Ezt a németek is elszokták hibázni? Mennyire súlyos?

Gondolom sokak számára még mindig nincs megválaszolva a két alapkérdés: 1) Most akkor mi az igazság, eltévesztik néha a német anyanyelvűek is a der-die-das-t, vagy sem? 2) Hogy hangzik egy német anyanyelvű számára az, ha egy nem anyanyelvi beszélő eltéveszti? Negyedik évtizede élek Németo-ban kizárólag "németül" – egyetem, munka, család, rokonság, kultúra, stb. -, tehát azt szoktam mondani, hogy "kvázi" anyanyelvi beszélő vagyok, ráadásul ezt a témát a német (ráadásul tanár) feleségemmel már néhányszor átbeszéltük.

Nos, egy német anyanyelvű NEM TÉVESZTI EL a "der-die-das-t". Pont.* Ez ugyanis nem találós kérdés, nem összepárosítás kérdése a számunkra (hadd mondjam így, többes szám első személyben). Egy anyanyelvi fejében nem úgy léteznek a szavak, hogy "Tisch", tehát akkor ...hm... "der", hanem „derTisch”. Ha pedig ragozott formában használjuk, az mind megannyi külön szó, tehát "aufdemTisch = az asztalon", "zumTisch = az asztalhoz", stb. Ha úgy tetszik, ez mind egy-egy külön "önálló" szó egy egységben, vagyis az ember ezt a fejében nem újból és újból összerakja abból, hogy főnév+der/die/das+ragozás. Hogy egy német ezt eltévessze, az ugyanolyan képtelenség lenne, mint hogy magyar anyanyelvűként olyanokat mondanánk, hogy "áruházben" áruházban, vagy "vasútan" vasúton helyett. Mi se vezetjük le ezt minden egyes esetben a szóban lévő magánhangzókból, hanem automatikusan és téveszthetetlenül jól használjuk, miközben egy magyarul tanuló külföldi állandóan találgatja, meg visszakérdezi tőlünk.

Hogy hogyan hangzik egy német fülében egy külföldi beszélő által elrontott "der-die-das", ill. főnévragozás? Nem túl jól, sokszor kissé fülbántóan vagy akár nevetségesen is, de ahogy fent írtam: egy német rögtön már az akcentusodból hallja, hogy nem anyanyelvi beszélő vagy és ezért elég "megengedőek" és mondjuk úgy elnézik neked. Persze, hogy nem javítanak ki, mert udvariasak, tanárosan hangzó javítgatásokkal nem akarnak zavarba hozni és a beszélgetés folyékonyságát sem akarják ezzel széttördelni. Ha persze valakivel nagyon-nagyon közeli viszonyban vagy, akkor ő imitt-amott óvatosan esetleg kijavít. Ezt lehet szinte észrevétlenül tenni, elsősorban azzal a "trükkel", hogy nem pusztán a főnevet ismétlem el a helyes névelővel, hanem mondjuk egy fél mondatot ismételrk meg (már korrigált formában), ami így már inkább úgy hangzik, mintha a másikat megerősíteném a mondandójában (mármint tartalmilag).

*Itt persze illik megjegyezni, hogy vannak új keletű jövevényszavak, amelyek egy adott anyanyelvi beszélő számára teljesen újak lehetnek és ugye annak is kell valami névelője legyen. Ráadásul egyes esetekben még az értelmező szótárak sem teszik le egyértelműen a voksot. Pl. amikor én Németo-ba kerültem, a „Couscous” (egyfajta észak-afrikai gríz körítésekhez) teljesen ismeretlen volt, manapság viszont nagyon elterjedt, még a diszkont élelmiszerboltok is árulják. De tételezzük fel, hogy egy 80 éves bácsi vidéken még sose hallott erről, nem ismeri. Tehát most hallja tőled először (és mondjuk nem a TV-ben, ahol hozzámondják a névelőjét) és megkérdezed tőle, hogy ő milyen névelővel használná, akkor azt mondaná, hogy hááát „der vagy das”, de nem biztos benne, hogy melyik a kettőből. Ha viszont rákérdeznél, hogy de akkor lehet akár „die” is, arra azt mondaná, hogy az biztos nem. Miért? Mert tényleg van egy bizonyos fokú ráérzés is... :):)

"Persze, hogy nem javítanak ki, mert udvariasak, tanárosan hangzó javítgatásokkal nem akarnak zavarba "

Mi is jopar eve itt elunk, a lanyunk kisbaba koratol kezdve itt van, jobban beszel nemetul mint magyarul.

Na, o konkretan kirohog ha valamit nem jol mondok, es nem csak o, hanem a baratai is :) ezert jo gyerekekkel egyutt lenni, ok meg oszintek :)

11/13

Pontosan en is ezt probaltam körülirni, amit Rick itt a masodik bekezdesben irt- es ezt nagyon fontos tudni- a nemetek a RAGOZOTT szot együtt tanuljak meg gyerekkent, összefüggesekben. Tehat a fönevet az elöljroval a különbözö összefüggesekben tanuljak meg automatikusan.Pl. Ich habe den Mantel im Auto vergessen. Tehat a DEN MANTEL-t es az IM AUTO-t tanuljak meg. Egyszer valamit mondtam egy nemet anyanyelvünek, ahol a nevelöben nem voltam biztos, es visszakerdeztem, hogy der, die vagy das a ... szo alanyesete. Az illetö (nemet anyanyelvü) masodperc töredekeig gondolkozott, majd megvalaszolta. Ezzel azt akarom mondani, hogy ök nem is ertik, ill. de igen, de nem tudnak vele azonosulni, hogy egy külföldi miert akarja tudni az alanyesetet (hiszen az egesz ragozas ettöl függ, hogy egy mondatot helyesen mondasz-e vagy sem).

Ki nem javitanak, csak ugy, hogy visszaismetlik amit mondtal, vagy visszakerdeznek mar helyesen ragozva. Tehat nagyon diszkretül.

Az "uj" szavaknal, amelyek angol eredetüek, de mar beleolvadtak a nemet hetköznapi szohasznalatba, mint pl. E-mail, Computer, ezeknel leforditjak az angol szot nemetre, es annak a nevelöjet hasznaljak mar keverve az "uj" szoval.

Peldak: der Computer=der Rechner

die E-mail=die Nachricht. Itt meg kell jegyeznem, hogy Nemetorszagban a "DIE E-mail", Svajcban pedig "DAS E-mail" hasznalatos.