Jól fordítottam németre?

Kérdés, direkt raktad-e régmúltba. Ha nem, akkor elég a hat. (hatte helyett)

Opa helyett a Grossvater gyakoribb, hivatalosabb.

A kérdező valószínűleg nem szándékosan rakta ezt régmúltba, azaz befejezett múltidőbe (Plusquamperfekt), de én már priviben megnyugtattam, hogy jól írta. Hogy miért? Nos, az átlag nyelvtanuló a Plusquamperfekt-tel csak úgy találkozik, hogy az az előidejűség kifejezésére – és csak arra – szolgál, pl.: Nachdem ich meine Hausufgaben gemacht hatte, bin ich ins Kino gegangen. Ugyanakkor ennek az igeidőnek van egy kétségtelenül ritkábban használt funkciója, éspedig így önmagában egy régmúltban történt dolgot lehet vele kicsit hangsúlyosabban kifejezni, egyfajta szépirodalmi nyelvezet ez. A "régmúlt" ilyenfajta használatára nincsenek merev szabályok, megfelelő nyelvhasználati rutinnal az ember egy idő után "ráérez" (ha ráérez :). Akinek ez szokatlan és ezért bizonytalan a használatában, az inkább kerülje ezt. A ’standard’ jó megoldás itt mindenképpen a Präterium, tehát: Mein Opa überlebte den zweiten Weltkrieg.

Ami az Opa/Großvater kérdést illeti, nos, az utóbbi valóban "hivatalosabban" hangzik. A kérdés csak az, hogy ezt így, vagy pedig lazább, bensőségesebb, személyesebb stílsuban akarjuk kifejezni és persze a szöveg írójának a korától is sok függ. Ha ezt egy gyerek, vagy egy tini írja (max. egy huszonéves), akkor nagyon helyén van az "Opa", de egy 50-60 éves valaki szájából vagy tollából elég idétlen.