Mit gondoltok a gyilkosságról? Van-e joga valakinek elvenni egy másik ember életét?

A baj az, hogy logikus magyarázatot akarsz egy olyan dologról, amiben az embert érzelmekre visszavezethető gátak akadályozzák meg.

Ha nem akarsz szakemberhez fordulni, valószínűleg sosem fogd megérteni (sőt, lehet, hogy még úgy sem). Mivel nem érzed azt a gátat, amit a legtöbb ember érez, így ésszerű okot keresel. Az ésszerű okokat már elmondta a barátod, akivel beszélgettél, ezen túl csak az az érzelmi gát van, amit így logikusan levezetni nem lehet. Ha nem érzed, beteg vagy. Ettől még nyilván nem vagy gyilkos, de fogadd el, hogy ez nem normális dolog.

A szakembert azért is javasoltam, mert ő többet tud erről az állapotról, valószínűleg jobban el is tudja magyarázni, hogy az érzelmek hiánya ellenére is jobban megértsd.

Húúúú... megpróbálom... de nem hiszem, hogy sikerülni fog.

Viszolygást, rettenetesen rossz érzést vált ki belőlem az a gondolat, hogy megölök valakit. Ha elképzelek egy ilyen szituációt, elborzaszt és szomorúvá tesz.

Na itt a baj.... látod, érzelmekről írok, amiket Te nem érzel. Van róla elképzelésed, de vagy nem tudod, milyen érzés valójában, vagy ha az érzést érezted már, akkor nem tudod, miért érzem, tehát a kiváltó ok hiányzik Nálad.

"Nem megyek szakemberhez, nem vagyok beteg." De az vagy. És attól, hogy ezt elfogadod, nem leszel kevesebb, sőt, tiszteletreméltó dolog lenne. Valamint egy szakember segítene megérteni jópár dolgot, amit idáig életedben sosem értettél. Tehát csak jól járnál vele. Ettől nem vagy se hülye, se elmeroggyant, sőt... csak egy értelmes ember képes észrevenni, ha segítségre szorul :)

Nem olvastam el az eddigi válaszokat, csak a kérdésre válaszolok.

Véleményem szerint indokolt esetben mindenkinek van "joga" embert ölni. Az indokolt eset nekem pedig azt jelenti, ha fenyegeti az illető az életemet, a családom életét, a barátaim életét. Illetve, ha valaki nagyon érthető indokkal megkérne rá, hogy öljem meg őt magát. Ilyen esetekben nem érezném túlzottan rosszul magam, ha ölnöm kéne.

Hogy miért NEM ölnék meg valakit? Fura kérdés, amire annyi a válaszom, hogy ha nincs rá okom, akkor nem ölnék meg senkit. Hiszen akkor miért tenném?

Elgondolkodtatott a kérdésed is és az is, mennyire erősen tiltakozol az ellen, hogy segítséget kérj ebben.

Nézelődtem, olvasgattam a témában és most már bánom, hogy nem "raktam el" egy oldalt, ahol egy hasonló gonddal élő ember kérdezett egy orvost a saját állapotáról. És most nem találom, pedig be akartam linkelni. A levélíró leírta kb. azt, amit Te, hogy nem érti az érzéseket, az érzések által motivált gátakat, amik miatt az emberek ösztönösen nem tesznek meg dolgokat.

Az orvos válaszára akartam felhívni a figyelmedet, ha megtalálom, be fogom linkelni, de addigis nagyjából megpróbálom visszaidézni:

A lényege, hogy az ilyen emberek, mint Te tisztában vannak azzal, mi a jó és mi a rossz, de csak azért, mert megtanulták. Ami Neked fontos lehet: azt tanácsolta a levélírónak, hogy azért keressen fel valakit, aki kezelni tudja, mert az életnek olyan oldalát ismerheti meg, amiről eddig fogalma sem volt és olyan boldogság birtokosa lehet, amit sosem tudott elképzelni, mert a betegsége megakadályozta. Tehát nem csak arra jó a kezelés, hogy megértsd, amit eddig nem, hanem kinyit előtted egy ajtót, aminek a létezéséről sem tudtál.

Valamint még egy fontos dolgot írt:

Azok a gátak, amik Benned érzelmi, ösztönös gátak helyett tudatos, tanult gátakként működnek, csak addig működnek, amíg valamilyen tudatmódosító szer ki nem kapcsolja őket. Ezért arra kérte a levélírót, ahogy addig is, amíg orvoshoz nem jut, semmiképpen se igyon alkoholt és ne fogyasszon semmilyen kábítószert, vagy annak minősülő anyagot, mert soha nem tudhatja, mikor, melyik pohár bor lesz az, ami kikapcsolja ezt a tanult gátat és olyat tesz, ami másoknak szenvedést okoz.

Nyilván neked ez a természetes állapot, ezért nem érzel igényt a változtatásra. Talán az sem foglalkoztat, hogy akár egy sör hatására komoly károkat okozhatsz másnak, mert nem érzed át, ha másnak gondja van. De amit megtanultál, az az, hogy ha másnak kért okozol, az rossz. Mégha nem is érzed, de tudod. Legalább ezért lépj, kérlek!

Ideális világban persze nem lenne gyilkosság, de a valóságban helyzetfüggő.

Ha betörnek hozzád és te megleped a betörőt, a reakciója kiszámíthatatlan lehet, lehet hogy neked támad és védened kell magad, így szerintem jogos, ha úgy előzi meg a helyzetet, hogy a betörőt kupán vágja egy székkel, aztán lesz ami lesz.

Hasonlóan, ha az utcán történik ez. Ha valaki neked támad, nem tudhatod, hogy csak a tárcádat akarja kitépni a zsebedből, vagy tanút sem akar hagyni, esetleg, ha nőről van szó, megerőszakolni.

Aztán ott a halálbüntetés kérdése, visszaeső erőszakos bűnözőket, akik életeket tesznek tönkre, joga van-e más embereknek halálra ítélni és kivégezni, vagy egyszerűen zárják be élete végéig egy szigorított börtönbe.

Eutanázia. Joga van e lemondani egy embernek a saját életéről és ha igen kérheti-e, hogy a halálba segítsék az esetleg hetekig tartó kín helyett?

Ha egy országot diktátor vezet, aki milliókat nyom el, ideológiai alapokon fogat el, vagy végeztet ki embereket, a népének joga van-e a diktátor meggyilkolásához.

"a fajtársát egyik állat sem öli meg, csak annak az életét veszi el, amelyiket megeszi"

Ez egyszerűen nem igaz. Rengeteg faj tagjai gyilkolják társaikat, akár dominanciaharcok, akár területvédő háborúk során.

-Egész hangyabolyok esnek egymásnak egy-egy csatában.

-A tigriscápák születésük előtt megölik testvéreiket.

-A farkasok közt az egyik leggyakoribb halálok, hogy a dominanciaharcok során megölik egymást.

-Ha egy oroszlánfalka élére új hím kerül, az előző vezér kölykeit megöli, hogy a nőstények előbb kezdjenek tüzelni.

-A csimpánzok őrjáratokat vezetnek a területük határán, néha megütköznek rivális családokkal és növelik területüket, közben egymást gyilkolva.

Az a helyzet, hogy a fajon belüli gyilkosság nagyon is természetes. Nem olyan szép rózsaszín, amit csak az ember vérszomja árnyékol be, hanem kőkemény.