Megállja a helyét ez az elmélet?
Ha valaki izolálódik évekre a társadalomtól, a kötelességeit kényszerből végzi, nem jár el sehová szabadidejében csak otthon van, annak megállhat a személyiségfejlődése arra a bizonyos szakaszra amikor izolálódott?
Szóval hogyha valaki 20 éves korától nem jár sehová, majd 25 éves korában újra elkezdi, akkor kvázi egy 20 éves szintjén ragad?
Még érdekesebb ha mondjuk erős fejlődési szakaszt veszünk, ha valaki 14 éves korától nem megy sehová, majd 18-20 éves korára elkezd, akkor egy 14 éves szintjén kezd el mindent?
Én úgy vélem kicsit bonyolultabba ennél, hiszen az egyedül eltöltött idő alatt szellemileg talán fejlődhet az egyén, de a normál valós szocializálódást vajon ki lehet e ilyen mértékben zárni fiatalon, mert a 40-50 éves korosztály nagyon megvan egyedül, de gondolom ehhez kellett a fiatalkori "kiélés"
érdekes...
válasza:14:52
"Ezek szerint te hiszel valamiféle minden hatás nélküli beteljesedésben?"
Ezt a kérdést nem értem.
"Én konkrétan 1 és fél éve sokkal jobban ki tudtam magamból írni az ötleteimet, filozófiáimat úgy, hogy azt el is ismerték, érdekesnek tartották, most viszont semmi, olyan érzés mintha folyamatosan elbutulnék, pedig semmi káros szenvedélyem nincs a kávé nélkül."
Ennek sokféle oka lehet, meg kell találni az okát, ha zavar. Nem attól függ, hogy jársz-e társaságba.
válasza:06:49
"régi mániám, hogy egyszer csak eltűnök évekre és egy ideig elszigetelődöm és az eltelt idő alatt olvasok, filmeket nézek ilyesmik"
Ez egy elvont elképzelés, amit lehet, hogy nem tudsz megvalósítani. Pl. mert rosszul leszel a társaság hiányától. Hiába hiszed azt magadról, hogy nincs szükséged társaságra, valószínűleg van. (Az emberek 1-2%-a talán ha nem igényli a társaságot.) Az eredmény az, hogy egy ilyen elszigetelt állapotban nem lennél produktív, lehangolt lennél, úgy éreznéd, hogy félgőzzel működik az agyad. A legtöbb embernek (nagyságrendileg 99%) szüksége van arra a stimulációra, amit a társaság jelent. Ez egyszerűen egy biológiai szükséglet.
"de úgy vettem észre, hogy ebben a környezetben(?) már nem tudom hasznosítani az olvasottakat, azaz, mintha nem fejlődtem volna"
Az, hogy mi a hasznosítás meg mi a fejlődés, az relatív. Valamilyen célkitűzéshez képest lehet értelmezni a hasznosságot, és valamilyen értékskálához képest a fejlődést.
válasza:08:31
Igen ez valószínűleg igaz. Már évek teltek el társaság nélkül, az eredményeim is romlottak, de oka van/volt, hogy nem járok el. Úgy éreztem hátráltattak és még kismillió ok. Az utolsó 2 kialakított "kapcsolat"-om is 2 lánnyal volt, de nem túl sikeresen, mert mindkettőt állítólag "hanyagoltam" ami lássuk be talán igaz is volt.
Viszont a legnagyobb baj az, hogy a célom, az álmom csak abban a "transz"-ban működik amikor elszigetelődöm, az az érzés amit beleképzelek a célomba, több mint valószínű, hogy az egyedüllét transza idézi elő.
11:35
Rengeteg filozófia megértéséhez el kell szigetelődnöd, és pont, hogy az emberek közé menés hátráltat némely esetekben, de értem mire gondolsz.
válasza:15:25
"Igen ez valószínűleg igaz. Már évek teltek el társaság nélkül, az eredményeim is romlottak, de oka van/volt, hogy nem járok el."
Ugye ez így a levegőben lóg, mert a "társaság" szót is lehet egypárféleképpen érteni, meg az "eljárni"-t is.
Aki "eljár", az még nem biztos, hogy társaságban van, aki társasági életet él, az sem biztos, hogy ehhez el kell járjon.
Kicsit furcsa az egész kérdésed meg szöveged, ezért is járok ide vissza, mert nem értem, miről beszélsz. Arról van szó, hogy "nem jársz el" úgy, mint a korosztályod, és attól tartasz, hogy ettől valami károsodást szenvedsz?
"Az utolsó 2 kialakított "kapcsolat"-om is 2 lánnyal volt, de nem túl sikeresen, mert mindkettőt állítólag "hanyagoltam" ami lássuk be talán igaz is volt."
Hehe, ismerős :))) Lehet, hogy a klónom vagy.
Barátkozz férjezett nőkkel, ha kell egy bensőséges nőbarátság. És akkor attól sem kell félned, hogy a szexualitás közbejön a maga hülyítő hatásával.
"az egyedüllét transza idézi elő"
Az egyedüllétnek nincs transza. Leszámítva azt, amikor egy izolációs kabinban fekszel (sötét, csend, lebegés a vízben) és hallucinálsz. De szerintem nem erre gondolsz.
Amúgy ha teljesíteni akarsz (írsz? olvasol?), annak megvannak a technikái, hogy hogyan lehet fokozni a teljesítményt. Attól nem jön meg automatikusan a teljesítmény, ha pl. napi 16 vagy 18 órát erre a célra jelölsz meg és minden mást kiszorítasz.
"Rengeteg filozófia megértéséhez el kell szigetelődnöd, és pont, hogy az emberek közé menés hátráltat"
Ez félreértés. Nem teljes félreértés, de nem is bölcs tanács. A filozófiához valóban el kell tudni szakadni "a halandók vélekedései"-től, de ehhez nem kell teljes mértékben izolálódni, mert könnyen lehet, hogy a többi ember nem is olyan hülye, és a szobád magányában mást sem csinálsz, mint újra és újra feltalálod a kereket meg a csőben a lyukat, mert nem tudod, hogy mások már rég mi mindent tudnak.
Ezt most eléggé lesarkítottad, már akartam is kapni pár lementett feljegyzésem után, aztán rájöttem, hogy nemrég mind elvesztek (nem részletezem..) :)
Igazából itt arról van szó, hogy szinte mindennek be lehet bizonyítani az ellenkezőjét. Bármibe belekezdek, van egy nézőpont ami szerint az hülyeség és ha mégis találsz egy olyan dolgot ami szerinted minden nézőpontból jó, az is hülyeségnek és érdektelennek tűnik egy bizonyos nézőpontból, de még nem tudjuk melyik az.
Térjünk ki egy kicsit az egyedüllét "transzára". Az egyedüllét transza, nemmás mint igen erős álmodozás, egy olyan transz amikor semmi külső hatás nem zavar, azon hatást kivéve amit használsz, hogy ezt elérd.
Nem kell nagy dologra gondolni, elég csak egy filmre, ahol beleképzeled magad a főszereplő helyébe. Kicsit bonyolultabb a dolog, de, hogy ezt se oldalakon keresztül keljen kifejtenem, maradok a filmbéli példánál. Amikor nézed a filmet és beleéled magad a karakterbe, akkor tegyük fel, hogy nagyon tetszik, teljesen azonosulni tudsz vele. Ilyenkor létre jön egy érzés, hogy olyan szeretnél lenni, ha a főszereplő egy ügyvéd, akkor az, ha egy orvos akkor az, ez lényegtelenek most, ami a lényeg, hogy az érzés koránt sem biztos hogy azért jött létre, mert átélted azt mint a szereplő és olyan akarsz lenni mint ő, hanem lehet, hogy csupán kellemes szobahőmérsékleten a kényelmes ágyadban nézel egy jó filmet. Na viszont ha ez heteken át tartó állapot (tegyük fel, hogy beteg vagy és otthon maradsz és beleéled magad) és a valóságba való visszatérésnél nincs meg az az érzés ami a karakterbe való beleéléskor megvolt, akkor mélységesen el leszel keseredve... ego kiléptél a transzból.
Erre értettem az egyedüllét transzát.
Végül a filozófia. Kicsit abszurdnak fog hangzani, de egy ilyen fázisomban körülbelül fél éve nyáron, amikor is több mint 1 és fél hónapot töltöttem egyedül(leszámítva az ebédeket, de nem folytam beszélgetésekbe, azaz nem szakadtam ki a gondolatmenetemből) teljesen kiveséztem magamban az összes eddig ismert nézetet és rájöttem, hogy nincs semminek semmi értelme. Tudom, és itt most felhívom a figyelmet, hogy Tudom, hogy ez abszurd, de akkor és ott, teljesen igaz volt, a szín tiszta igazság, ezt bárki kérhetné nem tudnám bebizonyítani vagy elmagyarázni, de önmagának az életnek, semmi de semmi értelme, ez akkor OTT világos volt számomra és elégedettséggel is feküdtem le aludni akkoriban. Nem menekültem semmi elől, az életem sem volt olyan borzalmas, hogy bekattanjak vagy ilyesmi, egyszerűen rájöttem és tudtam.
Bárki bármit mond, akár te, akár én, akár egy Nobel díjas fizikus az csak egy vélemény EGY vélemény. Az, hogy melyik véleménynek hisznek többen.. nos az csak a vélemény kimondójának elszántságától és akaratától függ, na meg jó emberismeretétől. Röviden manipulálás.
Szerintem ezeken már sok ember elgondolkodott, de rengetegen (és ez teszi ki a nagy többséget) még nem, és én ezekhez hasonló dolgokon szoktam elmélkedni, nem találmányokról, bár azok is érdekesek. :)
sajnálom ha hosszú lett
válasza:16:58
"Na viszont ha ez heteken át tartó állapot (tegyük fel, hogy beteg vagy és otthon maradsz és beleéled magad) és a valóságba való visszatérésnél nincs meg az az érzés ami a karakterbe való beleéléskor megvolt, akkor mélységesen el leszel keseredve... ego kiléptél a transzból.
Erre értettem az egyedüllét transzát."
Írni intenzívebb élmény, mert az írás strukturálja a képzelet csapongását, és az egész tart valamerre. Én a helyedben írnék, az jobb eséllyel alakítja élménnyé azt, ami az álmodozás szintjén kissé összefüggéstelen és kétdimenziós.
"fél éve nyáron, amikor is több mint 1 és fél hónapot töltöttem egyedül(leszámítva az ebédeket, de nem folytam beszélgetésekbe, azaz nem szakadtam ki a gondolatmenetemből) teljesen kiveséztem magamban az összes eddig ismert nézetet és rájöttem, hogy nincs semminek semmi értelme."
Van ilyen. De nehogy azt hidd, hogy ez a filozófia végeredménye. Ez a kezdete, így szokott kezdődni.
"Tudom, hogy ez abszurd, de akkor és ott, teljesen igaz volt"
Nem abszurd, aki ért a filozófiához, az tudja, hogy mi ez.
"Bárki bármit mond, akár te, akár én, akár egy Nobel díjas fizikus az csak egy vélemény EGY vélemény."
Ismétlem: ez a kezdet a filozófiában, nem a vége. Nem foglalkoztál még komolyan a filozófiával, ugye? Lehet, hogy lenne hozzá érzéked egyébként.
"Röviden manipulálás."
Eh, ne hígítsd fel az előbbi állításaidat. radikálisabb arról beszélni, hogy minden tökértelmetlen, mint arról beszélni, hogy az emberek manipulálják magukat meg egymást. A manipulálás pszichológia, szociológia és politika, azaz eggyel puhább (magasabb) szint, mint a filozófia.
"Szerintem ezeken már sok ember elgondolkodott"
Már Szókratész is azzal kezdte, hogy "tudom, hogy nem tudok semmit", és aztán azzal folytatta, hogy igyekezett rávenni másokat arra, hogy belássák, ők se tudnak semmit.
Jacobsen Niels Lyhnéjében van egy házitanító, egy jelentéktelen kis emberke, aki mindenkinél bölcsebb, és megsemmisítette magában már az összes többi ember minden nézetét. Kissé leereszkedő jóindulattal van a világ iránt. Kellemes, ártalmatlan figura, senki sem tudja róla, hogy gondolatilag lerombolta a világot, főleg, miután ezt ő sem tartja fontosnak közölni :)))
Az írásról:
Mikor írok sokszor felmerül bennem, hogy ez nem az igazi, lehetne jobb is, a gondolataimban sokkal szebben megfogalmazódik minden, írásban sokszor felülbírálom magam. Mint pl, ez amit jelenleg írok neked százszor jobban megfogalmazhatnám, de most a jelenlegi állapotomban ennyi telik(?) Pedig bizonyos körülmények közt százszor jobban írnék, más körülmények közt ezerszer rosszabbul, most itt ennyire futja. Érdekes.
Ebből a szemszögből teljesen úgy tűnik, mintha véletlenek sorozata lenne, ki mire viszi az életben.
Mit takar a "hozzákezdés a filozófiához komolyabban"?
Meglehet, hogy ez a filozófia kezdete, de elképzelhető, hogy ez a vége is nemde? Drámai lenne.
A manipulációt valóban nem kellett volna belekevernem, viszont az néha nem akaratlagos. Biztosan észrevetted már, hogy vannak akiktől tartanak és vannak akiktől nem, nagyobb tekintély? Nagyobb önbizalom? Nem tudom, de ezekre az emberekre jobban hallgatnak még ha hülyeséget mondanak akkor is és ezt néha észre sem veszi senki, én igen és teszek is ellene néha, de nem mindig van kedvem ha kis dolgokról van szó, de attól érzékelem.
Igen ismerem a Szókratészi módszert, négyszemközt beszélt az emberekkel és fokozatosan vezette rá őket arra amire akarta.
Most őszinte leszek, személy szerint értem ezeket a dolgokat, de nem igazán tudom elfogadni őket, amikor felvetem élőben különböző helyzetekben, úgy tálalom, mintha felháborító lenne, és végül is igen így érzem. Valahogy azt érzem, hogy mind tanulunk, tanuljuk ugyan azokat a dolgokat az iskolában, de ez egy séma és ha ettől elrugaszkodom akkor mindenki azt hiszi, hogy az már rossz vagy ilyesmi. Meglehet, hogy csak gyenge vagyok, de vajon miből meríthetnék erőt?
hmm, ismét elment 1 egész délután a Filóval, bár nem bántam meg, de profitálni nem fogok belőle...
:)
válasza:" Mint pl, ez amit jelenleg írok neked százszor jobban megfogalmazhatnám"
Nem.
Úgy van ez, hogy pl. el tudsz képzelni egy nagyon szép saját festményt. Sőt, dallamot is. Mégsem tudsz festeni vagy komponálni.
Azt, hogy fejben el tudsz képzelni egy szép beszédet, azt még egy világ választja el attól, hogy meg is tudod írni. A képzeletben csak az illúziója jön létre annak, hogy sikerült egy szép beszédet kigondolni.
Ezen a zökkenőn szépen át kell küzdeni magad: nehéz megtenni az első lépéseket a megvalósítás felé, de hamar kifizetődőbb lesz, mint álmodozni.
Egy másik példa: ha valaki bizonyos kábítószereket fogyaszt, az az illúziója keletkezik, hogy belát a világ titkaiba, nagy gondolatai vannak. Ha azonban valaki hallgatja a beszédét, az kiábrándítóan unalmas locsogás. Mivel a drog nem ad valódi felismeréseket és gondolatokat, csak a bölcsesség és a kreativitás illúzióját.
Az álmodozással az a baj, hogy megadja azt az illúziót, hogy az ember szép dolgokat ki tud gondolni, de ez csak illúzió. A megvalósítás ettől még fényévekre van. Az elmélet és gyakorlat viszonya közel sem egyszerű dolog.
Amúgy ha leülsz írni (rendszeresen), akkor előbb-utóbb tudsz olyan szövegeket produkálni, amik jobbak, mint amiket amúgy kigondolsz. Visszaolvasva régi szövegeket néha meg fogsz lepődni, hogy azt te írtad.
"Mit takar a "hozzákezdés a filozófiához komolyabban"?"
Rendszeresen. Filozófia =/= elfilozofálgatás.
"Meglehet, hogy ez a filozófia kezdete, de elképzelhető, hogy ez a vége is nemde?"
Nem mondanám. Tartsd magad távol ettől a fajta, kissé affektáló gondolkodástól. Ne ess vissza az elfilozofálgatás álláspontjára :)
"Biztosan észrevetted már, hogy vannak akiktől tartanak és vannak akiktől nem, nagyobb tekintély? Nagyobb önbizalom?"
Igen, de ez pszichológia és politika. Megvannak a törvényei, megvan a tudománya, ha ez érdekel, van egy sor könyv, amit el lehet olvasni róla. Nem kell félni tőle.
"amikor felvetem élőben különböző helyzetekben"
Felveted élőben? Muhahaha, bátor ember :)
"mind tanulunk, tanuljuk ugyan azokat a dolgokat az iskolában, de ez egy séma"
Azzal nincs gond, hogy tanulsz egy sémát. Vagy több sémát. Sémák nélkül nincs gondolkodás. Sémák nélkül nem jönnél rá arra sem, hogy nem szereted a sémákat.
"és ha ettől elrugaszkodom akkor mindenki azt hiszi, hogy az már rossz vagy ilyesmi."
Itt sok kérdés felmerül, pl.: miért rugaszkodsz el? vagy hova rugaszkodsz? stb. Amúgy meg persze számolni kell azzal, hogyha nem azokon a vágányokon halad a gondolkodásod, mint a többieké, akkor ők morcosak lesznek. Az ember így működik, nehezen bírja elviselni, ha mások másképp gondolkodnak például. Ezzel mondjuk nem kell túl sokat foglalkozni, meg azt se gondold, hogy másképp gondolkodni önmagában valami jó dolog és teljesítmény (miközben persze érdekes vagy jó vagy hasznos lehet).
"Meglehet, hogy csak gyenge vagyok, de vajon miből meríthetnék erőt?"
Gyengeség, meg erő, nehéz megmondani, mik ezek. Az őskorban az erő az volt, hogy az ember le tudta bunkózni a vacsorának szánt állatot. A 21. században nem tudom, mi lehet az erő, talán a sok pénz keresése.
"de profitálni nem fogok belőle..."
A filozófia pedig arra való, hogy az ember profitáljon belőle.
Akkor meglehet, hogy az egyedüllét alatt, mivel nem kapsz visszajelzéseket a világtól, ezért hasonló transzba kerülhetsz, na pont ez az az egyedülléti transz amit mondtam.
Hogy gondolod, hogy kifizetődő lenne bármi is, ha a képzeletünkben a legtökéletesebb? Gondolom ezt arra érted, hogy megtalálni miben vagyunk jók, ha elkezdeném MÁR elveszne a varázsa, ami gondolatban még megvolt, ergó számomra legalábbis nem lenne kifizetődő. :\
Hozzákezdés a filozófiához. Könyvek olvasása? Utánajárni filozófusok életének? Ilyesmire gondolsz?
Utánanéztem már a pszichológiai tekintélynek, például ma is történt egy ilyen dolog velem. Amikor primitíven beszélnek hozzád (olyan hangnemben, nem részletezem) akkor több választásod van, ha engedi az ego-d akkor ignorálod, vagy a másik, hogy ugyanolyan primitíven válaszolsz, nos én ezt tettem. Ilyenkor azonban felmerül a kérdés, hogy téged is primitívnek néznek avagy sem. A válasz nyilván igen, annak néznek és szomorú dolog, de az ignorálás sem a legjobb megoldás...
Igen felvetettem számtalanszor már. :) És tudom, hogy hülyeség/hülyeség volt, de egyszerűen belül késztetést érzek rá, de természetesen ezeket sem azzal a stílussal tudom előadni, mint amivel szeretném, vagy amivel elképzelem..
Profitálni, de hogyan? Tudásban... Olvasni, utána járni dolgoknak. Én mindig úgy vagyok vele, hogy bármi is legyen hatással rám elmúlik, ha csak nem kapok újabb "adagot". Ez nálam körülbelül, úgy van, hogy visszatérnek a démonjaim napközben, majd délutánra idehaza újból lángra kap bennem ez az "izgalom" az elméletekkel kapcsolatban, de mostanában főleg úgy tűnik, hogy nem tudom hasznosítani őket az életben. Persze erre is megpróbáltam magyarázatot találni, hogy "talán csak nem voltak olyan események ahol alkalmazhattam volna őket" vagy "nem megfelelő emberekkel vagyok körülvéve" és még sorolhatnám, de egyre inkább világossá válik, hogy ezek csak kifogások és a baj ott van, hogy tényleg képtelen vagyok bármit is a javamra fordítani.. itthon úgy érzem mindig, hogy menne. Érdekes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!