Megállja a helyét ez az elmélet?

Nem. Ha csak a szabadidejében marad otthon,azért még jár emberek közé,iskolába,munkába stb. A személyisége pedig még jobban is fejlődhet,mintha állandóan eljár máshová. Olvas,tanul stb.

18-20 évesen pedig nem fog olyan helyekre járni,ahol csak 14 évesek vannak. A saját korosztályába pedig elég hamar beilleszkedhet.

"Szóval hogyha valaki 20 éves korától nem jár sehová, majd 25 éves korában újra elkezdi, akkor kvázi egy 20 éves szintjén ragad?"

Még akkor sem "ragadna" ott, ha azt az 5 évet egy tiszta üres cellában töltené (bár ekkor mindenféle betegségek felléphetnének).

Ha valaki "nem jár sehová", de azért másokkal érintkezik (pl. családdal), illetve van valamiféle élete (dolgozik, olvas, tévét néz stb.), akkor egyáltalán nem "ragad meg" semmilyen "szinten".

"szocializálódást"

A szocializálódást nem lehet kizárni, az megtörténik, kivéve, ha valaki lakatlan szigeten vagy egy elzárt cellában él. Amiről te beszélsz, az a "socialize" angol szó hibás fordítása. Magyarul a "socialize" nem szocializálódást jelent, hanem azt, hogy "társasági életet él".

"a 40-50 éves korosztály nagyon megvan egyedül"

Ez egy ugyanakkora általánosítás, mint az, hogy a 20 éves meg nincs meg.

Ez azért nagyon túlegyszerűsítő "elmélet" szerintem, mert úgy kezeli a személyiséget, mintha az egyrészt csakis a szociális kapcsolatok, azon belül a "szabadidős" szociális kakapcsolatok, haverok függvénye lenne; másrészt pedig azért, mert úgy kezeli az ember személyiségfejlődését, mint aminek szigorú "kötelező" menetrendje, programja és sorrendje van. Erre a feltételezésre ugyan nem támaszkodsz nagyon szigorúan, viszont az, hogy ilyen "törvényszerűen elvárható" átalakulást feltételezel 20 és 25 éves kor között, aminek az esetleges elmulasztása "lemaradásként" értelmezhető, az arra enged következtetni, hogy mégiscsak ilyen egyenprogramként gondolkodsz a személyiség alakulásáról.

Én nem értek az egyenprogram elképzeléssel egyet, sem azzal, hogy a szociális kapcsolatoknak ennyire mindent eldöntő szerepe lenne. Illetve úgy gondolom, hogy úgy általában a minket érő hatások természetesen nagyon erősen meghatározzák, hogy hogyan változunk, milyenek leszünk, és ha valakinek az életét 99 százalékban a haverokkal való együttlógás teszi ki, akkor őt természetesen legerősebben a haverokkal való kapcsolat fogja alakítani. De ha valakinek meg a könyvek teszik ki az életét, akkor őt meg az fogja formálni. Másmilyenre, mint hogyha a haverok formálták volna, ez biztos, és ezért aztán más "folytatásra" is lesznek "alkalmasak", de hogy ez egy ilyen lépcső lenne, amin be lehet ragadni... ezt nagyon durva leegyszerűsítésnek tartom.