Megállja a helyét ez az elmélet?

19:11

"Hogy gondolod, hogy kifizetődő lenne bármi is, ha a képzeletünkben a legtökéletesebb? Gondolom ezt arra érted, hogy megtalálni miben vagyunk jók, ha elkezdeném MÁR elveszne a varázsa, ami gondolatban még megvolt, ergó számomra legalábbis nem lenne kifizetődő. :\"

Nem így van. A képzelet ugyanis nem olyan erős, mint a tapasztalat. És még egy ennél komolyabb különbség is van.

Az tudniillik, hogy ha létrehozol egy produktumot (egy tárgyat, írásos feljegyzést, vagy akár egy barátságot, szerelmet, házasságot, gyereket, világuralmat vagy kalandot, egy hegy megmászását vagy egy kidolgozott izomzatot), az azzal létre van hozva és helyben van. Nem lehet utólag meg nem történtté tenni.

Azaz minden, amit utána produkálsz, ráépül vagy mellé épül. Ha te egyszer megmásztál egy hegycsúcsot, vagy egyszer szeretkeztél egy nagyot, vagy egyszer Nobel-díjat kaptál, akkor az már egy tény, ami mindig jelen lesz. Minden, amit utána csinálsz, az ráépül erre. És minden pillanatodat az a tény fogja színezni, hogy ezek a ténylegesen létező eredmények megvannak.

Az álmodozásban bármikor elpusztíthatod a világot, és újat teremthetsz. Akár óránként. A probléma az, hogy egyrészt ez mindig fakóbb a valóságnál, a másik probléma az, hogy a tudatod mindig ugyanonnan indul. Nem egy másik szituációból, hanem mindig ugyanonnan. Elképzelheted magadnak a tökéletes boldogságot, a tökéletes tudást, a tökéletes hatalmat is akár, de ha másnap is elképzeled, annak a tartalma semmivel sem fog többet adni. Mivel az álmodozásban nem ütközöl valóságos akadályokba, és nem építesz ki valóságos változásokat, ezért egyhelyben jár a képzeleted. Hamar kiderül, hogy elég üres és stagnáns az egész.

Ellenben ha élsz (dolgozol, játszol, alkotsz stb.), akkor, mivel a lét (is) meghatározza a tudatot, maga a képzeleted is impulzusokat kap, gazdagabb lesz. Egyébként a valóság nemcsak erősebb, hanem gyakran meglepő újdonságokat is tartalmaz a képzelethez képest.

"Hozzákezdés a filozófiához. Könyvek olvasása? Utánajárni filozófusok életének? Ilyesmire gondolsz?"

Hát az is lehet, de általánosságban arra utalok, hogy fegyelmezetten gondolkodni, azaz akarni kilyukadni valahova és igyekezni előre. Mondjuk ha valaki tényleg egy problémára kíváncsi, akkor úgyis egy idő után pl. utána is olvas. Ha csak affektálja a filozofálósdit, akkor persze nem.

Mondjuk valaki beleütközik a szabad akarat problémájába, elkezd érdeklődni iránta. Az egy szint, ha azt mondja, hogy "hát, lehet hogy van, meg lehet hogy nincs", meg az is egy szint, hogy "hát szerintem nincs" vagy "hát szerintem van". Ezt a szintet hívják véleménynek. Véleménye mindenkinek mindenről van. Vannak aztán megalapozott vélemények, pl. valaki már védeni tudja az álláspontját. De ha eddig eljutott, akkor már sok-sok ellenérvet is tud felhozni, és így tovább. Igazából idővel egyre kevésbé lesz az illetőnek véleménye, mert a filozófia nem az, hogy véleményem van, hanem az, hogy már túl vagyok a véleményeken. Előbb-utóbb óhatatlan, hogy elolvasson a témáról 1-2, később 1-2 polcnyi, később 1-2 száz könyvet. Mármint attól függően, hogy mennyire mélyen kíván foglalkozni a témával. Természetesen meg lehet állni ott is, hogy "nem tudom", meg lehet állni ott is, hogy "szerintem ez így és így van", meg meg lehet állni ott is, hogy az ember végső álláspontjának kifejtése 200 oldalt vesz igénybe.

Ezt végülis eldöntheted, hogy mennyire akarsz elmélyedni egy témában. Csak annyit mondtam, hogy látod, hogy merre nyílnak bizonyos utak, aztán hogy meddig haladsz rajtuk, azt eldöntöd. Nem kötelező filozófusnak lenni, ahogy nem kötelező mondjuk muzsikusnak vagy rendőrtisztnek sem. De ha az ember mondjuk a zenével kezd foglalkozni, akkor ha mélyebbre hatol mondjuk Lagzi Lajcsi szintjénél, akkor előbb-utóbb óhatatlanul dolga lesz mondjuk Beethovennel.

"felmerül a kérdés, hogy téged is primitívnek néznek avagy sem. A válasz nyilván igen, annak néznek és szomorú dolog, de az ignorálás sem a legjobb megoldás..."

Hogy mi a legjobb megoldás, az attól függ, mit akarsz elérni. Egy csomó szituáció van, amikor jobb hülyébbnek tűnni, mint amilyen vagy, máskor meg pont fordítva.

"ezeket sem azzal a stílussal tudom előadni, mint amivel szeretném, vagy amivel elképzelem.."

Sosem az történik, mint amit az ember elképzelt. Az elképzelés és a valóság közötti híd pedig a gyakorlás. Mindenben, a nyelvtanulástól a bunyón át a versírásig és a vasesztergálásig.

"Profitálni, de hogyan?"

A filozófia a gondolkodás tudománya (is), a gondolkodás pedig egy eszköz, amivel a világot kezeljük. vagyis a filozófia egy szerszámkészlet az élethez. Nem a szerszám hibás, ha valaki rosszul használja.

"de mostanában főleg úgy tűnik, hogy nem tudom hasznosítani őket az életben."

Ez csak attól függ, mit nevezel életnek. Nem triviális dolog, hogy mit nevezel életnek, gondolj csak bele, az emberek hányféle dolgot értenek, amikor azt mondják, hogy "az élet". Te mit értesz "az élet"-en? Ha ezt tudod, akkor már közelebb vagy a megoldáshoz.

00:37

"én valahol hiszek abban, hogy mindenre van ellenérv"

Ellenérv mindenre van, max. hibás :))

"mindennek oka van, de szintén nem mindig tudjuk, mi az."

Na, ez pl. nem biztos. Lehet, hogy nincs is olyan, hogy okság.

"Hogyha valamit tapasztalunk, miből tudhatjuk, hogy az abból általunk levont következtetés az alap normális levonható következtetés amit általánosságban abból a dologból levonnak?"

Van egy tapasztalat, levonsz egy következtetést. Nincs olyan, hogy "alap normális", mert az egy tudásszociológiai kategória, nem pedig logika. Persze ha megfigyelsz 100 ezer embert, hogy ők milyen következtetést vonnak le, az alapján meg lehet mondani, hogy mi a "normális", és ez egyébként koronként és tájanként különbözhet. Ami azonban nem jelenti azt, hogy a következtetés szükségképpen hibás vagy nem szabad megpróbálni.

"Mi van a deformációkkal? Azzal, hogy mindenki másképp éli meg? Egy gyerekkori sérelem felszínre kerül és máris másképp éled át az adott dolgot, kihatással lesz az egészre."

Kihatással lesz, de ez önmagában nem probléma. Valamit átélsz bizonyos módon, lehet, hogy gyermekkori traumák miatt furcsán eltorzított módon. Ez is egy adat a sok között. Az is egy adat, hogy valaki máson hogyan szűrődnek át ugyanezek az adatok. Sokféle interpretációja lehet ugyanannak a ténynek, ez is valami, ami színt visz az életbe, de nem látom, hogy gond lenne.

"Sok helyzet adódik, de valami módon, mindig az az érzés tör rám, hogy "ez nem jó, ez nem olyan" és szinte mindig."

Ez egy pszichológiai kérdés elsősorban. Sokféle oka lehet. Nem is olyan könnyű élvezni az életet vagy belevetni magunkat az életbe, mint elsőre gondolnánk.

"Na és itt meg is érkeztünk, hogyan gondolkodjunk fegyelmezetten?"

Pl. kritériumokat állítunk fel. Amit most mondtam, annak volt füle-farka? Mi volt pontosan az értelme? Mikor lenne igaz és mikor lenne hamis? Amit most mondtam, az következik abból, amit előtte mondtam? Vagy ellentmond neki? A logikáról és a módszerességről van szó. Nagyon kevés ember gondolkodik logikusan és módszeresen, természetesen van, amikor a tudós sem így gondolkodik. De az átlagember általában a logika törvényei helyett más törvények szerint gondolkodik, amelyek gyakran nem vezetnek sehova.

"eltervezem, de általában a startnál befuccsol"

Ez meg gyakorlás kérdése. Mint említettem, attól, hogy pl. el tudsz képzelni egy szép cserépedényt, nem biztos, hogy meg tudod csinálni a fazekaskorongon. Hiába tudod az első hangtól az utolsóig elképzelni az Appassionatát, ha nem zongoráztál sohasem, nem tudod lejátszani. A kettő között a gyakorlat teremt kapcsolatot. A való életben mindent gyakorolni kell, mert magától nem jön meg. A csók sem, sőt, a bulizás sem feltétlenül megy magától.

15:11

"életnek én konkrétan azt az állapotot hívom, amikor képes vagy eldönteni, hogy ki vagy valójában és képes vagy felismerni, hogy az adott pillanatban az te magad vagy, vagy csak mások befolyása alatt állsz, ezért viselkedsz úgy ahogy."

Ez így egy kicsit sovány. Az életet általában valami eseménydús izének szokták tartani. Vagy legalább ígéretesnek.

"Life is algid, life is fulgid. Life is what the least of us make most of us feel the least of us make the most of."

Az a téma, hogy "mikor vagyok önmagam", egy kamasz és kora-huszonéves probléma, amit persze így vagy úgy meg kell oldani, meg kell válaszolni, de nem őrzi meg örökké az érdekességét, főleg, mert az "önmagam" ideális tisztaságban nem létezik, az "önmagam" nagyrészt külső hatásokból van felépítve. Csak egy elszigetelten nevelkedő vadembernél lenne így, de ő a legkevésbé szabad, mert az ő énjét meg a biológiai kényszerek építik fel, neki még az a szabadsága sincs meg, hogy legalább kulturális forrásokból építse fel magát. Emellett mindig a körülmények is alakítják "önmagunkat", és körülmények mindig vannak, ezért sosem létezik "önmagunk" a körülményektől függetlenül.

ma 16:00

Erre nem emlékszem, attól persze még lehetett így.

22:03

"csak sajnos amint beülök egy közösségbe (hívjuk csak iskolának) máris befolyásolva vagyok valamilyen szinten"

Ettől nem kell félni, csak akkor vagy befolyásolható, ha engeded. Mondjuk a 100%-os fafejűség sem ajánlható, ahogy a teljes befolyásolhatóság sem. Szelektáld, hogy mikor engeded magad befolyásolni, és mikor nem. Ha kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, okosabb embereket látsz valahol, akkor tőlük tanulni kell, mert tény, hogy valamit tudnak. Tanulni mástól sosem szégyen egyébként, hanem a siker egyik alapfeltétele. Ha nem látsz ilyeneket, akkor nincs mit kitől tanulni, és akkor valóban inkább a függetlenségre kell törekedni. Egyébként ne félj attól, hogy elveszted az egyéniségedet (bár tudom, hogy mennyire rettegnek ettől a 18-20 évesek, én is voltam annyi): igazából kb. 6 éves kortól az ember már meg tudja válogatni, mit enged hatni magára és mit nem. Kb. addig befolyásolható, utána már csak ha hagyja.

"akaratom ellenére és azon kapom magam, hogy nap mint nap úgy érzem mintha egy bizonytalan létsíkon csúszkálnék."

Ennek az is az oka, hogy olyan életkorban vagy (diák), amikor az ember élete a passzív szemlélődésre korlátozódik. Még nem áll módjában a saját kezébe venni az irányítást. Az ember ekkor szükségképpen pontatlan önképpel rendelkezik, nem ismeri még magát tapasztalatból. Ez később, amikor már pl. dolgozol, megszűnik, és élesebb énképpel fogsz rendelkezni. Most is van egy markáns személyiséged, csak nem áll módodban ismerni.

"ha nem merek/tudok semmibe belefogni iskolán kívül, és szinte semmi nem történik velem."

Ezt csak elkezdeni nehéz, utána már megy, könnyen. De az iskolán belül is (ha nem valami pocsék iskola), léteznek lehetőségek arra, hogy az ember kreatív legyen. Az is előny, ha találsz magadnak egy megfelelő barátot, lehetőleg olyat, akiből pont a te hibáid hiányoznak (pl.: akinek az a baja, hogy pesszimista, kritikus, vagy túl elméleti ember, annak egy aktív, a dolgokat előre lendítő, gyakorlatias barátra van szüksége, aki kilendíti a holtpontról és inspirálja. Hasonló funkciója van egyébként nagyban, pl. cégeknél vagy más szervezeteknél, egy jó managernek.) Tehát olyan baráti kört, ami segít az aktivitásban.