Hogy köszönjek felnőtt embereknek?

Még fiatal koromban, kb. tíz évesen volt egy nagyon idős bácsi, akinek úgy köszöntem mindig, hogy "jó napot!" amit mint megtudtam, nagyon utált valami miatt. Még annak idején szólt, hogy csókolommal üdvözöljem, de valami miatt mindig elfelejtettem ezt a dolgot. Tisztán emlékszem rá, hogy utoljára amikor találkoztam vele, szokásosan jónapotoztam, erre ő elkezdett hangosan káromkodni, szidni a szüleimet, estébé. Ha jól emlékszem még sírva is fakadtam. A bácsi pár hónap múlva elhalálozott... Nos, azóta lelkiismeretfurdalásom van, és minden felnőttnek csókolommal köszönök, és mindig megkapom a magamét. Mármint olyanokat mondanak, hogy nyugodtan tegezzem őket, meg sziával, vagy hellóval köszönjek, de olyan megalázónak tartom. Nektek mi erről a véleményetek? L/15