Csak szerintem furcsa (és valahol tiszteletlen) vállaltan ateista embernek egyházi temetést szervezni, úgy, hogy ő ezt szinte 100%, hogy ellenezné?

"Ha csak ketten lennétek a világon, te, meg egy ateista, és az ateista meghalna, neked kéne eltemetned, tényleg képes lennél úgy eltemetni, hogy vallásos létedre se előtte, se közben, se utána soha egy fél imát se mondanál érte csak azért, mert ő ateista volt? Hogy férne ez bele a vallásos lelkiismeretedbe?

"41-es imát magamban igen, de semmilyen egyházi szertartást nem igényelnék neki"

Nyilván nem, hiszen nem lenne egyház: egymagad lennél az egész világon! Ilyen körülmények között csak azzal fejezhetnéd ki azt a fajta tiszteletet az elhunyt iránt, amiről beszélsz, hogy semmiféleképpen sem tennéd vallásos aktussá a temetését, és az emlékét is úgy őriznéd, ahogy egy ateista tenné: imamentesen, hiszen az egy ateista szerint értelmetlen hülyeség. Mégis imádkoznál érte, azt mondod...

És ha valaki azt tiltaná meg, hogy a következő ötven évben dolgozni menj, akkor éhen halnál?... Vagy ha "csak" azt, hogy vallásos módon élj, akkor megszűnnél vallásos lenni, és az ő kedvéért ateistán élnéd tovább az életedet, nehogy megsértsd az ő emlékét?

Nem az a legfontosabb szempont (főleg nem egy vallásos embernek), hogy egy másik ember mit mond, mit szeretne, vagy épp mit tilt meg. És ezt az ateisták is tudják, főleg, ha egyházi iskolába jártak, mint ő. Ennek tudatában mondják, amit mondanak - meg annak tudatában (ami a vallásos emberek szerint tévedés), hogy ők akkor már, a temetésük időpontjában, napokkal vagy hetekkel a haláluk után úgysem lesznek.

"Nem az a legfontosabb szempont (főleg nem egy vallásos embernek), hogy egy másik ember mit mond, mit szeretne, vagy épp mit tilt meg."

Na, 𝐄𝐙𝐓 ki lehetne írni mottónak például a templomra!

„egyházi szertartást erőltet rá egy már védekezésre képtelen személyre“ - a halott az nem egy védekezésre képtelen személy, hanem NEM személy. A személye a halálával megszűnt. A temetésen jelen lévő gyászolók, azok személyek.

„nem divat a halott akaratával szemben cselekedni“ - egy halottnak nincs akarata.

„ha nem tud róla, nem fáj neki“ - nem azért nem fáj a halottnak a világnézetével ellenkező temetés, mert nem tud róla, hanem mert NINCS. Nem érez, nem cselekszik, és világnézete sincs már, mert nincs meg az alany, akiről ezeket el lehetne mondani.

Az ateista vallásúak szerint legalább is.

Nem kell többször leírnod, hogy "ateista vallás" - e nélkül is tudjuk, hogy hiteltelen vagy.

Főleg, hogy már leírtuk: az ember emlékét tiszteljük. A hívőét is, és az ateistáét is. Legalábbis az erkölcsös emberek tisztelik.

Ha neked lenne igazad, az alvó embert is nyugodtan le lehetne köpni, meg lehetne rugdosni, rá lehetne lépni sáros lábbal, vagy be lehetne festeni pl. olajfestékkel - feltéve, hogy nem ébresztjük fel vele és leszedjük róla, mielőtt felébred.

Érdekes, hogy éppen a (vélhetően) ateista vallású emberek hoznak fel olyan érveket, amik mögött valamiféle transzcendens gondolat áll. Ugyanis feltételezik az elhunyt valamilyen jelenlétét, illetve a temetés szertartásának hatását az elhunytra.

S hogy miért gondolom mégis, hogy ateista vallásúak? Mert láthatóan még a szóhasználattól is elborul az agyuk, vagyis alapvetően vallásgyűlölő reflexekkel bírnak. Persze csak a sajátjuktól eltérő vallást gyűlölik. Ez egyébként gyakran elmondható a többi vallás híveiről is. Ebben is hasonlóak az ateisták hozzájuk.