Miért vagyunk mi magyarok, olyan széthúzó társadalom?

Ez szinte már közhely, de nem véletlenül az. Én magam tapasztaltam, amikor tavaly 3 hónapig voltam kinnt Hollandiában és rengeteg más náció között kellett dolgoznom (főleg lengyelek és törökök között), hogy a magyar a legbúvalbéleltebb, legacsarkodóbb, legzárkózotabb úgy általában minden téren. A török, a lengyel és a spanyol haverjaim állandóan hülyültek, kedvesek voltak minden pillanatukban, a jószándékot le lehetett olvasni az arcukról és annyira szembetűnő volt mikor hazajöttem hogy itt pedig az emberek szeméből a haragot és a gyűlöletet lehet csak kiolvasni. A buszokon, a boltokban, az utcán szinte megfulladtam mikor visszajöttem, annyira szokatlan lett hirtelen az az állandó szorongó, ideges, puskaporos légkör ami az emberek között van.

Az ottani lányok is annyira mások. Tény hogy gyönyörű leányzóink vannak, de olyan flegmák, legalábbis a holland vagy a lengyel lányokhoz képest hogy az ember az ablakon ugrana ki tőlük. Sokkal kedvesebbek voltak kinnt a nők, sokkal elegánsabb stílusuak, műveltebbek és ez a műveltség főleg akkor derült ki amikor beszélgettem velük. Itt magyarországon annyira nehéz ismerkedni, mert a lányok nagy része, és ez lehet fájóan hangzik, de buta mint a föld és csak a külsőségekre megy, a pénzre, a fukszra, a felfújt, mű izmokra. Én magam egy 170 centis, vékony gyerek vagyok, de kinnt összejöttem egy gyönyörű, nagyon vonzó, nálam még magasabb, szőke holland lánnyal, mert azt mondta, hogy szerinte nagyon értelmes és jó ember vagyok és ez számit náluk a legtöbb lánynál. Itt esélyem se lenne olyan gyönyörü lánnyal összejönni, mert tuti csak a külső vagy az anyagias dolgokra menne.

Végső soron, mint szülőhazámat, mindíg is tisztelni fogom Magyarországot, de vessetek meg kővel, ha pisztolyt tesznek a tarkómhoz akkor se tudom azt mondani hogy szeretem, annyira elegem van ebből az állandóan fröcsögő, mocskolódó társadalomból.

A kérdésem pedig tehát az; mi álltal lettünk mi ilyenek?