Miért lett ennyire divat tegeződni?

Azért, mert a nyelv folyamatosan változik, pár generációval ezelőtt olyan formulákat használtak, mint a “kend” vagy a “tekintetes úr”, amik ma már nevetségesen hangzanak, most valószínűleg ugyanez történik a magázódással is. A skandináv nyelvekkel ez már megtörtént, ott kb 50 évvel ezelőtt kezdődött és mára teljesen megszűnt a magázódás.

Szerintem egyébként tegeződve is simán lehet tiszteletet megadva kommunikálni, veled egyidős vagyok de egyszerűen hülyén érezném magam, ha kb 45-50 alatti emberekkel magázódnom kellene pl boltban. Hivatalosabb helyeken is elég kínos a velem egyidőssel magázódni, de idővel ott is vissza fog szorulni.

Minjárt jönnek majd a "tegezve is meg lehet adni a tiszteletet" illetve az "angolban csak tegeződés van" - típusú válaszok, úgyhogy én most megelőzöm őket. :)

A nyelv változása mindig a társadalmi változásokat követi. Formálisabb társadalmakban a nyelv is formálisabb. Már legalább száz éve tart az a folyamat, hogy a társadalmi keretek szép lassan lazulnak, és ezt követi a nyelv is.

Néhány példa: bő száz éve a gyerekek minden felnőttet magáztak. A saját szüleiket is. Egy tekintélyalapú társadalomban ez volt a magától értetődő. Aztán ez szép lassan lazult, először csak a szüleiket kezdték tegezni, utána a többi rokont, most meg ott tartunk, hogy a gyerekeim kivétel nélkül minden felnőttet letegeznek, mert nem tudnak máshogy beszélni. Az iskolában még elvárják tőlük elvileg a magázást, de mivel nem hallják sehol, nincs benne gyakorlatuk, nagyon nyögve nyelősen megy nekik, és állandóan elrontják. ("Ági néni, legyen szíves, gyere ide" - meg ilyen borzalmakat hallok tőlük.)

Az általános tegeződés régen csak a gyerekek között ment, aztán szép lassan kiterjedt a többi korosztályra is. Már a 80-as években is azon szörnyülködött egy illemkönyv - Illik, nem illik volt a címe, gyerekkoromban sokat olvasgattam -, hogy újabban 30 éves kor alatt mindenki tegeződik, ami magánéletben nem baj, de ha a boltban tegezi le az eladó a vevőt, "súlyos sértést követ el." Tehát a jelenség már akkor is létezett. Ennek oka az, hogy a mai társadalmunkban a fiatalság nagy érték, és ez mutatkozik meg a nyelvhasználatban is. Amíg általánosan tegeződünk, fiatalok vagyunk.

Hosszan lehetne még erről beszélgetni, de tenni ellene nem igazán lehet.

Igazán nem értelek, akár a nagyszülöd is lehetnék (65 évesen), de engem nem zavar a tegezödés.

Egyszerübb a kommunikáció, a tiszteletadásnak rengeteg más módja van, de a magázás nem feltétlen az, emellett semmi elönye sincs.

Hivatalos helyenek én is elöször magázom az ügyintézöket, viszont egyébként mindenkit megkérek, hogy tegezödjünk, és ebböl még sehol nem lett hátrányom.

Szerintem haladni kell a korral, és nem külsöségeken akadni fenn.

Egyrészt igaz, hogy nem a tegező / magázó formán múlik az udvariasság vagy a bunkóság, de attól függetlenül szerintem igénytelenség, pedig én is 30-as vagyok még. Szerintem az a legszörnyűbb, hogy sok "értelmiségi" fiatal, pl. nem egy bölcsész / nyelvész PhD hallgató ismerősöm is azon a véleményen van, hogy a magázódás "nyűg", és hogy teljesen el kellene hagyni. Pedig ki mutasson jó példát, ha ők sem?

Engem a magázódás sokszor megnyugtat (hivatalos közegben, pl), azt érezteti (bár ez sajnos sokszor csak illúzió), hogy megbízhatok a másikban, mint emberben, mert bizonyos szempontból hasonlóan gondolkozunk.

Persze, ha egy bolti eladó letegez (aki mondjuk csak kasszáz 30 mp-ig), azzal semmi gondom, de ha pl. egy orvos vagy eü asszisztens (akivel már valamivel tartalmasabb ügyet akarok intézni), azzal már igen.

Engem is zavar. Nem is a magánéletben, ott megszoktam, hanem ha az orvosnál, ügyintézéskor, ilyen helyeken tegeznek le. Múltkor pl.orvoshoz vittem a gyereket, és letegezett a doktornő. Nem tudom, miért, de nagyon kényelmetlen volt.

Hoz ez egyébként magával fura dolgokat. Ha lesz iskolás gyereked, látni fogod, hogy a szülők automatikusan tegeződnek egymással. Barátnőm orvos, soha nem tegeződik a betegekkel, de többször előfordult már vele, hogy az iskolaudvaron futott velük össze, és elmondása szerint az mindig olyan kínos. Érthető. Az én fiam meg egy sportcsapatba jár egy nagyon magas rangú politikus gyerekével. Nem beszéltem még a kedves apukával, nem is áll szándékomban, bár gyakran látom. De ha hozzá szólnék, ilyen körülmények között biztos, hogy tegezném.

Nekem a magázódásról mindig ilyen idejétmúlt, úr-szolga viszony ugrik be, ami a modern emberi jogokkal és szociális felfogással nem fér össze. Mintha azok a társadalmi csoportok, akiket magázni kell, de tőlük nem várt el, hogy téged is visszamagázzanak, eredendően magasabb rendűek lennének; idősebbek, orvosok, ügyvédek, papok, főnökök, hivatalos személyek, politikusok stb.

A nagyon formális országokban, ahol rengeteg nonverbális gesztus és egyéb szóbeli formula kapcsolódik ezeknek a lépcsőfokoknak a kifejezéséhez, ott is a tekintélyelvűség az alapja az egésznek, nem pedig az, hogy te kivel vagy bizalmas viszonyban, és kivel nem.

9-es vagyok:

Mintegy, "a hülye paraszt nehogy már egyenrangú szintre tegye magát a földesúrral, a közrendű a nemessel, az alkalmazott a főnökkel, a gyerek a szülővel, a fiatalabb diák az idősebb diákkal, az alattvaló az uralkodóval, a beteg az orvossal, a diák a tanárral, a szegény a gazdaggal, az árokásó a miniszterrel, a szolgáló a gazdával".