Átadod a helyed egy idős, vagy kismama utasnak bármely járművön?

Hahó mindenki!

Ti merre szoktatok menni? Szeretnék csak egyikőtökkel találkozni egyszer. Megszépítenétek a napomat.

Amerre én járok (Dél-pest), ott úgy is átnéznek rajtam, hogy tolom a gyereket a kocsiban és emellett már látható hasam van. Már ott tartok, hogy úgy kérek időpontot a vizsgálatokra, hogy ne csúcsforgalomba menjek, hogy tudjak menni az alacsony padlós busszal (szerencsére jelzik a menetrendben), de tegnap így is előfordult, hogy egy nőre rákiabáltam: látja, hogy szállok le a babakocsival, de nyomul fel a szinte teljesen üres buszra.

Amikor pedig a gyereket viszem dokihoz, akkor inkább sétálok 5 megállónyit, mint hogy az emberek figyelmességére számítsak.

Az előző pocakos korszakomban volt olyan, hogy én, közepes pocakkal adtam át a helyet egy nagypocakosnak.

Hát amikor kismama voltam az esetek többségében nem adták át a helyet. Sőt egyszer a kisföldalattin még az is előfordult hogy amikor elindultam egy szabad szék felé egy 60-as (nem beteg, nem botos, nem öreg) csaj félre is lökött hogy "előbb odaérjen". Akkor mindenki olyan érdekesen nézett rá mindenki de őt láthatólag nem zavarta. Én persze hangosan megjegyeztem hogy lesz még 80 éves én meg egészséges ülő aki nem fogja neki átadni a helyet. Én tisztelem az öregeket legtöbbször át is adom nekik a helyem, de a pofátlan fajtának soha. Már amikor felszállnak a buszra meg lehet őket ismerni. ÁLdozatra lesnek a leggyengébbet felállítják és elzavarják. Ez természetesen nem vonatkozik a kedves öreg nénikre.

Amikor nagy pocim volt és mentem a metrón szintén sokan elszégyelték magukat amikor egy 80 év körüli bácsi bottal felállt és átadta nekem a helyet. Természetesen én nem akartam elfogadni de ragaszkodott hogy üljek. 80 évesen is olyan igazi férfias volt a magatartása, bárhogy tiltakoztam nem hagyta hogy álljak. Na akkor az ülve maradtak felálltak átadni a helyüket a bácsinak.

Én állapotosoknak, vakoknak, igen, öregeknek csak nagyon ritkán. Annyi bunkó van belőlük hogy az nemigaz. Vannak a ravasz fehérhajú metróvámpírok.. Tolakodnak a felszállásnál, pofátlanok. Buszra szállok fel, magam elé engedek vkit, az öregje meg hátulról belémlök. Ilyenkor hátranézek érdekesen vagy visszalökök neki:)

És már bocs lehet beteg az öreg, helyre van szüksége átadom neki, ha látszik rajta. Viszont azokat utálom a vén lepcsesszájú szomszédnyugdíjasokat akik felkelnek délben, elmennek a tecsóba vesznek fél szatyor elemózsiát, és mennek haza a busszal. Nem is gondolja hogy a diák mikor kel hogy beérjen, mennyit kell teljesítenie a suliba, utána nekem még kondi is, lefáradok, és ottvagyok(unk) a 10kilós táskával Vs Nyugdíjasnéni tecsósszatyor. Na az ilyenekre vigyorgok és még pöffeszkedek csak......

erdekes... en nagy pocakkal jarok.. Legutobb a pocakommal, meg a 2,5 eves fiuval kellett elmennem A-bol B-be, ez 2 buszt, meg villamost jelent. A babakocsi mar szoba sem jöhet a kicsinel, mert nem tudom fel- es lerakni, es sokszor nem segitenek, ezert a kicsi is gyalog jar egy ideje.

Elsö busz: minden hely foglalt, de csak kevesen allnak. Mi elöl megalltunk, mert ott tud jol megkapaszkodni. MINDENKI vegignezte, ahogy hatulrol egy idösebb neni elölre jön, hogy üljünk le a helyere. A diakok (en sem vagyok idös, 23 eves) meg csak sertett arccal elnenznek kifele. Persze, mondtam, hogy maradjon, de ragaszkodott hozza, hogy atadja, es siman vegignezte mindenki, hogy mi hatra menjünk, es a neni allva maradjon. Utana mar mindenhol volt hely, igy nem volt gond. Visszafele a gyerek sir, hogy le akar ülni, mondom neki hangosan, hatha eszreveszi magat, hogy edesem nem tudsz leülni, aztan vegül leült a lepcsöre (!!!!!). A buszon ugyanez, sir, hogy le akar ülni, erre egy srac hatrafordul rank nez, majd megkerdezi, hogy most akkor atadjam... mondom neki, ha mar ilyen udvarias, ha megtenne, akkor megköszönnem...

Altalaban nekem mindig az idösebbek adjak at a helyet, es ragaskodnak hozza, hogy leüljek, elvegre, ha elesem, abbol eleg nagy baj lehet...

Nos kismamáknak, babakocsisoknak mindig, meg még a kisgyerekeknek is. Az időseknek szintén. De egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy Pesten, a villamos ami 5 percenként jár, miért kell egy öregnek futnia rá, ha jön a következő. Aztán felér áll egy percig, ha senki nem adja át a helyét elkezd lihegni. Meg szerintem pontosan lehet látni egy öregen, hogy tényleg fáradt, idős, nehezen áll, beteg.

Sőt ez egy olyan eset: ülök szépen a villamoson 14es, oldalt ugye van olyan szék h 2 db egyes ülés, szembefordítva. Ott ült 2 5.-es körüli gyerek. Mögöttük felszállt egy öreg néni, és nem vették észre. Ekkor volt ott egy nagyon kicicomázott nő meg egy pasi, és elkezdtek velük veszekedni, hogy miért nem lehet felállni, egész nap ülnek az iskolába, nehogymár a villamoson is ülni akarnak. meg ott mondták még 10x : semmi mást nem csinálnak, csak ülnek az iskolában.

szerintem egy iskolás gyerek sokkal több dolgot csinál(mert valljuk be napi 6-7 órában nem könnyű folyamosan tanulni, dogát írni stb), mint a kis titkárnő, aki egész nap ül, max. óránként fénymásol ( persze most nem bántásból mondom, és tudom, hogy vannak olyanok akik tényleg keményen dolgoznak, de szerintem be lehet látni, hogy sok ilyen van)

bocsi a hosszúságért