Helyes-e úgy megközelíteni a magyar nyelvet, hogy tulajdonképpen nincs benne jövő idő?

Németben is van így, sok nyelven kifejezheted a jövő időt jelen idővel.

Mondjuk a németben ettől eltekintve van két "rendes" jövő idő is, Futur I és Futur II

> „Ezt értem, csak arra akartam rávilágítani, hogy nincs külön ragozásunk jövőben”

Köszönjük a rávilágítást. (?)

Mindenesetre a kérdésre a válasz: nem.

Kb akárhogy értelmezzük a kérdést, ki lehet jelenteni hogy a jövőidejű mondatok máshogy néz(het)nek ki, mint simák (bejön egy segédige), tehát van "jövő idő".

(Ugye az az eset, hogy nincs jövő idő egy nyelvben kb annak felelne meg, hogy a jövőidejű mondatok kizárólag úgy épülhetnek fel, hogy "holnap elmegyek a boltba" vagy "2020-ban jön az iphone 12". A magyarban ez is megengedett, meg, a "fog" segédige használata is, ami a jövőidőnek felel meg, hiszen nyelvileg jelölve van.)

Igen, nyilván van. Tudod, az igeidő egy grammatikai kategória. Akkor beszélhetünk arról, hogy ilyesmi nem létezik egy adott nyelveben, ha nem képes semmilyen grammatikai eszközzel kifejezni a kérdéses kategóriát, csak lexikális eszközökkel (tehát a mondat szintjén be kell iktatni egy esetünkben az igétől nagyjából független szótári szót, jelen esetben leginkább valamilyen határozószót). Arra vonatkozóan azonban nincsenek kikötések, hogy ennek a grammatikai eszköznek milyen természetűnek kell lennie, tehát ha kifejezhető az idő morfológiai eszközökkel (tehát a szintetikus szóalak részét képező toldalékkal, esetünkben időjellel (ilyen volt az -nd jeles jövőnk, ami máskülönben valójában egyfajta befejezett jövőidő volt) VAGY tőváltozattal nem ragozó, de nem is analitikus nyelvek esetében) és szintaktikai eszközökkel (tehát leginkább szintagmával, szorosan összetartozó elemekből álló szerkezettel, ilyen a fog-segédigés jövőidőnk).

Ha ez így működne, ahogy spekulálsz, igeidő (és még mennyi minden!) kizárólag a toldalékoló (agglutináló) vagy toldalékoló jellegű jegyeket mutató nyelvekben fordulhatna elő. Mondok egy példát, hogy megértsd mire gondolok (elnézésedet kérem, ha túl didaktikusra vettem a figurát, nem tudom mennyit konyítasz a nyelvészethez): a joruba egy szélsőségesen izoláló afrikai nyelv. Ez azt jelenti, hogy a nyelv gyakorlatilag egyáltalán nem használ toldalékokat, képzést, szóösszetételt stb., hanem tőszavakkal fejez ki mindent, amit egyszer csak ki tud fejezni tőszavakkal.Logikád szerint a jorubában nem lehetne sem múlt, sem jövő idő, mert amennyiben az jel egy toldaléktípus, és az időjel ennek megfelelően egyfajta toldalék, egy toldalékmentes nyelvben az idő jelölése elképzelhetetlen. A jorubának azonban van múlt és jövő ideje, csak nem toldalékkal fejezik ki, hanem szerkezettel szintaktikai úton: az igéhez egy ti vagy mo segédelem társul, nagyjából úgy, ahogy a mi fog segédigénk hozzácsapódik a főigéhez.