A szüleim kötelezhetnek arra, hogy egyházba járjak? Kötelezővé tehetik ezt nekem? Tudják, hogy ateista vagyok. 16/l

Igen,minket vertek is h higgyünk abban abba nincs is :D És csodálkoztak h a fiú tesóim végén visszaütöttek és szó nélkül leléptünk amint tudtunk.. Azt sem tudják a három gyerekükről hol élnek pedig nem mai darabok vagyunk.. Sose értettem miért kell erőszakosan tukmálni a vallást arra aki gondolkodik is.. Még két év és menekülj mert tönkre teszik az egész életedet.. Vallás károsultból és agy mosottból van már elég igy is..

58N

Basszus... úgy sajnállak!! :S

Azt nem tudod mondani nekik, h inkább katolikus/református/evangelikus vagy, és inkább az xy helyre jársz, mert a vallásodnak az a megfelelő? (Tudom, h ateistaként ez sem kecsegtető, de a hitgyülekezet az tényleg a lehető legrosszabb, volt hitgyülis ismerősöm, ő elmondta mi van ott...)

Vagy amíg "templomban vagy" addig el is csavaroghatsz pl.: Moziba, vagy könyvtárba.

Vagy akár nyitott szemmel is végig alhatod.

Ezt nem tudod megoldani? Más ötletem nagyon nincs. :(

Drukkolok! Üdv: 16/L (kat.)

A konfirmálás sem nevezném saját döntésnek. Tulajdonképpen ha az ember utólag, idősebb fejjel végignéz az életén, rájön, hogy kb. 30 éves kor után jön az, amikor valóban saját maga tudja eldönteni, mit is akar. Addig a szabad akaratnak legfeljebb szülők által szervezett látszata lehetséges.

Ilyenkor, mikor már késő, jön rá az ember, hogy őt inkább a humán dolgok érdekelték volna, csak hát a papa úgy irányította, hogy az ő fiának a Műegyetemen a helye. Ilyen jön rá a másik ember tisztességes család, feleség és két gyerek mellett, hogy ő tulajdonképpen homoszexuális. Ilyenkor jön rá a harmadik ember, hogy ő örökbefogadott. Ilyenkor jön rá a negyedik ember, hogy ő nem is autószerelő akarna lenni, csak mert a két bátyja is az, hanem festőművész Ázsiában, és dobbant... Ilyenkor jön rá az ötödik ember, hogy ő nem akar sportoló lenni, csak azért, mert az apja is híres sportoló volt.

Úgy 30 éves korig az ember nem több, mint amibe a szülei beletolták. Ehhez képest egy tizenéves gyerek konfirmálása meg aztán 100% szülői akarat következménye. Éppen úgy, mint a keresztelése. Érdekes módon a másik gyereknek az ateista családból nem merült fel, hogy akarna-e konfirmálkozni, hát azt se tudja, hogy olyan is van...