Mért vesszük a kötelezők olvasása alóli kibújást másnak, mint más tantárgyak elmulasztását? Mért oylan egyértelmű, hogy "ezt a könyvet senki nem olvasta el"? Mért vágnak fel rá egyesek, hogy nem olvastak el semmit? Mennyire ciki?

Én mindig szerettem olvasni, de volt néhány kötelező, amit nem olvastam el, hiába írták elő a suliban. Egész egyszerűen azért, mert nem kötöttek le. Ezek voltak: a Szigeti veszedelem és az Odüsszeia. Még most, felnőtt fejjel sem bírnám végigrágni magam rajtuk. Hát még kamasz fejjel.

Ahogy fentebb is írták, meg kéne reformálni ezt az egész magyar irodalmi kánont / vagyis azt, hogy évtizedek óta nagyjából ugyanazok a kötelező olvasmányok vannak a listán /. Sokkal nem vagy csak igen nehezen tud a gyerek azonosulni, pl. a nehéz nyelvezet és a rég letűnt korszakok távolisága, életfelfogása miatt. Persze nem azt mondom, hogy ezeket egyáltalán ne ismerjék, de frissíteni kéne az kötelező-állományt és legfeljebb ajánlani ezeket.

"A kőszívű ember fiai vagy az Akis herceg, és még rengeteg más kötelező olvasmány nem gyereknek való. Nincs olyan, akkora élettapasztalata egy tininek, hogy megértse a legtöbbjüket. "

Lebecsülöd a tiniket. Nem mind ostobák és nem mindenki csak a plázázással meg a gyúrással foglalkozik. Én a kis herceget fiatal fejjel is megértettem. Teljesen világos a mondanivalója bárkinek, aki kicsit is tud elvontan gondolkodni. És szerintem ez érvényes a legtöbb műre.

A kérdésre a válasz: szerintem egyrészt ami kötelező, az "büdös". Nyűgnek tekintjük, elvégzendő feladatnak. Ráadásul valóban igaz, hogy a kötelezők sokszor távol állnak nyelvezetükben a fiatalság igényeitől. Engem pl. a Csongor és Tünde vagy az Iliász olvasása nem tud lekötni. Másrészt a mostani nemzedék már nem olyan olvasós. Ingergazdag világban élünk, a képernyők sokkal intenzívebb élményt kínálnak, mint a könyv, legalábbis ez a látszat.

Hozzátennék még annyit, hogy az a baj a kötelezőkkel, hogy az ember nem tudja, mit érdemes elolvasni és mit nem.

Ez a kérdés is olyan, hogy megláttam egy nagy hasáb szöveget, és sokaknak az jut eszébe, hogy "hú ezt én nem fogom végigolvasni." Volt olyan könyv, amibe kár volt belekezdenem, mert unalmas volt és érthetetlen. A mai napig nem értettem meg, mi a mondanivalója E.T.A. Hoffman az Arany virágcserép című könyvének vagy a Csongor és Tündének. Zűrzavaros és érthetetlen. Viszont más kötelezők nagyon nagy élményt adtak, pl. az Ember tragédiája, az Arany ember, az Egri csillagok. Vagy ott van az egyik kedvencem, a Vadkacsa Ibsentől, amitől szinte libabőrös lettem, annyira átéreztem a helyzetet, a mondanivalót. Ugyanez elmondható Örkény Tóték-járól, pontosabban annak filmváltozatáról. Rögtön felfedeztem benne a mögöttes tartalmat, szinte tapinthatónak éreztem a kapcsolatot az őrnagy és Hitler között. Egyébként itt jegyezném meg, hogy szerintem sok filmet is kötelezővé kéne tenni, pl. a Hullámot.

Ha már így szóba jött A kis herceg, nekünk az volt az ELSŐ kötelező olvasmányunk, rögtön negyedikben. Az szerintem kicsit erős. Ahhoz, hogy meseként tekintsünk rá, már túl idősek voltunk, de ahhoz, hogy a lényegét, a mondanivalóját értsük, még nagyon is gyerekek voltunk 9-10 évesen.

Amúgy én általánosban mindegyikbe belekezdtem, csak nem mindnek jutottam a végére. Ilyenek voltak, mint Az aranyember, ez pl. ötödikben volt kötelező, tipikusan olyan könyv, aminek nem jutottam a végére, és most, 25 évesen sem érzek kedvet hozzá, hogy elolvassam. Pedig amúgy rengeteget olvasok, és már gyerekkoromban is szerettem olvasni. De sem Jókai nyelvezete, stílusa, sem a kor, amiben a regény játszódik, sem a szereplők nem álltak hozzám közel.

Hasonlóan voltam az Egri csillagokkal is, engem egyszerűen nem tudott lekötni az a könyv.

Amit kiolvastam, az a Kincskereső kisködmön volt, na az tetszett. Hiába, hogy nem manapság játszódik, de mégis, egy gyerek volt benne a főhős, az ő szemén keresztül láttuk a dolgokat, ezt mindjárt közelebb tudtam magamhoz érezni, mint egy Timár Mihályt :)

Középiskolából már nem sok kötelezőt tudnék megemlíteni, mert össze-vissza jártam különböző iskolákba, meg nem is mindig különült el nekem, hogy mi a kötelező olvasmány, és mi az órán feldolgozott mű, de talán az Antigoné kötelező volt. Bevallom, azt ki sem nyitottam. A szöveggyűjteményben volt belőle részlet, nekem ennyi elég is volt úgy 14 évesen :)

Amire még emlékszem, az a Candide volt. Hát azt elkezdtem, csak kissé későn, de abban meg mik voltak... Nem arról van szó, olvastam már felnőtt fejjel meghökkentőbb dolgokat, de tiniként ez nekem sok volt.

Én tényleg azt nem értem, hogy miért nem lehet legalább az általános iskolásokkal olyanokat olvastatni, amik az ő korosztályukról és az ő korosztályuknak szólnak. Mondom, hát nálunk egy ilyen volt, a Kincskereső.

Ha rajtam múlna, a 4-7 osztályos gyerekekkel elsősorban a régi pöttyös és csíkos könyveket olvastatnám, meg hasonló ifjúsági regényeket. Ezek nem irreálisan hosszúak, a megfogalmazás igényes, de mégsem túlcifrázott, és még ha valamivel régebben is játszódnak, nem annyira idegenek egy mai gyerek számára (viszont mindenképp elgondolkodtató, hogy volt élet az internet előtt is :)) és általában van bennük némi tanulság is.

Na mondjuk arra még nem jöttem rá, hogy lehetne elérni, hogy a gyerekek tényleg elolvassák a könyveket, és ne a neten keressék meg a tartalmát.

Utolsó válaszoló: a Katedrálist csak ajánlani tudom.

Itt sokan felhozták a kincskereső Kisködmönt, hogy az milyen jó volt, meg, hogy az volt az egyetlen, ami tetszett nekik. Hát, nekem az nagyon nem tetszett. Én is valamikor 3-4-ben olvastam, nem is emlékszem már rá nagyon, de az megmaradt, hogy nem volt jó.

Egyetlen kötelező könyv volt, amit (még) nem olvastam el (mert lehet, hogy megkésve bár, de elolvasom), A Kőszívű Ember fiait. Neki sem kezdtem, ki se nyitottam. nem is tudom, miért nem. A többit 5 éven át mindig elolvastam, és nem azért, mert kötelező volt, hanem mert imádok olvasni, és ezek (Arany ember, Vuk, Abigél, Egri csillagok stb.) hozzá tartoznak az általános műveltséghez. A tavaly nyárra feladott kötelezők között volt az Abigél, a Gyilkosság Mezopotámiában, és az Egypercesek. nagyon örültem neki, mert ezeket majdnem minden osztálytársam elolvasta. Ellentétben a Kőszívűvel.

Én nem szeretem Jókait, de a 18 éves barátnőm falja őket. Ő már megért hozzá, már a nyelvezete, a hosszú leíró részek sem zavarják. Idén volt kötelező a Légy jó mindhalálig, olvasónaplót is kellett csinálni belőle, megadott szempontok alapján. Én becsülettel elolvastam, de nem értettem, hogy miről szól. Aztán a tanárnő által feltett kérdések kezdtek rávezetni, hogy mit KÉNE gondolnom, miután elolvastam. De én egyáltalán nem arra gondoltam. nekem teljesen más jött le belőle. Az olvasónaplóba leírtam a saját véleményemet, ami szöges ellentétben volt a kérdés által sugallt megfelelő válasszal. De a tanárnőm rugalmas volt, így 5-ös lett. Hát, van ez így. De lehet, hogy ha majd 10 év múlva újraolvasom, akkor nekem is az fog lejönni belőle, mint a tanárnőnek.

A kérdésre válaszolva: Szerintem ciki, ha nem olvasod el a kötelezőket, és nem azért,mert fúj, kötelező, hanem mert egy könyvbe nem fogsz belepusztulni.

Egyik ismerősöm viccesen kérdezte a társaságtól, hogy ki az a stréber, aki elolvasta idén a kötelezőket. Én mondtam, hogy én elolvastam. Erre ő elvörösödött, és lesütötte a szemét. Én meg büszke voltam magamra. :)

15L