Mi lenne a jó megoldás?

Én úgy érzem, tudok normálisan viselkedni. Ha nincsen jegyzetem, és elkérem valakitől, akkor az az első, hogy megköszönöm. De általában meg szoktam hívni egy kávéra/csokira az illetőt.

De a követelőzők nem. Ők csak követelik a jegyzeteket, és egy köszt sem szúrnak oda.

Egy ideig nem volt teher! Sőt! Minden egyes óra után lefotóztam a jegyzeteimet, és körbeküldtem a közös levelezőlistán. Tettem mindezt addig, ameddig azt nem hallottam vissza, hogy van aki azért nem jár órára, mert pontosan tudja, hogy megkapja a jegyzetet. (Nyelvszakról, nyelvgyakorlatról beszélünk!) És ezen a ponton betelt a pohár. Arról nem is szólva, hogy amikor én bent ülök ínhüvelygyulladással, vagy lázasan és jegyzetelek, akkor az is be tud jönni jegyzetelni, aki másnapos. Szerintem.

És pontosan abból lett elegem, hogy kihasználnak, és természetesnek veszik, hogy lesz jegyzet. A követelőző szaktársaktól pedig megőrülök. Elvégre mindenki azért van ott, mert meg akar tanulni valamit, nem? Akkor pedig elvárható dolog, hogy bejárjanak órára. (Persze, ha valaki dolgozik és azért nem tud bejönni, megértem. De a többség nem munka miatt nem járt be, hanem elaludt/másnapos/nincs kedve. Ők milyen jogon kérnek tőlünk számon akármit...?)