Tényleg ennyire visszás, hogy így alszom?

Felnőttem már, huszonéveim végén járok, nőből vagyok. Anyámmal lakom. Úgy tudtam, hogy jóban vagyunk, erre egyik éjszaka elkezdett velem cirkuszolni, amikor meglátta, hogy az otthoni ruhámban alszom egy régi hálózsákból gyártott takaróval. Ugyanis amikor hazaérek, mindig átöltözöm az utcai ruhából egy otthoni melegítőnadrágba, meg pulóverbe, és ezt nem vettem át a klasszikus pizsamára. Plussz a klasszikus behúzott dunyha-behúzott paplan ágyneműkészletet se vettem elő, hanem a kedvenc volt termohálózsákos takarómban aludtam egy kispárnával (az se a klasszikus alvós, amit minden reggel el KELL rakni, és minden este elő KELL venni), hanem díszpárnának is megállja a helyét.

Az éjszaka közepén elkezdett ezért ordítozni, hogy gyagyás vagyok, meg ferdehajlamú, amiért így alszom, és nem "rendesen". Kérdeztem, hogy tudja-e, mi az a ferde hajlam, mert nem vagyok leszbi, erre mondta, hogy nemcsak a leszbit meg a b.zit mondják annak, hanem ezt is, és ha ő ezt az ismerőseinek meg a munkatársainak elmeséli, akkor nem csodálkozni fognak, hanem meg fognak rőkönyödni. Mondtam, hogy mindenkinek magánügye szerintem, hogy ki miben alszik, én se firtatom a másét, de csak fújta, hogy visszataszító vagyok ezzel, meg irritáló. Nagyon régen rájöttem már arra, hogy ez a kötelező ágyneműcipelés nem az én világom, elvagyok én a kedvenc takarómmal meg a kedvenc kispárnámmal, ami ugyan nem dunyha meg nagypaplan, de nem gondoltam volna, hogy ez ekkora bűn, hogy undorító, visszataszító, meg ferdehajlamú legyek miatta. Képes volt ezért a jól működő anya-lánya kapcsolatunkat felrúgni, úgy jött ez nekem, mint derült égből a villámcsapás. Azon az éjszakán már nem is tudtam visszaaludni, csak remegtem az idegességtől. Mindjárt 30 vagyok, ezt érdemlem? Mondtam, hogy dolgozom, mindent megcsinálok, hadd döntsem már el önállóan, hogy miben alszom. Most egy sz@ros takaró meg pizsama miatt költözzek el?