Az angol nyelv jellegzetes kiejtése létrejöhetett úgy, hogy a beszélők szájában pipa volt?

Ostobaság.

Rendesen kiejtik a szavakat, nekik az lenne fura, ahogy mi mondjuk a szavakat.

Eg pipa a szájban amúgy sem torzítaná el ennyire a beszédet, főleg, hogy beszélgetés közben nem volt állandóan az emberek szájában.

Érdekes kérdés, nem pipázott közülük sem mindenki, de az egyik rétegnyelv hat a másikra, ha felnéznek a beszélőire. Aki megengedhette magának a pipázást, annak lehetett presztízse, és a többiek utánozták őket. Néhány nemzedék elég ahhoz, hogy egy ilyen változás elterjedjen. Ez lehet az elmélet magyarázta.

Azonban éppen a felsőbb rétegek vigyáztak a kiejtésükre, elképzelhető, hogy kivették a szájukból a pipát, amikor beszéltek, hogy szépen ejtsék a szavakat. A gyerekek azt a kiejtést, nyelvváltozatot tanulják el, amit hallanak, ha a pipás kiejtést, akkor azt, és akkor is úgy fog beszélni, ha sosincs pipa a szájában.

De meg kell nézni, hogy mikor terjedt el a dohányzás, szinkronban van-e a változással. Pipát használtak-e vagy szivart a felsőbb osztályok, nemesek, tőkések, eltartott-e ez legalább száz évig, utánozták-e kiejtésük jellegzetességeit a többiek, elterjedhetett-e a nép körében.

Nálunk SzSzB.-megyében a kólát meg akkor miért kaulának mondják? Azért, mert sok tengerit ettek előtte?

A teringettét nekije:).

Pipat alapvetoen dohany szivasara hasznaltak az emberek regen is. A problema annyi a kerdesben szereplo felvetessel, hogy 1492 (amerikai kontinens felfedezese) elott nem ismertek Europaban a dohanyt, mivel az Amerikabol szarmazik, igy nem is szivhattak az angolok, kovetkezeskeppen pipajuk se nagyon volt hozza. Az angol nyelv pedig egeszen biztosan nem Amerika felfedezese utan alakult ki.

Ez alapjan nagy biztonsaggal kizarhato, hogy a pipaszar szopogatasa alakitotta volna olyanra az angol nyelvet, amilyen.