Miért vagyunk mi magyarok, olyan széthúzó társadalom?
Ez szinte már közhely, de nem véletlenül az. Én magam tapasztaltam, amikor tavaly 3 hónapig voltam kinnt Hollandiában és rengeteg más náció között kellett dolgoznom (főleg lengyelek és törökök között), hogy a magyar a legbúvalbéleltebb, legacsarkodóbb, legzárkózotabb úgy általában minden téren. A török, a lengyel és a spanyol haverjaim állandóan hülyültek, kedvesek voltak minden pillanatukban, a jószándékot le lehetett olvasni az arcukról és annyira szembetűnő volt mikor hazajöttem hogy itt pedig az emberek szeméből a haragot és a gyűlöletet lehet csak kiolvasni. A buszokon, a boltokban, az utcán szinte megfulladtam mikor visszajöttem, annyira szokatlan lett hirtelen az az állandó szorongó, ideges, puskaporos légkör ami az emberek között van.
Az ottani lányok is annyira mások. Tény hogy gyönyörű leányzóink vannak, de olyan flegmák, legalábbis a holland vagy a lengyel lányokhoz képest hogy az ember az ablakon ugrana ki tőlük. Sokkal kedvesebbek voltak kinnt a nők, sokkal elegánsabb stílusuak, műveltebbek és ez a műveltség főleg akkor derült ki amikor beszélgettem velük. Itt magyarországon annyira nehéz ismerkedni, mert a lányok nagy része, és ez lehet fájóan hangzik, de buta mint a föld és csak a külsőségekre megy, a pénzre, a fukszra, a felfújt, mű izmokra. Én magam egy 170 centis, vékony gyerek vagyok, de kinnt összejöttem egy gyönyörű, nagyon vonzó, nálam még magasabb, szőke holland lánnyal, mert azt mondta, hogy szerinte nagyon értelmes és jó ember vagyok és ez számit náluk a legtöbb lánynál. Itt esélyem se lenne olyan gyönyörü lánnyal összejönni, mert tuti csak a külső vagy az anyagias dolgokra menne.
Végső soron, mint szülőhazámat, mindíg is tisztelni fogom Magyarországot, de vessetek meg kővel, ha pisztolyt tesznek a tarkómhoz akkor se tudom azt mondani hogy szeretem, annyira elegem van ebből az állandóan fröcsögő, mocskolódó társadalomból.
A kérdésem pedig tehát az; mi álltal lettünk mi ilyenek?
válasza:Rendes magyarázat sajnos nincs erre.
1.Kevert nép.
Ez nem indok mivel például az amerikaiak is kevertek és mégis nagyon összetartóak.
2.történelmi okok
Ez sem elég indok mivel például Lengyelországot is megszívatták mind a németek , mind a ruszkik.A lengyelek mégis összetartóbbak.
Vajon mi történhetett a magyarokkal?
Németország elvesztett 2 világháborút a másodikban kisemmizték , lebombázták ,szétszedték.És mégis talpra állt és Európa leggazdagabb országa lett.
Ott volt és van is összetartás ezért azok akik , németek.
válasza: válasza: válasza: válasza:Azért, mert belénk táplálják a széthúzást. Testvér lesz testvérnek gyilkosa. Sajnos nagyon manipulálhatóak vagyunk, és sokszor be is dőlünk a hülyeségeknek.
Másrészről pedig a helyzetet tudnám okolni. Sajnos a mai Magyarországon nincs igazán minek örülni...:(
Az emberek megkeseredettek, szomorúak, panaszkodnak és kilátástalanok. Ez van.
válasza:Hmm... érdekes válaszok, amiket persze köszönök, de nekem is lennének ehez hozzáfűzni valóim!
Nincs olyan hogy; "mert a vezetőink, ilyenek meg olyanok". Le kéne szerintem arról szoknunk, amihez leginkább a Kádár-korszak szoktatot hozzá minket, hogy az államtól várjuk hogy a szánkba tegye a sültgalambot! Nincs olyan hogy majd a vezető..., csak mi vagyunk, csak én és te és mindannyian, akik nem várhatják se Orbántól, se Vonától a mennyországot, hanem saját magunknak kell, a kicsinyes kapzsi érdekeinket félre téve és összefogva egy jobb, élhetőbb helyet létrehozni, csak saját magunkra számíthatunk és ezt külföldön mindenütt tudják. Nincs itt semmiféle Turáni átok szerintem, csak egy nagy seggberugás hiányzik az egész magyar népnek hogy végre fölkeljen és ne állandóan a múltba révedve, egyhelyben zokogjon.
És mi az hogy; "rosszak a kilátások"? Épp ezért is kellene jobban összetartanunk egyrészről, másrészről sosem volt a magyar jobb és vidámabb mint ma, akármilyenek is voltak a kilátásai. A rossz kilátások vagy sorsok nem Magyarországon kezdődnek, nem is kell fekete-afrikába menni, elég eljutni pl. Albániáig, ahol tized olyan az életszinvonal mint kis-hazánkban. Ismerkedtem kinnt albánokkal és ők aztán tudnának mesélni mi az hogy "kilátástalanság" és mégsem zokogtak mint a fürdősribik, hanem igyekeztek mindíg lazák lenni és vidámak, mint bárki más körölöttünk és nagyon nyitottak és segítőkészek voltak.
válasza:Sajnos, ezt én is így látom. Számomra is érthetetlen, miért lett ez így. Valahogy régebben összetartóbb volt ez a nép / lásd 1956. vagy 1989-es rendszerváltás /.
Kb. olyan 20-25 éve kezdődött ez a tendencia / bár, lehet, nincs igazam /. Az ország mind gazdaságilag, mind morálisan egyre mélyebbre csúszik, és ez szomorú. A folyton jövő-menő kormányok, amelyek csak ígérgetnek és lenyúlják a hatalmas pénzeket, a nagyfokú korrupció ez hatással lehet a hétköznapi emberekre is. Állandó ígérgetés / ez pl. már sok évtizede /, hogy jobb lesz az élet...csak ígéret maradt. Egyre kevésbé bízik a nép.
Meg az is elkeserítő, hogy valamilyen társadalmi csoportot mindig utálni kell. Nyugdíjasok, homoszexuálisok, egyedülállók, szegények, sztárok, kutyatulajdonosok, és még sorolhatnám. Elég az internetes hozzászólásokat olvasni: sokszor elkeserítő, hogy fröcsögnek, irigykednek, rosszindulatoskodnak az emberek / ismeretlenül pláne /. Meg előítéletek szempontjából is sajnos sereghajtók vagyunk.
válasza: válasza:Szinte mindenki hozzászólásában érzek igazságot, de valószínűleg ennél mélyebb gyökerei vannak a dolognak. Nekem most az a gondolat jött, hogy igazából mi magyarok alapjában véve kalandszerető, nyitott és naiv nép vagyunk. Van bennünk valami gyermeki és van bennünk a tudósok és művészek őrületének színeiből is... Kreatívak vagyunk és szeretjük ezt megosztani másokkal...
A történelmünk folyamán viszont ez a naivitás és "tisztaság" könnyen kihasználható volt. Nem tudunk vezetni, minket vezetni kell. Tudunk lelkesedni...nem is tudom hány náció a világon tud ennyire lelkes lenni mint adott esetekben mi...viszont emiatt könnyen megvezethetőek vagyunk, könnyen uralkodnak felettünk... "oszd meg és uralkodj" Ez nálunk kiválóan működik a fentiek miatt. Viszont a hosszú évek alatt a rengeteg csalódás és veszteség kialakított bennünk egy egyre mélyülő bizalmatlanságot és én ebben látom az "acsarkodás" lényegét. Persze ez sokkal jobban is kifejthető lenne, de nem akarok kisregényt írni. Amit én tapasztalok az az, hogy nem vagyunk alapjában véve ilyenek...Hihetetlen hálás tud lenni a magyar a jóért. Én pl. sok emberrel találkozom aki kezdetben bizalmatlan, majd látja a nyitottságom és őszinteségem és hirtelen kinyílik és kedves mosolygós lesz. :) Ez van bennünk alapból.. a többi egy védekező mechanizmus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!