Miért csodálkoznak az öregek ha ezek után senki nem akarja a helyét átadni?

*Ilyen velem/velünk is történt nemrégiben.

Egy barátomnak autóbalesete volt, és eltört a lábfeje meg a bal karja és a feje is eléggé megsérült.

Kapott járógipszet, kiengedték de mi elrángattuk a parkba h ne otthon üljön. Felszálunk a villamosra egy szabad hely sem volt erre egy idős bácsi megkérdezte h nem akar leülni? mert szivesen átadná. A barátnőm nemet mondott de egy velünk egykoru srác átadta neki a helyet.. a következő megállóban felszál egy agyonsminkelt idősebb nő, ilyen nagyságosasszony. És kb csak öregek voltak a villamoson ezért odaáll hozzánk és nézi a barátnőmet aztán benyőgi h mekkora egy bunkó fiatalok vannak, nemtudják átadni a helyet és csak azért, hogy ülhessenek bekötik magukat stb. Nagyon kiakadtam és nembirtam magamban tartani(nagy a szám az tényxD) ezért mondtam neki h állitson már magán mostvolt autóbalesete és nem pöoénbol kötötte be magát mivel 1hete jött ki a korházbol... erre igy fintorog rám az öregasszony és elkezdi hogy nekem mi közöm van hozzá.. mondom annyi ba****g, hogy ha volt arra időd h orákig állj a tükör elött hogy kifesd magad ilyne ocsmányra 20 kg sminkel, hogy fiatalabnaktünj akkor arra is legyen időd h állsz a villamoson és egy fiatal,töröttlábu lánynak nem szolsz be h nem adja át a helyet.. Még a nő engem kezd el kiosztani h mert te szbb vagy.. mondom hát szerintem egy kis fekete tussla öszvissz szebbvagyok mint te ennyi vakolattal erre a nö elkezd lökdösni h én h viselkedek az idősekkel..mondom oké nyugi nem ütöm meg mégiscsak egy öreg. de mondom neki h legalább nemvagyok ilyen tapintatlan k****g:D aztán kb az egész villamos elkezdett neki pampogni az beszolt h a k.anyukátok:D aztán szépen bemutattam jóközel az arcához.. fogta aztán lezsált a villiről:D

Öregek? Ki érti őket? Nekik semmi sem jó...:/

Egyszer leállított egy szomszéd néni beszélgetni a tűző napon, kedves kis aranyos néni, szoktam látni a sarkiboltban gondoltam nem lesz gáz, ha folytatunk egy rövid "eszmecserét". Madj' 2 órát álltam támasztva a biciklimet, néhány házra az otthonomtól...többször is kijelentettem, hogy ideje indulnom, de még mindig az elhunyt férjéről beszélt. Mire hazaértem csak annyi erőm maradt, hogy paff bedőljek, másnap már nem tudott köszönni...

Egyszer egy olyan busz jött - távolsági -, aminek rossz volt a csomagtartójának az ajtaja, mindig kinyílt, ezért felvittük az utastérbe az utazókat. Jobb esetben minket hamarabb felengednek, mert négy órát utazunk, és olyankor be tudjuk tenni a táskát az ülés alá. Sajnos itt ez nem működött. Felszállt egy csomó nyanya, aki tíz kilométert utazott csak, meg egy csomó középiskolás, suttyó cigány, akik persze nyomban elfoglalták az összes ülőhelyet. (Pedig az ő buszuk, ami csak a közeli településekre jár, negyed óra múlva indult volna.) Mi meg tulajdonképpen fél lábon álltunk a busz végében, a táskáinkat egymásra raktuk, és igyekeztünk a lehető legkisebbre összehúzódni.

Erre felszállt egy nagyon ronda banya az idegesítő (tényleg az volt) unokájával, és elkezdett pampogni, hogy mert a mai fiatalok direkt ilyen nagy pakkal közlekednek, hogy ne lehessen elférni, meg különben is, menjünk beljebb, mert ő le akar ülni. (Elöl ültek a suttyó gyerekek, de azokhoz bezzeg nem szólt.) Aztán az unokája leült az egyik srác táskájára.

Velem már olyan is történt, hogy két alföldi kisváros közötti buszon(nem túl népszerű járat) állítottak föl. Általában ugyanaz a 4-5 ember utazik rajta mindig, tegeződnek a sofőrrel, jól ismerik egymást. Én "szökőévben egyszer" veszem igénybe ezt a buszt, amikor hazautazok.

Egy ilyen alkalommal történt, hogy felszálltam, és leültem az első ülésre. (nem a sofőr mögé, hanem a másik sorba)

Szeretek ott ülni, olyan mintha a kocsiban ülnék az anyósülésen. :P

Erre a következő településen felcammog egy néni és elkezd velem veszekedni, hogy ez az ő helye, menjek hátra, mert mindig ő szokott ott ülni.

Gondolhatjátok hogy kiosztottam, mert bosszantott a dolog, nincsenek egy buszon bérelt helyek, legyen akármilyen isten háta mögötti tanyavilág, akkor sincs!!!

Ráadásul mi ketten voltunk csak a buszon!!!!

Nem igaz hogy nem tud szökőévben egyszer más helyre ülni!

Nagyon felnyomta a vérnyomásom, hogy a több száz kilométeres utazás legutolsó fázisában, amikor már csak 30 kilométer úttalan utakon való zötykölődés választ el a rég nem látott családomtól, egy ilyen idióta nyomorodott lelkű barom köt belém egy ekkora semmiség miatt. Kívánom, hogy nagyobb baja ne legyen az életben!

Minél kisebb faluból - vagy itt tanyáról - van a "nyanya" annál jobban uncsizik és annál hajlamosabb az ilyen irreális kötekedésre.

Akinek valódi problémái vannak, nem hiszem hogy leáll azon vitázni hogy egy székkel odébb vagy idébb kell ülni.

-----------------------------------------------

Amúgy fiatal nőként engem is mindig felállítanának. De igazából nem gond, mert ha le tudok dolgozni 8-10 vagy több órát állva, akkor nem fél óra állva buszozástól rokkanok meg. Mi az a fél óra a munkanaphoz képest? ;)

Bécsben szoktam legtöbbet tömegközlekedni, és ennek megvan az az előnye, ha valaki nagyon irritál, eljátszom a németül nem tudó turistát, aztán had mondja a magáét, legalább tisztul a feje.

De tök érdekes, Ausztriában idáig a kamaszokkal volt inkább problémám a járműveken. Érdekes...

De löktek már le villamosról Budapesten (lefejeltem egy oszlopot, egy járókeretes néni volt, egy boxoló fizikai erejével felvértezve), és akartak már meglincselni Szolnokon, amikor a buszra várakozók előtt feltárult az ajtó, megindult a tömeg. Nahát, ez egy tipikus "déli busz" volt piacnapon. El lehet képzelni, hogy nénikkel-bácsikkal volt tele az egész. Én voltam az egyetlen fiatal a tömeg közepén. Iszonyatos erővel nyomtak hátulról. És az előttem lévők - sőt még a sofőr is - elkezdtek veszekedni, hogy ez a fiatal mit nyomakszik. Miközben én voltam a szenvedő alany, hiszen engem nyomtak előre.

-----

Komolyan mondom, nem értem, az én fejembe nem fér bele, miért olyan élet-halál kérdés ez a buszon ülés, mondjuk fél órára. Van hely, vagy ha nincs, jön a következő busz (a ráérős nénikéknek mondom).

A másik meg, hogy aki tud nyomakodni, szaladni a buszhoz, az tud egy 10-20 percet állni is. Főként az alföldön, sík vidéken, ahol azért nem kell kirepülni az ablakon a szerpentinen a kanyarban.

Másik kedvenc, szintén a négyórás buszútra várván. Reggel fél hétkor indul mindig a busz hazafelé (meg délután négykor, oszt viszontlátásra, több busz nincs). Én szépen korán már a buszvégállomáson voltam, reggeli péksütivel meg kisdobozos tejjel felszerelve + utazótáska meg laptoptáska. Szépen beálltam a hatos álláshoz, hogy majd érkezik a busz, akkor az elsők között szállhassak fel, ha már úgyis korán keltem, rövid a hétvége és sokba kerül a jegy.

Mögöttem szaporodott a nép, beállt a busz, csomagtatrót kinyitottuk, pakkot beraktuk, léptem volna a busz lépcsőjére, mikor a semmiből ott termett két bottal felszerelt néni. A botot maguk körül lengetve utat csináltak, én meg szégyelljem magam, hogy egy idős elé ember tolakszom, mikor fiatal vagyok, meg ő különben is siet. (Egerből Füzesabonyba sietett, míg én Egerből Gyulára.)