Szerintetek bunkó a magyar társadalom?

2 dolog jutott eszembe, az egyik, hogy mindenki maga építi a közvetlen környezetét és olyan embereket "kap" maga köré, amilyen ő is valójában. Azok mondják a másikra hogy bunkó, akikről a másik ugyan ezt mondja, gondolja.

Szerencsére az én köreimben nagyon kevés ilyen ember van, kifejezetten bunkó nincs is. Se a munkahelyen, se a házban (társasház), se a családban, sem a baráti társaságaimban. Inkább kedvesebb, előzékenyek az emberek körülöttem, mint bunkók.

A másik, én a közösségi médiából és a közösségi oldalakból tapasztaltam meg, hogy mennyi és milyen ember van. Sem vidéki gyermek és fiatal felnőttként, sem a fővárosban az elmúlt 10 évben eltöltött idő alatt nem találkoztam még annyi rosszindulattal és bunkósággal, mint a kommentek között a közösségi oldalon egy nap alatt. És visszakanyarodva az előző ponthoz, soha sem az én ismerőseim írják azokat a bizonyos megjegyzéseket. Szerencsére.

Így a válaszom, nem tudom. :D

Öreg bölcs üldögélt a Korintusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.

– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.

– Athéni vagyok.

– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.

– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

– Nincs szerencséd! Korintusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korintusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem ki büszkeséggel az utas.

– Nagy szerencséd van! Korintusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd ! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

– Nagyot csalódottan benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

(olyan embereket "kap" maga köré, amilyen ő is valójában)

Naiv szűk látókörű felfogás. Akkor ki se lehet menni az utcára? :D

Sajnos nem tudok egyet érteni pár hozzá szólással. Sokszor segítettem, segítek másokon és előbb vagy utóbb mindig az emberbe döftek. Hát erről ennyit.

"(olyan embereket "kap" maga köré, amilyen ő is valójában)

Naiv szűk látókörű felfogás. Akkor ki se lehet menni az utcára? :D"

Tökéletes önellentét. :D Bónusz, egyetérteni.

Sajnálatos, hogy szituatív individualista egyedek léteznek amelyekből árad a provinciális kultúra,

és ez miatt antagonisztikus felfogásuk miatt fertőzik a környezetüket.

Őket messziről kerülni... :D :D