Mit gondoltok, előbb-utóbb az indoeurópai nyelvből is el fog tűnni sok igeidő?

A közbeszéd azért mindig is egyszerűbb volt, mint az írott vagy a tudományos. Gondolom az okozza a problémát, hogy kodifikáltuk a nyelvtant, így az jobban távolodik a rugalmasabb deskriptív nyelvtantól. Megtanuljuk a szabályokat, de nem alkalmazzuk őket.

A kérdés ugye az, hogy lesz-e rá valamilyen új eszközünk (pl. emojik), hogy árnyaljuk a közlendőnket vagy a hatékonyság kedvéért lebutul a nyelvtan.

A szláv nyelvek többségében is már csak egy múlt idő maradt meg, és ez lenne a tendencia a német nyelvjárások esetében is, de azokra (kevés kivétellel egyre erősebben hat az irodalmi nyelv, és ezek a nyelvjárások nemsoká végleg el fognak tűnni. Az angolban elég stabilan tartja magát a többféle igeidő, nem hinném, hogy ott az egyszerűsödés fel mutat a tendencia. Az más kérdés, hogy az angolt már világszerte használják, és sokan nem tudják megfelelő szinten a nyelvtanát, ezért amiben bizonytalanok, azt igyekeznek kerülni.

Az meg általános tendencia, hogy a bonyolultabb nyelvtani formák főként a választékos nyelvhasználatban fordulnak elő, a mindennapi beszéd az egyszerűségre törekszik. De például az angolban a 4-5 igeidő használata még bőven belefér a mindennapi beszéd egyszerűségébe.

A nyelvek változásának általában nincs logikus oka, a beszélt nyelv egyszerűségre való törekvése csak egy tényező, ami mellett sok más ismert és ismeretlen tényező is hat. Említettem, hogy a szláv nyelvek többségében eltűntek a különféle múlt idők, viszont a bolgár nyelv igeidőrendszere pont ellentétesen fejlődött, a meglévők mellé még jó pár új igeidő alakult ki, és ezeket a beszélt nyelv is használja. Ráadásul az egész igeidőrendszert megbonyolítják még a közvetítő móddal, ami más szláv nyelvekben nem ismert.

Szóval olyan ez, mint a meteorológia, hosszú távú előrejelzéseket nem lehet tenni, de a jelenlegi tendenciák megfigyelésével rövid távon elég jól meg lehet jósolni, hogy merre alakul egy nyelv.

Nem mondanám, hogy az angolban egyre kevesebb igeidőt használnak. Pont azért léteznek a különféle igeidők (aspektusok), mert azok valamilyen jelentésárnyalatot adnak a mnodandónknak. Ha ezt a többletlejentést más módszerrel, pl. egy határozószóval is ki lehet fejezni, akkor persze elképzelhető, hogy az kivált egy igeidőt, vagy legalábbis annak egyik használatát.

Erre példa pl. az (amerikai) angolban a Present Perfect használatának visszaszorulása olyan mondatokban, amikben szerepel pl. a never, ever, already, melyek pont azt fejezik ki, amire egyébéként maga az igeidő is szolgál, így tehát a közlés duplán tartalmazza ugyanazt az információt, ezért az igeidőt az egyszerűbb Past Simple-re cserélik: "I have never met him" helyett "I never met him". De ettől még a Present Perfect él és virul még Amerikában is, amikor valamilyen jelenig tartó időszakról van szó: "I haven't seen him since October". Ezt senki sem fejezné úgy ki, hogy *"I didn't see him since October".

De a Past Perfect (Continuous) sem fog eltűnni, hiszen a feltételes mód múlt idejének kifejezésére is ezt használják az if-es tagmondatban: "If I had met you...", "If you had been listening..."

Az angol anyanyelvűek simán használják bármelyik igeidőt, ha a mondandójuk jelentése megkívánja. Az persze tény, hogy vannak ritkán használt igeidők, de ennek az az oka, hogy viszonylag ritkán akarunk olyan jelentést kifejezni, amihez az adott igeidőt kell bevetnünk. Itt tehát nem arról van szó, hogy ritkul az adott igeidő használata, hanem arról, hogy mindig is ritka volt az általa kifejezett jelentés mindennapi életbeli ritka használata miatt, pl. "We will have been waiting here for five hours at noon" - 'Délben már öt órája fogunk itt várakozni'.

Az angolban egyébként nincs sok igeidő: összesen négy fajta van, és csak ez a négy háromszorozódik meg a három idősík (múlt, jelen, jövő) miatt. De ez nem egy bonyolult rendszer, ezért nem gondolom, hogy ez egyszerűsödni fog a közeljövőben.

A francia az élő beszédben nem használja ugyan a passé simple-t, de már a gyerekeknek szóló mesekönyvek is abban íródnak.

A régebbi írók könyveit meg sem lehetne érteni, ha nem ismernék.

Ahogy a magyarban sem érti meg valaki pl. Jókait, ha nem ismeri valamelyest a régi nyelvet.