Mit csináljak, ha mindenki engem talál meg "hallgatóságnak"?
Gondolok arra, aki nem beszélgetőpartnert keres, hanem valami bólogatót, akinek elmondja az összes hülyeségét, a panaszkodástól az önfényezésig, jó részletesen, válogatás nélkül.
Már annyira bele vagyok fáradva. Örülnék, ha barátkozni akarnának velem, de 99%-ban csak ezek jönnek. Ha témát váltok, ha - már csak azért is - magamról beszélek, lejön, hogy nem érdekli, csak anekdotázni szeretne saját magáról.
Próbálom elkerülni őket, gondolom többet nem tehetek.. de mégis miért van ez a jelenség? Kinek jó, hogy csak kibeszéli magát nem törődve azzal, hogy a másik is egy ember?
válasza:Én is próbálom elfogadni azt a tényt, hogy az emberek önzőek, és simán átgázolnak a másikon.. na, de barátságban? Azt gondolnám, hogy annak nem mondok magamról monológot, akiről nem tudok semmit, nem is vagyok rá viszont kíváncsi, és ha az illető már látványosan unja a fejem, akkor is töretlenül folytatom tovább. Szóval ezt a hozzáállást tényleg nem tudom megérteni.
Most is megtalált egy emberke, tanácsomat kérte ki, mivel úgy ítélte hasonló cipőben járunk. Örültem, legalább tudunk eszmét cserélni. Hát nagyon hamar fordult a kocka, csak mondja-mondja a magáét, és a legbosszantóbb, még arra se kíváncsi, amit az ő történetéhez hozzáfűznék véleményként. Ennyire nem vágyik kétoldalú kommunikációra, beszélhetne egy bábuhoz is..
válasza:"Mit csináljak, ha mindenki engem talál meg "hallgatóságnak"?"
Érezd kitüntetésnek.
"Már annyira bele vagyok fáradva. Örülnék, ha barátkozni akarnának velem..."
Tehát szerepcserét akarsz. De ez nem fog menni, ha te vagy valakinek a panaszládája, akkor ő nem lesz a te panaszládád. Tehát keresned kell valaki mást.
"Kinek jó, hogy csak kibeszéli magát nem törődve azzal, hogy a másik is egy ember?"
Minden emberben van egy kényszer, hogy az életét rátukmálja másokra. Ez azért is van, mert szeretnénk nyomot hagyni a világban, ez pedig azért fontos számunkra, mert halandók vagyunk.
Valójában az egyik fő ok, amiért az emberek gyereket és unokákat akarnak az, hogy lesz valaki, akire rátukmálhatják az okosságaikat, történeteiket, bölcs tanácsaikat stb. anélkül, hogy az illető elmenekülne.
Nem szerepcserét akarok, hanem kölcsönösséget, párbeszédet. Épp ez az, hogy engem nem tenne boldoggá, ha a másik ember egy mukk nélkül, varánusz arccal hallgatná az én végeláthatatlan monodrámámat. Ha már beszélek valakinek, érdekel a véleménye meg ő maga is.
Amúgy tetszik a meglátásod.:)
válasza:15:02
Nem tudok egyetérteni veled. Pont ugyan annyira utálom, ha csak beszélek, de a másik nem válaszol, mintha csak ő mondaná, én meg nem válaszolhatnék. Igenis az a normális, ha párbeszéd van a két fél között, általában így is szokott lenni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!