Csak szerintem furcsa (és valahol tiszteletlen) vállaltan ateista embernek egyházi temetést szervezni, úgy, hogy ő ezt szinte 100%, hogy ellenezné?

Megdöbbbentönek találom a válaszokat, ezek szerint a meghalt ember akarata és elvei nem számítanak a családjának semmit és ezt mindenki rendbenvalónak találja?

Ugyanez lenne a véleményük akkor is, ha a halott lenne az, aki vallásos volt, a többiek nem és ezért nem egyházi, hanem polgári temetést rendeznek neki? Vagy akkor megintcsak az egyházi temetés lenne az egyetlen elfogadható megoldás?

Na de most tényleg, ha az ateistát vallásosan temetik, akkor az lemossa róla az ateizmust, vagy mi?

Egy biztos, ha ezt megcsinálták vele, akkor nagyon rühellték, márpedig azért neki is tennie kellett valamit...

"Egy biztos, ha ezt megcsinálták vele, akkor nagyon rühellték, márpedig azért neki is tennie kellett valamit..."

Amit "tett", hogy nem úgy élt, ahogy ezeknek a valláskárosult fanatikusoknak tetszett volna!

Annál nagyobb ökörséget, mint az 1. írt...

Hol volt arról szó, hogy ő tevékenyen akadályozta volna a család vallásgyakorlását, vagy a meggyőződésük ellenére rájuk kényszerített volna valamit?

Látszik a pontozásból is a sok fanatikus...

tényleg: ti mit szólnátok hozzá, ha egy vallásos ember ateista temetést kapna?

Azt már ugye nem fogadjátok el!

Látszik az álszentség rögtön. Nem tisztelitek sem az ateizmusát, sem a végakaratát, sem magát az embert.

Volt olyan ismerősöm, aki megmondta, hogy ha a temetésen pap lesz, visszajön kísérteni.

Szerintem egy egész élet megcsúfolása az ilyen temetés.

én hivő emberként most is úgy gondolom az ateista ismerőseimről, hogy nem baj, majd ha meghaltak, rájönnek, mekkorát tévedtek...

és ilyen értelemben én erről az elhunytról is csak azt tudom feltételezni, hogy már biztosan rájött a tévedésére odaát...

a valódi hit nem bármiféle egyházról, vagy vallásról szól, hanem a meggyőződésről, hogy Isten valós létező Lény. Nem alternativa. Nem olyasmi, ami a hivők számára létezik, az ateisták számára nem.

Igy hivő embeként én is egyértelmúen egyházi temetést kérnék egy ateistának is. Annál is inkább, mert ha az ateistának lenne igaza, akkor neki már úgyis tök mindegy lenne, hiszen a hite szerint a halál utáni élet csak mese, és ő már megszűnt létezni, amennyiben igaza volt. A temetésről már nem tudhatna, nem árthatna és nem használhatna neki. Ha viszont nem volt igaza (és nem volt igaza!) akkor a temetés talán segit békére lelnie.

"17-es! ... ez a burkolt lenéző, lekezelő stílus ..."

Nem lenézés, lekezelés van benne, hanem a meggyőződés ereje.

"A hit ajándék, amit ha ő nem kapott meg, mégis mit bánna meg?"

Nem megbánásról beszélt, hanem arról, hogy majd rájön, hogy mekkorát tévedett.

"Ártott bárkinek is az ateizmusával? Tudtommal nem"

Tudtoddal... De ha belegondolsz, ha csak annyit tett, hogy nem adott reményt annak (pl. éppen valakinek a halála kapcsán), akinek pedig szüksége lett volna rá, már azzal ártott - ha nem is szándékosan.

"vállaltan ateista volt

...

a halott akaratát / személyiségét illik tiszteletben tartani! Komolyan olyan világot élünk, hogy az ember a saját családjában sem bízhat?"

1. Olyan világot élünk, hogy ha valaki illemre hivatkozik, körülröhögik... Sajnos!

2. Ő maga azt vallotta, hogy a halál után nincs semmi, tehát hogy őt már nem lehet semmivel sem megbántani, ami a halála után történik, hiszen akkor ő már nincs. Te is ezt vallod, ha jól értem. Vagyis ami kifogásod van, az azért van, mert a még mindig élőknek (köztük neked) nem esik jól a család hozzáállása. A család számára viszont - pont azért, mert hívők - nem a még élők a legfőbb szempont: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj. Ez az első parancsolat, és ebből bizony az is következik, hogy nem a családod az, akiben elsősorban bíznod kell, hanem Isten. Vagyis ha akár a szüleid, akár a gyereked azt szeretné, hogy ne úgy élj, ahogy Isten tanítja, akkor nem őket, hanem Istent kell választanod. A temetés kapcsán is.

"a halál után nincs semmi"

DE!

A végakarat és a tisztelet.

A normális emberek ezeket figyelembe veszik.