Mi a különbség?

Nekem egy öreg Országh szótáram van, abban bizony nem így van leírva, hanem us: minket vagy nekünk.

Ami távolról sem igazán jó megközelítés, de sokkal jobb, mint az, hogy mi.

Szóval, ha magadtól tudod, akkor rosszul tudod, ha más mondta, akkor félrevezettek. Ha ember, ne kérdezz tőle, ha szótár, dobd ki a szelektívbe.

Látom, lepontoztátok a jó választ, akkor én is harcba szállok a nullákért.

Azt nem tudom, mi lehet az az objektum-névmás, mer' az én időmben ilyen még nem volt. Viszont:

we - subject pronoun, azaz személyes névmás, jelentése: mi

us - object pronoun, azaz tárgyas névmás, jelentése (önmagában) minket - illik még róla tudni, hogy az elöljárókkal is ezt az alakot használjuk, így ennek megfelelően változik a jelentése (vagyis "to us" - nekünk, hozzánk, "from us" - tőlünk, "with us" - velünk és társai.)

Mind a kettő a "mi" személyes névmás akar lenni, csak az egyik az alanyeseti (mi) a másik a részeseseti (nekünk)formája. A tárgyeset (minket) fogalmi elkülönülése a részesesettől (nekünk) angolban nem igazán létező jelenség, szövegkörnyezettől függően eldöntöd, magyar fordításban hogyan helyénvalóbb.

Az egy érdekesebb kérdés, hogyan sikerült ezt a konkrét formát összehozniuk. Adott a protoeurázsiai "men" gyakran (ben/pen/ven) első személyű névmás, egy "th/sz/z" hangzású többesszámjel és a "ni" részesesetjel. Ezek összerakva men+ez, toldalékolás miatti hangsúlyáthelyeződés után "minez", rövidülve "miz" alakot alkotnak. Részesesetjellel ellátva "mizni" Az emberiség 2/3-ának a névmásai ezen alak további korcsításából erednek.

Flektáló nyelvekre jellemzően a fellépő magánhagzó csúszkálások kellően megkülönböztetik a men és miz alakokat, így a korábbi többesszámjelet és más toldalékokat egyszerűen lehagyogathatták, általában me / mi elég arra, hogy tudjuk, melyik az egyes és melyik a többes számú alak. Kis túlzással az indoeurópai m-eket w-re átírva, megkapod az angol nyelvet. Az "us" meg valamiféle "mizni" közepéről z-jéről maradt csökevény, melyről mind maga a részesestjel, mind maga a személyes névmás már lekopott.

Ha ez a sok durva és rendszertelen koptatás nem lenne a nyelvekben, akkor láthatnád, hogy ez a két nagyon különböző kinézetű szó ugyanannak a szónak egy plusz esetjellel ellátott alakja csak, nem egy külön szó.

A magyar "nekünk" hosszasabban "nekmünk, nekmink" egy fordított alak, átfordítva: minknek, szétbontva: min-k-nek. Az a középső k betű csak azért nem th/sz/z mert a magyar a valós többesszám helyett ma már csak a kettesszámot használja.