír!!!!!!!!!!!!!!!

Szép napot mindenkinek!