Milyen a magyar mentalitás?

Tudjátok mire jöttem rá? Hogy akik ide kommenteznek. És azt mondjék,hogy szánalmas meg így meg úgy a magyar mentalitás. Épp ők azok..akik ugyan úgy olyan pesszimisták. Ha te optimista lennél,nem mondanád azt,hogy pesszimisták a magyarok..Meg,hogy MO. egy szar.

Én szeretem Magyarországot ! IGENIS VANNAK EDVES EMBEREK ! IGENIS SEGÍTÜNK,SZERETJÜK EGYMÁST. Az más kérdés hogy ti ezt nem látjátok. Nyissátok ki jobban a szemeteket. És ti is legyetek sokkal közvetlenebbek !

Egy barátom vett egy tanyát. A szomszéd bácsit etették, itatták, kikérték a tanácsait, nagyon büszkék voltak, hogy egy igazi, mokány, bölcs parasztember a szomszédjuk.

Aztán a bácsi följelentette a havert, hogy lopja az áramot. És még csak nem is lopta! :-D

Amikor én használom a "tipikus magyar mentalitás" kifejezést, akkor általában az irigységre gondolok, illetve a "ha nekem rossz, akkor másnak is legyen rossz", "ha másnak jó, akkor próbáljuk meg elintézni, hogy ne legyen neki jó", a "bezzeg a régi időkben"-jellegű nosztalgiára, valamint a "na, majd ha ez, meg az történik, akkor"-jellegű, teljesen meddő filozofálgatásra.

A magyar ember igazi kiskapu-vadász, mindig igyekszik kibújni a kötelesség alól, de nyavalyog, ha sérülnek a jogai (azaz nem képes belátni, hogy ha van jog, akkor van kötelesség is. A magyarnak kín bármi, ami kötelező, még akkor is, ha az az ő javát szolgálja.). A magyar ember imád búsulni az saját sanyarú sorsán, még mindig siratja a mohácsi csatát és a Rákóczi-szabadságharcot, nem képes túltenni magát Trianonon, hogy aztán valami konstruktív nemzetmentő stratégiát dolgozzon ki, ami alapvetően nem ellenkezik az ENSZ alapokmányával és az emberi jogokkal. A magyar ember mindent a saját szemszögéből néz, és képtelen belátni, hogy másnak is lehet igaza, valamint hogy acsarkodás nélkül, összefogással többre mennénk. Nem, a magyar ember gyűlöl, aztán sír, mert őt is gyűlölik, és ebben az egészben valami karmikus isteni átkot lát (lásd: Himnusz. Csak a magyar nép képes arra, hogy a nemzeti himnusza arról szóljon, hogy minket mindenki utál, és átkozott nép vagyunk, egyébként meg úgyis mindenki meg fog halni, és rajtunk már a Jóisten sem segíthet. Komolyan, ha Kölcsey ma élne, death-metálzenész lenne, erre mérget vennék). A magyar ember ezenkívül szeret még a másik zsírján hízni, bárkit átvág, ha hasznot szimatol, gátlástalanul lop-csal-hazudik, ha az érdeke úgy kívánja (ugyebár az ötmillió adócsaló országában élünk, ne tessék erről megfeledkezni).

Hát, én ezt értem "tipikus magyar mentalitás" alatt.

Egy értelmes választ olvastam eddig:

"Tudjátok mire jöttem rá? Hogy akik ide kommenteznek. És azt mondjék,hogy szánalmas meg így meg úgy a magyar mentalitás. Épp ők azok..akik ugyan úgy olyan pesszimisták. Ha te optimista lennél,nem mondanád azt,hogy pesszimisták a magyarok..Meg,hogy MO. egy szar."

Úgy van! Ha valaki, aki egyébként magyar, kijelenti, hogy a magyarok irigyek és pesszimisták, akkor ezzel azt is állítja, mármint ha nem hazudik vagy nem illogikus, hogy ő maga is irigy és pesszimista. Viszont mivel egyik ilyen válaszoló sem ismeri az összes magyart, sőt, statisztikai bizonyítékai sincsenek a magyarokról általában, ezért igazából legmeggyőzőbben csak önmagát jellemzi.

A "dögöljön meg a szomszéd kecskéje" szlovák közmondásként is létezik, és van ugyanerről egy orosz népmese (a paraszt fog egy aranyhalat, aki azt mondja, hogy lehet egy kívánsága azzal a feltétellel, hogy a szomszéd a dupláját kapja, mire a muzsik azt kéri, hogy vakuljon meg a fél szemére). Amerikaiaktól és nyugatiaktól hallom, hogy "bezzeg Magyarországon az emberek nem olyan hidegek és udvariatlanok, mint otthon" - ugyanis a külföldiekkel, idegenekkel az emberek mindenütt megpróbálnak udvariasak lenni. Ahogy időnként átvágni is őket, mint a világ minden országában.

Van egy divat: a magyarokat szidni, anélkül, hogy ezek a magyargyűlölők átgondolnák logikusan, hogy mit beszélnek (ld. fentebb), és egyes magyaroknak kedvenc időtöltése más magyarokkal a magyarok önzéséről, irigységéről stb. károgni. Ezek a beszélgetések ún. időtöltések, a világ minden táján előfordulnak. Bezzeg külföldön minden jobb! bezzeg máshol! (Csehov színműveiben: Bezzeg Moszkvában!; Baudelaire-nál: Menjünk innen el! De hova? Bárhova, a világon kívül!)

A deprimált, elégedetlen emberek mindenféle okokat keresnek az elégedetlenségüknek. Most éppen a divatos ok az országot és a népét szidni, mert most rá lehet kenni a gazdasági és politikai válságra a rossz közérzetért a felelősséget. Az ide válaszolók nagy része egyszerűen ezt a divatot követi.