Megállja a helyét ez az elmélet?

21:27

"Informatikusnak tanulok"

Helyes.

"de egyáltalán nem élvezem, sőt már-már utálom"

Ezt csak bebeszéled magadnak, gondolom, mert nem akarsz "csak egy informatikus" lenni. De ez rossz hozzáállás.

Amivel az ember sokat foglalkozik, azt megszereti. Amit megszeretett, azzal sokat foglalkozik. Az informatika érdekes, meg egyébként szinte minden szakma érdekes, ha az ember túl van az alapokon.

"Ez most eléggé úgy hangzik, mintha az élet egy unalmas séma lenne"

Nem. Tudod, mi hangzik sematikusan? Amit most mondasz.

Az élet egyszerű. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy ha pl. sikeres akarsz lenni (ez jelentse pl. azt, hogy sok pénz, nagy autó, nagy ház, nagy nő), akkor egyszerű a megoldás: sokat kell seggelni egy piacképes szakon, utána meg elmenni dolgozni egy jó helyre. Vagy ha van hozzá tehetséges és kezdőtőkéd, akkor üzleti vállalkozásba fogni. Tehát nem "keresni önmagamat" meg "kifürkészni a világ értelmét" és a többi, hanem nekiállni, oszt' sikeresnek lenni.

Miért magyarázom, hogy 1x1=1? Hát nem akar mindenki sikeres lenni? Vagy nem mindenki ugyanazt akarja? A válasz az, hogy nem.

Egyébként önmagáért akarni az "izgalmas"-ságot nem helyes, csak akkor, ha erről konkrét elképzelésed van. Ha pl. azt érted a "sémák" előli menekülésen, hogy te 10-20 különböző dologgal akarsz foglalkozni, vagy 20-30 helyen akarsz élni, vagy nagyon sok emberrel akarsz megismerkedni, az OK. De akkor ahhoz is hozzá kell fogni, és céltudatosan, módszeresen csinálni kell. Vagyis ez is egyszerű.

"Miért baj az, ha valaki többet akar annál, hogy csinál 1-2 gyereket és megöregszik, majd meghal?"

Ez nem baj. Én viszont vigyáznék a "több" használatával. Sokan pl. "kevesebbet" csinálnak annál, amit felsoroltál. Vannak, akik "többet". És vannak, akik "mást".

23:52

"csak egy informatikus lennék"

Mindenki egy valami. X csak egy festő, Y csak egy szobrász, Z csak egy hentes, B csak egy buszvezető, C csak egy filozófus, D csak egy bakter (mert azt talán te se gondolod komolyan, hogy egy festő vagy filozófus csak attól, hogy más a szakmája, különb lesz egy bakternél).

Ha nem vagy "csak egy" valami, akkor még annyi sem vagy, mint ők, mert konkrétan egy senki vagy.

"In der Beschränkung zeigt sich erst der Meister" (asszem Schiller, de lehet, hogy Goethe)

Sajnos az embernek valamivé kell válnia, ami veszteségekkel jár. Aki minden, az sajnos senki. Aki valami, az sajnos lemond sok minden másról. Ez van.

Úgyhogy legyél nyugodtan informatikus, teljesen jó szakma egyébként. Nem kell hozzá hajolgatni, se a hidegben egy tetőn állni, nem kell hozzá emelni, nem kell hozzá erős tüdő, se jó szem. Kell hozzá gondolkodni, bár nem félelmetesen sokat.

"Csak netezés, filmnézés szinten foglalkoztat."

Az emberek nagy része nem munkabuzі, nem "foglalkoztatja" a munkája a szabad idejében (bár persze van sok workaholic és kevés boldog ember, akinél a munka és a hobby egybeesik). Szóval ez ne zavarjon.

"a filozófia és pszichológia azért érdekel ennyire"

Minden "önmagát kereső" intelligens kamaszt érdekli. És értelmes embert később is érdekli. Egy értelmes informatikus, hentes vagy buszvezető felnőtt korában is olvas, zenét hallgat vagy valami konstruktív hobbyval bír, nem muszáj tévébámuló barommá válni. Társadalmi rétegtől függetlenül. Amúgy természetesen a tévébámulókkal sincs semmi gond, köztük is van annyi jó ember, mint az entellektüellek között.

"AZ miatt szigetelődtem el mert érdekelt a filozófia"

Bizonyos fajta emberektől szigetelődtél el, míg másokhoz közelebb kerültél. Más kérdés, hogy lehet, hogy azokat a másokat most (még) nem találod. Ez lehetséges.

""céltudatosan, módszeresen csinálni" felfogom a szavak értelmét, de ha felkelek innen magam elé nézek és azt mondom "akkor most mi van? mit is kellene csinálnom?" és inkább visszaülök, mert nem tudom."

Akkor most megértetted az egyik legfontosabb különbséget a sikeres és sikertelen emberek között, ugye?

A sikertelen embernek csak álmai vannak, vár, vár, várja a Nagy Fordulatot (majd ha 18 éves leszek, majd ha felnőtt leszek, majd ha leérettségiztem, majd ha lediplomáztam, majd ha nyugdíjas leszek, majd ha meghalok), ami nem jön el, aztán letesz az álmairól. A sikeres embernek is vannak álmai, meghatározza a közvetlen következő lépést, és végrehajtja. Mi akadályoz az utazásban? Nyelvtudás? Akkor már holnap elő lehet venni egy nyelvkönyvet és el kell kezdeni a tanulást. Vagy pénzed nincs? Akkor ki lehet dolgozni stratégiákat olcsó utazásra (pl. olcsó helyre kell menni: az ember 1 hónapot tölthet Bulgáriában annyi pénzért, amennyiért Berlinben 2 éjszakát tud egy hotelben maradni, és vannak még sokkal olcsóbb helyek), vagy lehet szerezni pénzt. Hogyan szerzel pénzt? Akkor nyilván ezt kell megtervezni. Munka? Ösztöndíj? Bankrablás? Seftelés? Stb.

"tanuljak de közben is alkotni kellene már..."

Fő a higgadtság. Lehetőleg apró célok kellenek, amikre valami mindig ráépülhet.

A legtöbb ember semmit se csinál. Hazaér munkából, ledől a tévé elé. Valójában még 3-4 órát simán eltölthetnének valami értelmes dologgal.

Ha te rájönnél arra, hogy mi mozdítja elő a céljaidat, akkor erre fordíthatnál napi 1 órát. Az egy év alatt 365 óra, ami pl. 9 darab 40 órás munkahéttel egyenlő. Ennyi idő alatt meg lehet tanulni alapfokon egy nyelvet, meg lehet írni egy-két tudományos cikket vagy le lehet fordítani egy kisebb könyvet, laikus fül számára tűrhetően meg lehet tanulni egy hangszert, a legótvarabb munkával is meg lehet keresni 150 ezer forintot (ennyi pénzből 1 hónapot lehet utazgatni Európában, ha okos vagy), és sorolhatnám. Ha filozofálsz, akkor ennyi idő elég arra, hogy egy filozófiai kérdést érdemben vizsgálj, elolvasva a szakirodalmát, beszélve szaktekintélyekkel, levonva a következtetéseidet. És mi lesz, ha napi 2 órát töltesz értelmesen!?

A sikeres emberek nagyjából az egész napjukat értelmesen töltik, ezért képesek emberfeletti eredményeikre.

Szóval egy kicsit megnyugszol, felírod egy papírra, hogy mit akarsz elérni, utána hogy mit akarsz elérni rövidebb távon, utána felsorolod azokat a tevékenységeket, amik a célokat előmozdítják, aztán kiválasztasz ezek közül egyet-kettőt és nekiállsz minden halogatás nélkül. És egyből nem lesznek kétségeid, belső válságaid, egyből nem sodródsz és nem kételyek között vergődsz, hanem haladsz.

17:31

"olyas valaki kellene aki kizökkent"

Akkor tud kizökkenteni, ha valamit közösen csináltok. Engem is az tudott pozitív irányban "kizökkenteni", ha a barátaimmal valami közös vállalkozásba fogtunk, de inkább nem részletezem, mibe, mert ez alapján egy viszonylag könnyen azonosítható alak lennék. Nem kell nagy dolgokra gondolni: lehet egy utazás is, vagy lehet valaminek az építése (kísérletezés, barkácsolás), lehet zenei együttes alapítása vagy bármi.

"Valahogy egy távoli fűnyíró hang és ahogy kisütött a nap felidézte bennem"

Proust regényében a martinville-i harangtorony látványa ébreszt a kis Marcelben egész életére kiható érzéseket. Meg a madeleine nevű sütemény :)))

"Nem merek boldog lenni, mert kiszolgáltatottság tesz?"

A boldogság nem tesz kiszolgáltatottá. Ezek zavaros gondolatok. A boldogságtól lehet félni, a boldogságot lehet kerülni. Vannak emberek - sokan, lehet, hogy a többség - akik keresztbe tesznek maguknak, bonyolítják az életüket ahelyett, hogy egyszerűen csak boldogok akarnának lenni és elérnék a céljaikat. Ez az a csapda, amibe nem szabad besétálni.

"Pl mikor olvasok egy levelet, nem fejezem be, hanem átváltok egy másikra, majd annak a felénél visszatérek az előzőre."

Ez egy jellemvonás. Lehet hátrányos is, ha pl. emiatt nem tudod elvégezni, amit elterveztél. Másrészt előnye is lehet, mert az sem jó, ha valaki pl. egy régóta menthetetlen projekthez ragaszkodik hosszasan.

"Én kvázi úgy érzem magam mire hazaérek mint a mosott sz@r, nagyon fáradt vagyok most is és reggel is.."

Akkor reggel kell kelni (3:30-kor, 4-kor stb.), pár perc tornával kezdeni (háttérzenével és a szobát erősen kivilágítva). kávéval (de ne válj függővé). És akkor, mondjuk ha 7-kor mész munkába vagy iskolába, akkor lesz 2 produktív és friss órád addig, a reggeli csendben, úgy, hogy nem zavar senki. Mivel fogod eltölteni? Csak rajtad múlik.

Csak akkor leszel sikeres ember, ha úgy élsz, mint egy sikeres ember. Pont most olvastam egy politikus önéletrajzát (hogy ki, lényegtelen, már nagyon öreg), ő minden napot futással vagy úszással kezdett, fiatal korától 70 éves koráig sosem hagyta ki. Felkelt ötkor, hétre már túl volt az aznapi úszáson vagy futáson. Aki sportol, annak nemcsak több lesz az energiája egész nap, hanem az akaratereje is hihetetlenül erős lesz. Az ilyen emberek azok, akik elintézik, megcsinálják a dolgokat, nem pedig csak tűnődnek és töprengenek róluk. De másra is lehet használni a reggelt. Híres írók pl. gyakran írtak reggel 4-5-től 7-ig. Délután az ember fáradt, az az idő arra jó, hogy bambulj. Át lehet aludni az estét és lehet hasznosan használni a kora hajnalt. Úgy kell beosztani a napodat, hogy ne a bambulásnak jusson a legtöbb idő.

"Próbálok belekezdeni néha valamibe, de vagy a félelmeim lesznek úrrá rajtam vagy halogatom"

Mert a jövőre gondolsz, és nem arra a morzsányi dologra, amit azonnal meg tudsz valósítani. Amikor 10 éves gyerek voltam, a haverokkal úgy döntöttünk, hogy építünk valamit (nem mondom mit, mert ez alapján is azonosítható figura vagyok :))), és elkezdtünk köveket odahordani. Egy idő után az építmény - több hónap szórványos építgetés után - egész nagy lett, 3-4 méteres. Persze nyilván képtelenség volt az egész, le is álltunk vele egy idő után. Eltelt azóta vagy 20 év, és az "építmény" maradványai még mindig látszanak. Na most ha állandóan azon töprengtünk volna mi ott 10 évesen, hogy lehetséges-e, amit elterveztünk, akkor nyilván nem kezdtünk volna bele, csakhogy nem mérnökök voltunk, hanem gyerekek, és egyszerűen jó játéknak tartottuk és csináltuk. Szóval olyan nyomot hagytunk hátra, ami 20 év után is látszik. Mert képesek voltunk elkezdeni: megfogom ezt a követ és iderakom. Ez a megfelelő hozzáállás sokszor.

"tedd meg a mindennapi kötelességeid, szerepelj jól és majd az élet elvisz oda ahová való vagy"

De hova vagyok való? Mik a kötelességeim? Mit jelent jól szerepelni? Egyikre sem ad senki kész választ. Ezt magamnak kell kitalálnom. Senki sem ad célokat.

Amíg az ember gyerek, addig mondjuk a szülői elvárások befolyásolják (tanulj, fiam), ezért is mondják sokan, hogy az ember nem is felnőtt, amíg élnek a szülei - de elvileg azért 18 után már felnőttek vagyunk, letárgyaljuk magunkkal, hogy kicsodák vagyunk és mit akarunk, azaz kitűzzük a céljainkat, nem mások vagy a nemlétező "élet" tűzi ki helyettünk.

Az élet nem visz sehova. Egy 18 éves mondjuk dönthet úgy, hogy elvégez egy egyetemet, elvégzi, OK. Az élet oda vitte, hogy az illető diplomás. Akkor elkezd dolgozni. Az élet oda vitte, hogy ő egy alkalmazott (munkás). A következő állomás a nyugdíj, az azután következő a halál. De egyik élet a másiktól abban különbözik, hogy mi van e határpontok között. Mit csinálsz mondjuk érettségi és a halál között? Erre vonatkozólag az "élet" nem mond semmit, nem helyez sehova. Lehet belőled miniszterelnök, alkoholista, nőcsábász, Nobel-díjas tudós, remete, boldog családapa, világutazó, meg még tízezerféle más. Hova "helyezte" az élet 20 éves korában mondjuk Soros Györgyöt, Orbán Viktort vagy Esterházy Pétert? (Soros György éppen koldusszegény emigránsként lakott a nagybátyjánál Londonban, és filozófia szakon tanult. Orbán Viktor éppen elkezdte jogi tanulmányait, remélte, hogy egyszer ügyvéd lesz belőle. Esterházy Péter még nem írt; ő a matek szakot kezdte éppen el.)

"Egy fontos dologról azért még nem ejtettünk szót. A másokkal való behatásról."

Mondjuk ott vannak az atomok. Vannak vegyértékeik, amelyekkel bizonyos más atomokhoz tudnak kapcsolódni. Egyes atomokkal nem regálnak, másokkal viharosan reagálnak, másokkal békésen egyesülnek. Molekulák jönnek létre. Sokféle kötés elképzelhető, és sokféle vegyület keletkezhet. Az ember komplexebb egy atomnál, és ennek megfelelően más emberekkel igen sokféleképpen kapcsolódhat és sokféle "vegyületet" hozhat létre. Erről aztán igen vastag könyvek léteznek, hogy ki kivel milyen szempontból hogyan illik össze, pl. hogyan lehet különböző típusú emberekből egy jó csapatot összeállítani egy munkahelyen, vagy hogyan lehet jó házasságot kötni. Ez nagyon bonyolult, és a legjobb, ha az ember próbálkozik és tapasztal.

"Tartózkodjunk a tettektől?"

A nagy baromságoktól igen, de amúgy inkább ne. Ugye annyi vagy, amennyit cselekszel. (A másik nézet szerint pedig minél többet cselekszel, annál kevesebb vagy, mert minden döntéssel valami mellett döntesz és végtelen sok dolog mellett NEM döntesz - de szerintem legyen inkább félig tele ez a pohár).