Miért nem köszönnek az emberek?

Szerintem nem igaz, hogy a köszönés nem közöl semmit. Azt jelezzük vele, hogy barátságosan fordulunk a másik ember felé.

Én falun nőttem fel, kicsi koromban olyannyira mindenkinek köszöntem, hogy amikor bementünk valami nagyobb városba, már szóltak a szüleim, hogy azért nem kell mindenkinek. :) Egyébként fura, de nekem pont itt falunk okozza a legnagyobb gondot a köszönés. Vannak, akiket egyértelműen csókolomozok, de sok embernél nem tudom, hogy letegezhetem-e vagy nem. Sok szüleim korú embert tegezek, de más ugyanilyen korút meg nem. Ez nem mindenkinél ilyen egyértelmű számomra. (Az itteni ált. iskolások viszont tényleg ritkán köszönnek, ez nem tudom, hogy miért van.)

Ezzel szemben, városban egyszerű a helyzet, mert mindenkinek lehet mondani jónapotot, korombelieknek sziát, és kész. (Otthon a jónapotozás kicsit hülyén jönne ki.)

Valaki írta, hogy a hivatalokban milyen bunkók az emberek.

Hát én hadd mondjam a másik oldalt. Egyetemen dolgozom. Van olyan, hogy ügyfélfogadás. Jön be a hallgató, köszönök szépen, jól érthetően (bár ugye ő lép be, neki kellene köszönni), és még csak vissza sem köszön. Ez nem bunkóság?

Azt hiszem kedves anyukájuk nem tanította meg nekik az alapvető udvariasságot.

De ebben szerintem főleg az a szomorú, hogy sokszor észre sem veszik, hogy valami nem stimmel. Hogy gáz, ha valaki köszön nekik, ők meg vissza sem böfögnek.

14:18

Nem ügyfél és ügyintéző közötti viszonyra gondoltam, hanem kollegák között sem nagyon divat, legalábbis jópár helyen jártam, ahonnan úgy jöttem ki, hogy "tyű, de jó, hogy nem kell "ezek" között dolgoznom."Szándékosan használtam a szót.

Kérdező, megkérdezhetem, hogy mi a foglakozásod?

Köszi a választ.

:)

Na jó, ennyire komolyan venni ezt a köszönés-nem köszönés témát már kicsit azért túlzás szerintem.

Én mindig úgy vagyok vele, hogy ha új helyre kerülök dolgozni, akkor első perctől fogva, akivel az épületben találkozok, mindenkinek köszönök, mert csak "munkatársak" vagyunk valamilyen szinten, még ha azelőtt nem is láttunk egymást soha. De ha valaki nem viszonozza, hát nem, akkor vele nem haverkodunk annyira. Eladókkal szintúgy, nehogy már az befolyásoljon abban, hogy veszek/nem veszek meg valamit, hogy az eladó köszön-e. Panaszkönyvbe be lehet írni, hogy nem "vásárlóbarátak", ha nagyon akadékoskodni akar valaki.

Úr isten, azért nem vérre megy a köszönés téma. Szerintem egyetlen köszönésnek van értelme, a Jó napot/reggelt/estét/éjt kívánoknak, ha az ember nem csak betanult szövegként mondja, hanem valóban jó napot kíván a másiknak.

A sziának tényleg semmi értelme.

Esetleg még a viszont látásra... de ez megint csak betanult szövegként van mondva.. Tegyük föl, hogy az ország másik pontján vagy, vonatállomáson megkérdezed a kalauzt, hogy melyik vonatra kell felszállnod, és viszont látással köszönsz el, pedig nem feltétlen akarod nagyon újra azt az embert látni :DDD

Meg ha felhív egy telefonos közvéleménykutató, attól is viszont hallással köszönsz el, pedig lehet 10 percig zaklatott :D

Azoknak üzenném, akik szerint köszönni fölösleges:

Az életben nem minden csak a praktikumra alapszik!

Nem azért köszönünk, mert az egy hasznos, praktikus vagy logikus dolog, ahogy szerelmesek sem azért vagyunk, mert logikus vagy praktikus, hiszen, ha úgy lenne, nem lenne ennyi válás.

Azért köszönünk - még akkor is, ha csak egy sziát lökünk oda - hogy a másik fél tudja: barátsággal közelítünk, nem akarjuk bántani, és ha Ő segítséget akar tőlünk kérni, akkor nyugodtan odajöhet hozzánk. Ez még az ősi időkből maradt vissza, amikor emberekké kezdtünk válni/kulturálódni kezdtünk, akkor jelezni kellett valahogyan, hogy nem vagyunk riválisok a törzsben.

A másik oka a köszönésnek, hogy jelezzük: megérkeztünk, ott vagyunk, vagy észrevettük, hogy megérkezett a másik, tehát kvázi azt jelenti: Nem sz@rok a fejedre, tudomásul vettem a jelenlétedet.

Egyszer volt egy másik kérdésnél egy komment, hogy mi a francnak kellene átadni egy terhes mamának a helyet a buszon, ha egyszer ő vállalta a gyereket, minek kéne akkor osztozni a szenvedéséből, amikor semmi köze a gyerekhez? Na ez sem praktikum, hanem emberi gesztus, ahogy a köszönés is.

A köszönés valamilyen szinten hozzájárul az emberi közösségek kialakulásához és fennmaradásához. Jelzi a másik idegen felé: embertársad vagyok, számíthatsz rám, ha mondjuk nem tudod, hol van a mosdó az épületben, ami az új munkahelyed.

Persze nem kell mindenkinek köszönni, aki szembe jön velünk az utcán, de ha egy adott szorosabb társadalmi közösségbe tartozunk (kollégák, osztály, énekkar, oviban szülőtársak, lakóközösségi tagok, stb.), akkor igen!